2013. október 31., csütörtök

Még egy kis Ikea

Hát, nem mondanám, hogy Ikea fanatikusak vagyunk, de tény, hogy a svéd áruház abszolúte megfelel az ízlésünknek: a termékek jó minőségűek, ehhez képest jó árban vannak, a méretek kompatibilisek egymással, és a bútor összeszerelés végére még sikerélménye is lesz az embernek. (o;
A WC volt az a helység, amibe az elmúlt évek alatt csak egy másodvirágzását élő kuka került "újdonságként", egyébként még az ülőke is az volt, amivel a lakást vettük. Magunk között csak mint "mostohagyerek"-et emlegettük. De most már ennek vége!
A helyszűke miatt mindenképp keskeny polcra volt szükség, de mivel mégiscsak egy WC, így igény volt az is, hogy zárható része is legyen. Mindezt pedig olcsón, mert (ahogy a képeken is látszik) a helység még igencsak régies, szóval egy teljes felújítás, burkolás, stb. még várat magára... az után meg elég kicsi esély van arra, hogy pont ezek a bútorok, pont oda kerülnének vissza. De egyszer csak megláttuk a tökéletes alanyt: FULLEN tükrös szekrény névre hallgat, fehér, keskeny, tükrös is, meg nem is... szóval tökéletes. Bár most lett egy jó csomó felületünk, amit még fel kell tölteni. (o;
Az első dísztárgy, ami került rá, egy REKTANGEL váza volt, benne egy csomag DOFTA porpourri. Valljuk be, ez még hasznos is tud lenni itt. (o;
A GRUNDTAL rendszer a nagy kedvencünk, de már többször jártunk úgy, hogy egy-egy darabot egyszer csak az IKEA kivont a forgalomból, és csak azt vettük észre, hogy az eddig hatalmas hegyekben álló (és ezért általunk hátrasorolt) dolgot már sehol nem lehet megkapni. Ilyen lett most a WC ülőke. Szerencsére a bécsi IKEÁban még volt belőle pár darab. (o;
És ha már az ülőke új, akkor jöjjön hozzá egy stílusos wc papír tartó rúd is. (a használatban lévő papírnak csempébe épített tartó van jelenleg, de azért biztos ami biztos alapon vettünk egyet wc papír tartót is)

És hogy ne csak a második legkisebb helységünkről essen szó: alapesetben közös takaróval alszunk. Ez nyáron működik is, ugyanis akkor nem zavar, hogy páron éjfélre már a teljes takarót magára tekerte, és abba bábozódba szunyál. De a tél közeledtével ez egy egyre kellemetlenebb fagyhalál-közeli élményeket okozott nekem, szóval végre sikerült rábeszélnem, hogy - legalább télre - vegyünk külön takarót. Ha pedig már új takaró van, akkor kell új huzat is. Ez a MALIN RUND névre hallgató csoda lett. Azt már megtanultuk, hogy a legolcsóbb huzatot nem szabad megvenni, mert az szúrós lesz. Ez viszont mintában és színben is tetszik, ráadásul a középkategóriában is volt... szóval jött velünk. (o;

2013. október 29., kedd

Horgolt törölközőszegélyek - első garnitúra

Ahogy már beszámoltam róla, új törölközőkre tettünk szert, no és én a fejembe vettem, hogy szép szegélyt horgolok rájuk. Mostanra készültem el az első garnitúrával. (o:
De először is a minta: mivel a horgolásminták értelmezhetetlenek, a youtube-on kezdtem el szörfözni minta után. Találtam is egyet, ami tetszett, és a nő is elég szépen magyaráz. (mármint mutogat.. a hangot inkább vegyük le... oroszul kvázi kevésbé értem, hogy mit is kellene csinálni)
Kb. 40 percen keresztül néztem a videót, és csináltam lépésről lépésre (értsd alatta, hogy minden szem után megállítottam, utánoztam, visszatekertem, stb.), de most már a mintát bekötött szemmel is meg tudom csinálni. Szóval jöhet a következő!
De addig is, a minta videója:

Fázisfotókat ebben az esetben nem mutatnék nagyon, mert nem gondolom, hogy én a jelenlegi tudásommal bármit is tudnék adni a kollektív tudatba. De íme, az elkészült művek, már a helyükön:
(na jó, kicsit zöld-rózsaszínben mennek a dolgok mifelénk, bevallom (o; )

A képen egyébként jobb oldalt látható az emlékfalunk is "bevetés alatt", amihez mi kevertük itthon a táblafestéket, és krétával rajzolunk rá mindenfélét... ez amolyan emlékfal a szép emlékekhez.

2013. október 28., hétfő

Tökös kenyér

 Gödöllőre járok suliba, most szombaton is vizsgázni voltam. A suli mellett van egy coop, és oda szoktam beugrani reggeliért... no meg ez az egyetlen hely, ahol tudom, hogy lehet normális áron natúr kuszkuszt venni. Most ez utóbbiért mentem, de kiszúrtam, hogy van sikér is. Ezt felmarkoltam, mert azt már olvastam, hogy a búza sikértartalma jót tesz a kenyérnek... hát akkor próbáljuk ki!
A recept olyannyira a klasszikus, hogy egy marék összezúzott tökmag és a tökmagolaj, mint olaj volt az egyetlen faxni menne. No meg persze az egy evőkanálnyi sikér (ennyit írtam fél kiló liszthez).
Az eredmény: a kenyér valóba könnyű lett, szép nagy lyukakkal. Viszont egy kicsit lágy lett a tészta, mert keléskor nem annyira vertikálisan, mint inkább horizontálisan terjeszkedett az edényben. (vagy a tökmagolaj teszi, mert gyanús, hogy csak azoknál a kenyereknél van ez, amit azzal csináltam.

A kenyér szombat este készült, vasárnap reggelre meg egy kis házi kolbászos, házi olajos sajtos, házi lekváros, házi kenyeres reggeli kerekedett belőle.

2013. október 27., vasárnap

Fokhagymás-paradicsomos kenyér

Kenyér sütésből soha nem elég. A legújabb most épp fokhagymás-paradicsomos lett.
Az alaprecept változatlan. A mostani ízesítés pedig:
- az olajban eltett paradicsom mellől kihalásztam a fokhagymákat (3 gerezd összesen), és fokhagymanyomóval összepréseltem
- egy kisebb marék (1,3-ad üvegnyi) aszalt koktélparadicsomot dobtam bele
- reszeltem egy kis parmezánt hozzá
- és a liszt 50 g graham liszt, 450 g fehér liszt keveréke volt

A mintázás: a pengével próbálkozom, ha egy levél mintáját vélnétek felfedezni, az nem a véletlen műve. A liszttel szórás még nem meg, de majdcsak rájövök. Az sem segített, hogy bevizeztem a kenyeret kicsit.
És ilyen egy ízletes házi kenyeres szendvics a páromnak vacsorára:

2013. október 26., szombat

Diós-mandulás pohárkrém

A diós rózsák készítésénél maradt egy jó maréknyi diós piskóta, ami túl esztétikusnak nem volt nevezhető.
Szóval legyen belőle pohárkrém!
A piskótát elmorzsoltam, majd a poharak aljába szórtam. Egy teáskanál mandulalikőrt locsoltam rá.
Készítettem egy főzős vaníliás pudingot, és ebből 2 evőkanállal raktam a piskótára, majd egy-két kávéskanál baracklekvárt tettem a közepébe. Erre újabb piskóta, mandulalikőr, puding, lekvár, puding és végül még egy kis piskótamorzsa. Hűtőben kihűtöttem.

Diós rózsák

friss dió sajnos nem tartható el örökre, így fel kellett használnom gyorsan.
Így kitaláltam a diós rózsát. (o:
Sütöttem egy diós piskótát:
4 egész tojást kikevertem 16 dkg kristálycukorral. Hozzáadtam 2 ek tejfölt és 2 ek olajat. A diót megpirítottam, ledaráltam és lemértem. 16 dkg dió lett, szóval hozzáadtam még 10 dkg lisztet, és fél csomag sütőport. Ezt is jól összekevertem.
Sütőpapírral bélelt tepsiben elterítettem, tűpróbáig sütöttem, majd kihűtöttem.

Megpróbálkoztam a trüffel krém készítésével: 10 dkg tejszínt és 10 dkg étcsokoládét összemelegítettem vízgőz fölött, majd a hűtőben kihűtöttem.

A piskótalapból egy pohárral köröket szaggattam. A felét megkentem baracklekvárral, majd összeragasztottam párosával a korongokat.
A tetejükre pedig a kihűtött trüffel krémet tettem csigavonalban. Frissen is finom, de másnapra még jobb, ahogy összeérnek benne az ízek.


2013. október 24., csütörtök

Pasztelkuglóf

Hát ez nem lesz annyira Jucis dolog, értem én, de néha a saját szabályainkat is figyelmen kívül hagyhatjuk. Egy picit. (o;
Szóval ez úgy kezdődött, hogy Pinterestet nézegetve többször találkoztam a szivárványtortákkal, és bár tudom, hogy az ételfestékben semmi természetes nincs, de ezek akkor is megtetszettek. De nem találtam sehol sem ételfestéket. Na jó, annyira nem is kerestem intenzíven, csak úgy szemezgettem a gondolattal, meg a "de jó lenne, ha lenne" gondolat motoszkált a fejemben. Ezt egyszer ki is hangosítottam kolléganőmnek, aki a következő bevásárlásakor gondolt rám, és hozott nekem. Állítólag a Tescoban lehet kapni. Szóval köszönet érte.

Ha már ételfesték van, akkor ezt persze azonnal ki is kell próbálni. Valami "szivacsos" tészta kellene, mert az gyors, és már rohadt késő este volt... és akkor jött az ötlet: nagymamám kuglófja lesz a befutó!
Az egészben a legviccesebb, ahogy a sülés közben a rétegek keverednek. Itt eredetileg kék-zöld-sárga-rózsaszín volt, hát az eredmény pedig a képeken látszik. (o;

2013. október 22., kedd

Fény mandala

Első böjttáborom mandalafestéses estéinek terméke. (az tény, hogy mindenki más kettő mandalát festett, miközben én ezt az egyet, no de én még a fekete fénymásolt vonalakat is kihúztam fehérrel...)


2013. október 21., hétfő

Romantikus kéztörlő

Sok kreatív technikába belekóstoltam már, sőt inkább úgy mondanám, hogy nagyon kevés olyan, van, amit ne próbáltam volna. (általában ezek drágább, nagy alapanyag költségű és/vagy speciális eszközigényű dolog)
És ilyen kivétel volt még a horgolás. Kötni megtanultam, egy sima, egy fordított, 50 szemet leszámolunk... tény hogy csak a sálakig jutottam (abból 5-6 is készült), de ez inkább annak köszönhető, hogy nem motivált a dolog, mintsem, hogy ne tudtam volna bonyolultabbat is.
Varrni is varrogattam, épp múltkor a régi nadrágból a szoknyát például.
De a horgolás... na az kimaradt. Nagymamám tudott, de a láncöltésnél én feladtam. Szépek-szépek, de ezt ember meg nem csinálja - vallottam. De azért szemeztem a továbbiakban is a dologgal. (o;
Most végre felfrissítettük a törölközőállományunkat (amik voltak, azok még a szülői fészekből kirepüléskor magunkkal hozott darabok... vegyes színekben... szóval ideje volt már). Persze zöldek lettek az IKEÁból, a HAREN család személyében. De itt jegyezném meg, párom akarta a zöldeket, én fehéret szerettem volna.
Szóval vettünk mindenkinek szép egyenzöld törölközőt. És akkor most jön a probléma: hogy fogjuk megkülönböztetni? No, akkor végre vehettem elő régen dédelgetett álmomat: a horgolt törölközőszegélyt. Legyen az más-más színű!
Párom némiképp húzta a száját, de belement. Azért először kisebb célt tűztem ki (mármint a 100x150-es fürdőlepedőhöz képest) és a wc kéztörlőjére vetettem rá magam. És nekiálltam horgolni... illetve álltam volna, ha tudom, hogy kell. Volt egy minta, ami nagyon tetszett, és elég részletesnek tűnt, hogy reprodukálni is tudjam. Hát kiderült, hogy nem, illetve én tudtam, de minden sor jobbról balra ment, tehát egyszer fordítani kellett a teljes művön.. ne menjünk bele, és sem tudom, hogy csináltam.
De aztán megtaláltam az alábbi videót:
és megoldódott minden problémám. (o;
Az enyém persze nem lett ilyen szép, mert pl. vonalzóra tudtam csak feltekerni, de azt gondolom, hogy első nekifutásra nem is rossz. (és talán egy mosás rendezni is fogja a szálait)
Íme az én megvalósításom:
És most szeretném megragadni az alkalmat, hogy megerősítsem a gyanút: nem, ezek után sem tudok horgolni. Jelenleg ezt az egy mintát sikerült lemásolnom, de a horgolási mintákat még elvétve sem tudom dekódolni (a szaknyelv, mint pl. a "pálca", pedig számomra végkép abszolúte értelmezhetetlen).
De próbálkozom. (o;

2013. október 20., vasárnap

Kuglóf, ahogy nagymamám csinálta

Ez a recept egy nagyon pozitív gyermekkori emlékem. Nagymamám sütötte mindig (pléh formában,e egyszerre mindig kettőt), és alig értem még fel az asztalt, amikor már segítettem neki: és szórtam a lisztet a keverőtálba, meg a mazsolát is én adagoltam szépen egyenletes a formába. Most már én sütöm egyedül, de a nagymamám mindig eszembe jut, amikor keverem a tésztát.

A sütemény triviálisan egyszerű, pár hozzávaló szükséges csak hozzá.
25 dkg cukrot kikeverünk 4 tojás sárgájával. Hozzáadunk egy csipet sót, 8 ek vizet (szénsavas a legjobb) és 8 ek olajat.
Hozzákeverjük az 1 kk sütőporral elkevert 25 dkg lisztet.
A 4 tojás fehérjét kemény habbá verjük, majd ebbe óvatosan beleforgatjuk a tojásos masszát.
1/3-át külön vesszük, ehhez hozzáadunk még 2-3 ek kakaóport.
Kivajazott sütőformába rétegezzük (alul-felül a fehér massza kerüljön. Igény szerint tehetünk bele mazsolát (nálunk ez nem került, párom nem szereti).
Sütőben tűpróbáig sütjük 200 fokon, majd kiborítjuk tálra, és teljesen kihűtjük.

Idáig tartott nagymamám receptje. Ez pedig már az én "újításom":
Csokit gőz fölött megolvasztjuk, majd bevonjuk vele a kuglófot. Én ezek után egy új tálra szoktam rakni, hogy ne legyen a maszatos csokis tálon.

Az olvasztó edény tisztításáról: tegyünk bele tejet (ettől átmenetileg rá fog dermedni az edény falára a csoki), és abba oldjuk fel a csokimaradékot. És kész a kakaó, no meg mosogatni is könnyű már. (o;

És végül egy piros tojásos húsvéti hangulatkép. (o;
(merthogy akkor készült a fázisfotózás, csak hát néha elmaradnak dolgok...)



2013. október 18., péntek

Vega kolbászkrém picit másképp

A vega kolbászkrém nagy sikert aratott itthon, így az újbóli elkészítéséhez elérkezett az idő.
Most nem részletezném, hogy milyen háziasszony az, akinek ... főzés közben derült ki, hogy se vöröshagyma, de vaj nincs itthon. Akkor most jön a "ha ló nincs, jó a szamár is"... van itthon lilahagyma, jó lesz az is! Vaj helyett meg tegyünk bele natúr tömlős sajtot.
Az eredmény így is frenetikus. A sajttól ez most egy picit krémesebb lett, de az ízén egyik változtatás sem hozott érdemi különbséget. Szóval így is lehet. (o;

2013. október 17., csütörtök

Szezámmagos kenyér

Az egész úgy kezdődött, hogy a hétvégén felmentünk Pilisszentkeresztre sétálni egy kicsit az őszi erdőben. 
a szurdok
Pontosabban tenni egy kört a szurdokvölgyben: felfelé a kiépített tanösvényen, vissza pedig a szurdok út felőli oldalán található gyalogösvényen (innen gyönyörű a kilátás!).
kilátás a visszaúton
Nagyon szeretem, igazán hangulatos a völgy a patak fölött átívelő hidakkal, a sárga falevelekkel... szóval aki teheti, az menjen el ide, igazán jó kikapcsolódás. A déli bejáratánál van parkoló, tábortűzrakó hely is, szóval igazi kis családi kikapcsolódás tud lenni.
Félúton szedtünk kökényt is, most még in process, de majd elárulom, hogy mit készítettem belőle.
Odaúton, Csobánka után nem sokkal kiszúrtam az út jobb oldalán egy "kecskefarm" feliratot. Erre azonnal rábuktam, hogy mi márpedig kecskesajtot fogunk venni. Szóval hazafelé meg is álltunk és bevásároltunk egy liter kecsketejet (uhh.. ez nagyon rossz: az eleje tej, de az utóíze nagyon-nagyon kecske ízű.. nekem nem jött be, de párom nyakalta), egy kisebb fokhagymás és egy ugyanekkora snidlinges sajtot.
No, és ezekhez kellett valami finom és semleges házi kenyeret sütnöm. Így született a szezámmagos kenyér.

Az alaprecepthez nagyon picit nyúltam csak hozzá: volt otthon egy jó marék szezámmagom, azt serpenyőben szárazon megpirítottam kicsit (könnyű felismerni, hogy mikor van kész: a forró magocskák kartácstűzként kezdik beborítani a konyhát), majd az aprítógéppel kicsit összezúztam (nem lett liszt finomságú, csak úgy kb minden mag megfeleződött). No, ezt a szezámőrleményt adtam még a liszthez. Az olaj napraforgóolaj volt, viszont a víz egy részét (kb. 0,5 dl) joghurttal helyettesítettem.
A képeken pedig jól megfigyelhető, hogy mi történik akkor, amikor az ember lánya túl mélyen vágja be a kenyér tetejét. De mit tegyek, olyan jó éles a penge, és olyan szép, ahogy a kelt tésztát vágjuk... (o;

És a vacsora sajtostól-kenyerestől:



2013. október 16., szerda

Currys burgonyakrémleves

Hargitai György leveses szakácskönyvében találtam ennek a receptnek az alapját. A saját szám íze szerint pár apróbb dolgot módosítottam rajta.
Diónyi vajat felolvasztunk, majd egy fej vöröshagymát megfonnyasztunk rajta. A végén hozzáadunk egy gerezd fokhagymát is, majd felöntjük 1 liter vízzel. Belemorzsolunk egy húsleveskockát és 1 ek curryport. Végül hozzáadjuk az apró kockára vágott krumplit. (mennyiség ízlés szerint, ki milyen sűrűre szeretné a levest)
Amikor a burgonya megpuhult, leturmixoljuk, ha kell sózzuk még, és friss petrezselyemmel vagy pirított hagymával megszórva tálaljuk.

2013. október 15., kedd

Ajvár

Amikor vásárolni voltunk, nagyon szép padlizsánokat láttam, és eszembe jutott, hogy régóta szemezgetek már az ajvár készítésével. Bár receptem nincs hozzá, de a boltok polcain többször láttam már, és padlizsánból van... szóval csak jó lehet. (o;
Interneten keresgéltem, és végül Marka boszikonyhájában találtam hozzá szimpatikus leírást.
A padlizsánt és a kápia paprikákat sütőben megsütöttem, ahogy ő is írtam (párszor átforgattam közben, hogy egyenletesen piruljon), majd tálba szedtem a paprikákat (ezek előbb pirultak meg), kimagoztam, lehéjaztam. Utána ugyanebbe tálba jött a padlizsán is, azt is meghéjaztam, és levágtam a szárát. A tepsibe némi levet eresztett a végére, így azt is hozzáöntöttem. Botmixerrel kicsit homogenizáltam, majd fokhagymát, t és borsot adtam hozzá. (fokhagymából egy picit sajnos többet, mint kellett volna...) A wokomban még főztem / pároltam kicsit, aztán amikor besűrűsödött egy kicsit, akkor tisztára mosott üvegekbe töltöttem. Ujjnyi olajat töltöttem rá, majd száraz dunsztba kerültek. Kihűlés után pedig a kamrapolcra. Télen finom csemege lesz ez. (o;

2013. október 14., hétfő

Októberi macskák

A tavalyi denevérek és macskák idén is beköltöztek a lakásunkba halloween alkalmából.
De a képek előtt picit arról, hogy miért is szeretem én ezt a csöppet sem magyar, és tájidegen szokást, amit a tengerentúlról becipeltünk. Én november 2-án születtem. Ez halottak napja ugye, és ezen a napon születésnapi bulit tartani a '90-es években eléggé furcsa dolog volt... szóval ezért örültem én annak, amikor "bejött" a halloween. Azóta ez az én nagy születésnapi bulim. (o:
Ja, és 1986-ban születtem, amikor is ugye a csernobili katasztrófa történt. Szóval a születésnapom pontosan: Csernobil-halottak napja kombó... hát hogy ne vonzódnék a denevérekhez, szellemekhez és varjakhoz. (o;
És akkor jöjjenek a képek!

A bejárati ajtó belülről és nappaliban egy falikép:
A lakáson belüli ajtókról pár kép (a bőregér most végre nem érzi egyedül magát):

Készül a bejárati ajtó kívülről is. Az alapanyagok:
És az elkészült "mű":

2013. október 13., vasárnap

Körtés csokitorta

A körte ízét nagyon szeretem, de ritkán szoktunk venni, mert az állagára elég finnyás vagyok. Most sikerült jót vásárolni, így itt volt az ideje, hogy az imádott joghurtos csokitortát újra megsüssem.
Párom kérésére most diófagyival és idei dióval tálaltam.

2013. október 12., szombat

Birsalma lekvár

Mondom én, hogy idén csak olyan dolgokat teszek el télire, amiket nem is terveztem. Például álmomban sem gondoltam, hogy idén én birsalmához fogok jutni - holott a nagy kedvenc sajt és lekvár formájában is - és mégis így hozta a sors, hogy egyik kedves ismerődöm meglepett egy kisebb zacskónyival.
Az almákat megmostam, majd négybe vágtam, kivágtam a magházukat, és a kukacos részeket (házi, vegyszermentes fáról kaptam, de kifejezetten örülök neki), majd a héját is levágtam.
Minden darabot még kb. három részre vágtam, és hideg vízbe dobtam. Amikor mind elkészült, meggyújtottam a gázt, és feltettem főni. Pár pillanat alatt puhára főtt (akkor lesüllyed a víz alá már), akkor leszűrtem, és botmixerrel pépesre törtem.

30 dkg cukrot adtam a péphez (még pucolás után lemértem a gyümölcshúst, 1,35 kg volt tisztán), majd ezzel visszatettem a tűzhelyre, és főztem még pár percig. Amikor már megfelelően sűrűnek ítéltem, elzártam a gázt, és egy késhegynyi szalicilt adtam hozzá.
A lekvárt előre elmosott üvegekbe töltött (kettő nagy "Lidls nutellás" lett tele), a tetejükre egy icipici szalicilt szórtam még (majd leveszem, ha megbontjuk), és száraz dunsztba tettem őket.
Gyönyörű színe lett, sajnos a képeken nem is jön át teljesen. Igazi napsárgák lettek, azt gondolom, ez jócskán a héjazásnak köszönhető, mert amikor nem csináltam, sokkal-sokkal barnább lett.
Rózsika, nagyon szépen köszönöm a birsalmát még egyszer!

2013. október 11., péntek

Joghurtos diókenyér

A diós kenyér ötletével a dió gyűjtögetése óta szemeztem. Mostanra készült el.
Az alapja a kenyérreceptem, persze pici módosításokkal:
Az élesztőt kb. 1,5 dl vízben futtattam fel, a többi folyadék kb. 4 evőkanál natúr joghurt volt.
Olajnak ebben az esetben is tökmagolajat használtam. (a színén meglátszik a tésztának)
Egy jó marék diót durvára vágtam, és egy serpenyőben rázogatva aranybarnára sütöttem. A liszthet egy teáskanál sót és ezt a diót adtam hozzá csak.
A mintázásról: Szánter blogját nézegetve fedeztem fel a liszttel való mintázást, és bevallom nagyon megtetszett. Hát ez most az én kísérleti mintám. Még van mit tanulni, mert nekem nem nagyon akart rajta maradni...

Most már mindig azt csinálom, hogy alufóliát dobok a tetejére a sütés kezdetétől. Így nem ég meg. 20 percig 220 fokon sütöttem, utána 190 fokra mérsékelve még 40-et. Az eredmény pedig egy fantasztikusan illatozó, vastag cserepes (!) héjú kenyér lett.
 Brie sajttal lett belőle vacsora.


2013. október 10., csütörtök

Világebéd

Ez úgy készül, hogy van egy csomó megbontott dolog volt itthon, amiből ebédet kellene készíteni...
Fél csomag natúr kuszkuszt egy tálba tettem, és hozzákevertem a maradék fél csomag Kotányi Bankok curry fűszerkeveréket. Azt már megtanultam, hogy a kuszkusz nagyon-nagyon sok fűszert igényel, ez pedig egy elég markáns ízvilág a petrezselyemmel és a gyömbérrel. Tökéletes párosítás szerintem. (o;
A fél csomag pulykamellet felszeltem, egy fej vöröshagymát apróra vágtam, olajon kicsit megpirítottam, majd rádobtam a husit. És itt jön a harmadik "nagy maradék": volt otthon fél doboz HB grapefruitos sör. Előzős estéről marad, de olyan finom... csak már szénsav nem volt benne. Szóval ezzel a fél doboz söröcskével elkezdtem locsolni: 1-2 evőkanál sör, majd 1 evőkanál liszt... aztán megint sör, liszt... gyakorlatilag is sülés közben egy ízletes sörbundát készítettem a husira. Amikor elfogyott a sör (4-6 evőkanál liszt került eddigre rá), még addig sütöttem, hogy szép aranyszínűre piruljanak.
A kuszkuszt tálra halmoztam, majd a tetejébe raktam a husit.
Hozzá csak egy könnyű saláta dukált: a friss paradicsomot felszeltem, majd némi balzsamecettel meglocsoltam.


2013. október 9., szerda

Szellemes cipőszekrény

Tavaly költöztek ki először ezek a cuki kis szellemek a nappaliba október tájt. Az eredeti ötlet a Praktika magazin (talán akkori) egyik számlában volt: ott ezeket a pufók szellemecskéket zsákvászonból varrták meg, és kitömés után kerültek riógatói pozíciójukba. Hát nekem nem volt időm varrni... (o;
Most, hogy újra közeledik halloween (igen, igen, imádom, a kedvenc időszakom!), kikerültek ismét, csak már más helyre: az előszobánk idén beszerzett cipőszekrénye (made in IKEA) igencsak bohókás darab, hát ezek a rémecskék hova máshova kerülhettek volna?

2013. október 8., kedd

Kakukkfű szárítva

A tárkony, a koriander és a bazsalikom mellett a kakukkfű is került üvegbe.
Nagyon szeretem ez a fűszet: kenyérbe, zöldségételekhez és csirkéhez is szoktam tenni.
No meg hát a kakukkfüves lecsónak párja nincs. (o;

2013. október 7., hétfő

Őszi erkély

Beőszült az erkély: a paradicsom, a bazsalikom, és pár egynyári növényt kivettünk (elszáradtak, elbarnultak, stb.), és helyükre beültettük a nemrég vásárol krizantémokat és árvácskákat. És előkerültek az almák, sütő és dísztökök is: amíg fel nem használom őket, addig jó kis dekorációk itt. (o;
Nappal:
És este:

2013. október 6., vasárnap

Zöldparadicsom savanyúság

Az erkélyen nevelt paradicsomok második fénykorukat kezdték élni, de hiába neveltek bőven kis zöld golyóbisokat, már beérni láthatóan nem fognak. Szóval akkor a zöldparadicsomra kellett valami receptet keresni. Mivel lekvárból már jó sokat tettem el idén, így most a savanyúságra esett a választás.
Az interneten keresgéltem recepteket, és azokból próbáltam a saját számízének megfelelőt összeállítani.
A zöldparadicsomokat átnéztem, a szép hibátlan golyóbisokról leszedtem a szárát, és méret szerint két üvegbe válogattam. A kicsik mellé tettem még kettő chilipaprikát is. (ezt is nevelünk az erkélyen)
0,5 liter vízbe tettem 4 dkg sót, 4 db egész borsot, 1/2 kk mustármagot, 2 dkg cukrot, 10 szem koriandert és 3 friss babérlevelet. Az egészet felforraltam, és kb 15 percig hagytam is gyöngyözve forrni.
Finom illatos lett. Utána lekapcsoltam a gázt, és belekevertem egy késhegyni szalicilt, 0,5 dl 6%-os fehérborecetet és 1 dl 20%-os kommersz ecetet. Összekevertem, és még melegen az üvegekbe készített paradicsomokra szedtem. A magokat, babérlevelet próbáltam egyenletesen elosztani.
Száraz dunsztba tettem kihűlni.
Pár hónap, és kiderül, hogy milyen is lett. (o;

2013. október 5., szombat

Vendégségből elcsenve: anyós virágládája

Párom szüleinél jártunk pár hete, de a képekhez most jutottam hozzá csak. Anyukája még a nyár közepén ültette le a fűszernövényeit, a ládát pedig a nálunk megmaradt raklapokból állította össze. A feliratozott kövek szerintem nagyon jól néznek ki!
Ez pedig a csodaszép golgotavirágja:



2013. október 4., péntek

Kecskesajt körtével, házi kenyérrel és rukkola salátáva

A Lidlben (hol máshol?) francia hetek voltak, és volt kecskesajt is, végre egyszer nem arany árban. Kötelező volt kipróbálni. (o;
Most kivételesen először is a kész hami:

És az elkészítése:
A kecskesajtot sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, és 180 fokra előmelegített sütőbe toltam. Ez olyan feta-jellegű sajt volt, lehet, hogy nem a legjobb grillezni, de ez volt. (o;
A kenyeret felszeltem, majd kettő szép körtét cikkekre vágtam, kimagoztam, és serpenyőben szárazon aranybarnára pirítottam mindkét oldalát. (előmelegített tányérra szedtem ki, és alufóliával letakartam, hogy ne hűljön ki)
Pár szem diót is megpirítottam, majd azt is félretettem. Ekkorra a sajt már kezdett épp szépen szétolvadozni.
A tányérokra ráhalmoztam egy-egy kupac rukkolát. A kenyeret pár pillanat alatt átmelegítettem a serpenyőben, majd a saláta mellé tettem. Erre transzportáltam át a megsült sajtokat. A tetejét kiraktam legyező alakban a körtével.
A forró serpenyőbe 3 rész olívaolajat, 1 rész balzsamecetet öntöttem, hozzáadtam egy csipet t, és egy nagyobb csipet barna cukrot. 1 rész víz ment még hozzá, majd átkevertem. Ekkorra már igencsak forrt. A gázt elzárva ezt azon nyomban a rukkolára zuttyintottam, majd a tetejére szórtam a pirított a diót. Az emberem pedig azon melegen leültettem mellé. (o;

Az eredmény ez igazán finom vacsora lett. (Bár az én empatikus párom megjegyezte, hogy "finom-finom de valami egyszerűbbet képzeltem el meleg vacsora gyanánt". Hát így főzzön az ember lánya valami különlegeset! (o; )

2013. október 3., csütörtök

Aszalt paradicsomos - parmezános kenyér

A sütőben aszalt, és egészben eltett paradicsomok jelezték, hogy a technológia még nem volt teljesen kiforrott. Nevén nevezve a kis csoffadt aszalványok az üvegben megszívták magukat olajjak, újra cuki kis majdnem-gömbök lettek. Ellenben az üveg befogadóképessége ezzel már igencsak megcsappant. Az eredmény: elkezdett folyni belőle az olaj. Mivel minőségi probléma nem adódott, de nem állt szándékomban a pincében síró Billy szekrényt sem olajban pácolni, így felhoztam, és átraktam egy nagyobb üvegbe. Viszont így persze el kellene használni. Mondjuk kenyérbe! (o;

A recept még mindig a klasszikus, csak tettem bele egy jó marék aszalt paradicsomot (pár szem most beért frisset is), egy marék reszelt parmezán sajtot (az a bolti-fajta, de a Lidlben elég jó minőségűt lehet kapni, nem az a száraz fűrészpor), kis frissen őrölt borsot, sót. Úgy ennyi.
Ja, és mivel instant élesztőm nem volt, ezért egy 42 g-os friss (mármint olyan kocka, mert egyébként a fagyasztóból túrtam elő) élesztő felét használtam el. Nagyon szépen feljött vele.
Sütésnél most a rusztikus vonalra mentem rá... hát nem tudom, mennyire kivehető a csavart kenyérmintázat, de elméletileg az lenne. Lesz ez még jobb is. (o;
Ja, és a parmezántól lett egy kis plusz ropogás a kenyér héjában. Olyan "sült sajtos" roppanás, épp csak, hogy érződik. (o;

2013. október 2., szerda

Póréhagyma krémleves sajtchipsszel

Ősszel mindig megszálló a zöldségevés szelleme, és azt jócskán sarkallja a most-még-lehet-kapni gondolat is. Így van ez most is: a hóeleji bevásárlásból hatalmas zöldséggel megtömött táskával jöttünk haza. Amiben többek között lapult két szép szál póréhagyma is. Krémlevesnek.
A póréhagymát felkarikáztam, egy kis olívaolajon megfonnyasztottam. Két gerezd fokhagymát összezúztam, és amikor a póré már szépen kezdett pirulgatni, hozzáadtam. Egy teáskanál cukorral meghintettem és picit karamellizáltam. 1,3 liter vízzel elöntötte, beleszeltem 2 krumpli, majd egy zöldségleves kockát morzsoltam hozzá. Kis lángok addig főztem, ameddig a zöldségek meg nem puhultak. Hozzáadtam 1 teáskanál balzsamecetet, elkevertem és levettem a gázról. Némi krémsajtot adtam hozzá, majd botmixerrel turmixoltam.

A sajtchips egy kedves ismerősömtől jött ötlet: a sajtot lereszeljük, tepsiben sütőpapírral halmozzuk és aranybarnára sütjük a sütőben. Ha kihűlt, akkor lehet darabokra törni (mert nincs az a távolság, amit az olvadó sajt nem tudna megtenni), és a leveshez feltétként adni.

És azért az tálalásról i idebiggyesztenék egy képet. (o;
Most végre sikerült eltalálnom a leves állagát: igazán sűrű és krémes. (o;

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...