2016. május 18., szerda

Epres-fehércsokis minipiték

A minipiték nagy kedvenceim,  az almás minipiték után az epres verzió kitalálása már csak egy lépés volt.


A tésztarecept az imádott túrós pite tésztám: 25 dkg liszt (sokszor úgy csinálom, hogy 20 dkg graham, 5 dkg finomliszt), 25 dkg túró25 dkg margarin10 dkg cukor és egy tojás összegyúrunk, majd minimum pár órát hűtőben pihentetjük. (én egy kiló lisztből szoktam készíteni, és lefagyasztani kisebb adagokban, így csak elő kell vennem, kiolvasztanom, majd tölthető is)



Az epret apróra vágtam, némiképp lecukroztam, majd fél órát hagytam állni, végül lecsöpögtettem. Fehér csokoládét szintén apró kockára vágtam, és összekevertem az eperrel.

A tésztát nagyobb diónyi darabokra vágtam, a pitekészítő kis műanyagomba gyömöszöltem, megtöltöttem a csokis eperrel, majd óvatosan összezárva elkészítettem a kis pitéket. Mindegyik tetejét villával átszórtam, hogy a keletkező gőz ki tudjon jönni belőle. 180 fokra előmelegített sütőbe tettem, és aranybarnára sütöttem.



Az eper azért mindenképp levesebb, picit, sülés közben kifolytak kicsit, de így is finom, a karamellizált eper nem tett neki rosszat. A tepsiból való mozgatásnál óvatosan kell vele bánni, mert törékenyek, de miután kihűltek már könnyem pakolhatóak.

2016. április 28., csütörtök

Csokis banános zabkeksz

A csokoládé és a banán gyógyír mindenre. :)
Ez pedig a legegyszerűbb keksz, amit el tudsz képzelni. De a legfinomabb is.
2 érett banánt villával pépesre törünk,  hozzáadunk egy jó marék zabpelyhet és 15 gramm jó minőségű étcsokiforgács. Összegyúrjuk, kis gombócokat formázunk, sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk, kicsit kilapítjuk, 160 fokon világos aranybarnára sütjük.
És kész! :)
Melegen nagyon finom, hidegen nem tudom, addigra elfogyott. ;o)

2016. április 17., vasárnap

Farmer edzőtáska

Január óta járok edzeni, eddig egy kiszuperált vászontáskában cipeltem a kis cumómat, de most már úgy voltam vele, hogy ideje lenne valami dedikált táska után nézni. Boltban a legolcsóbb edzőtáska 5-6000 ft körül kezdődött, én meg úgy voltam vele, hogy nehogy már a táskám többe kerüljön, mint a cipőm, amit bele teszek. Szóval bojkottot indítottam a bolti táskásra.
Aztán hazafelé gondolkoztam, és arra jutottam, hogy fogok tudni én is varrni táskát. ;o)



Még egy régebbi (soha be nem fejezett ) projektből van nagyon sok 14x14 centin négyzetekre vagdosott farmeranyagok. Mind régi, kiszuperált farmernadrágból. Ezekkel kezdtem el készíteni a táskát, úgy voltam vele, hogy ezzel se szabnom nem kell, se méregetnem. (egyik sem az erősségem varrás terén)


Ha már a négyzeteket használom, akkor férjem ötlete alapján egy-két hímzettet is tettem bele, hogy feldobja. A barna kord (szintén egy leselejtezett nadrágból) élet szintén az ő ötletei voltak.


Lépésről-lépésre leírást vagy fázisfotókat sajnos igazán nem tudok adni, mert az egész folyamatában alakult, és fotózni sokszor el is felejtettem. Nagy vonalakban: először a külső táskát varrtam meg, úgy, hogy a felső oldalát csak a hosszabbik oldalát varrtam hozzá; majd megvarrtam a bélést is (barna kord), szintén így, azzal a különbséggel, hogy ennél az egyik lenti rövidebb oldat is nyitva hagytam. Először a cipzárral illesztettem össze őket, majd a rövidebb oldalakat is levarrtam belülről (eddig kifordítva volt az egész táska), majd visszafordítottam, és az egyetlen látható varrás a bélés belső rövidebb oldalán ejtettem meg. Ja, majd elfelejtem: az aljába egy használt jógamatracból vágtam merevítést. ;o)
Hát, ha valaki ezt így megértette, le a kalappal.

Az egyetlen dolog, amit venni kellett hozzá, az egy 60 cm hosszú cipzár volt.

Egy hétvégém ment rá, amiben persze jócskán növelte a munkaidőt, hogy életemben nem csináltam még táskát, leírásom sem volt, szóval magamnak kellett kitalálnom, hogy hogy is lehet összeállítani az egészet. Ehhez képest büszke vagyok magamra, egyszer nem kellett visszabontanom. :)


A hímzésekről kicsit:
a sahsiko japán hímzésestechnika, sötét színű anyagokon általában fehérrel történő fércöltés, amely eredetileg a régi szakad anyagok egymáshoz rögzítéséra alkalmazták. Különböző minták léteznek, az öltéseknek pedig vannak bizonyos szabályai: egyenletes méretek, és hogy nem keresztezhetik egymást.
No, ezzel a technikával készültek a táska mintái.



2016. április 5., kedd

Farmerszoknya virágokkal

Megint felhalmozódtak a kopott-szakadt nadrágok, így ahogy lett egy kis időm, nekiestem újra szoknyát fabrikálni. ;o)

Most farmernadrágból készült a szoknya, a technika ugyanaz volt, mint tavaly a fehér szoknyánál: a nadrágszárakat úgy vágtam le, hogy mind előre, mind hátra azt tudjam beszabni.

A szoknya alját sárga cérnával körbeszegtem, a gombját egy igazi retró sárga gombra cseréltem, és a jobb lábamnál pedig három virág formájú gombot varrtam fel, néhány farmer anyagból vágott levéllel kísérve. Csak hogy egy kicsit feldobjam. ;o)


2016. április 3., vasárnap

Káposztás leveles pogácsa

A leveles pogácsa mániám töretlen, most épp a káposztás volt soron. ;o)


Egy kisebb fej káposztát lereszeltem, tekintélyes mennyiségű sóval és borssal megszórtam, majd 3-4 ek olajon egy tapadásmentes edényben, kis lángon, lefedve, néha át-át kevergetve aranybarnára pároltam. 1-2 alkalommal adtam hozzá egy pici pici vizet, hogy ne kapjon le.


A tészta a megszokott alapokra épült: 2,5 dl natúr joghurtba lekeverünk egy tk cukrot és egy csomag élesztőt, majd ezt meleg sütőben (kb. 50 fok) felfuttatjuk. Fél kiló lisztet, kettő tojást, egy csipetnyi sót és a joghurtos-élesztős keveréket homogén, könnyen nyújtható, puha, de nem ragacsos tésztává dolgozzuk össze.

A tésztát kinyújtjuk, egyenletesen eloszlatjuk rajta a káposzta negyedét, majd összehajtjuk, és pihentetjük 15-20 percet. Újra nyújtjuk, káposztázzuk, hajtogatjuk, pihentetjük. Összesen négy alkalommal. Képet csak a nyújtásról és a hajtott állapotról sikerült készítenem, sorry. ;o)


Az utolsó pihentetés után a tésztát kb 2 cm vastagra nyújtjuk, először a széleit, vágjuk körbe, majd négyzetesen felszeljük. Óvatosan, mert a rétegek hajlamosak elcsúszni. ;o)
Forró sütőben aranybarnára sütjük.


2016. március 31., csütörtök

Répachips

A 2015-ös ősz nagy slágere volt a répa/sütőtök chips. Én is beálltam a sorba - 160 grammos diéta mellett igazán vonzó nasilehetőségnek tűnt - és kipróbáltam a saját számíze szerint. :)
Jelentem, macerás, de finom!


Vastagabb sárgarépán megpucolunk, majd egyenletesen vékony szeletekre vágjuk. Átlósan szoktam, úgy nagyobbak lesznek.
Sütőpapírral bélelt tepsibe sűrűn egymás mellé rakom. Átfedés nem annyira jó, mert akkor nem szárad ki, de egyébként pedig igen összemennek, szóval érintkezni érintkezhetnek. A sütőt bemelegítem légkeveréssel közben.
A répákat erősen megsózom, aztán szórtam még rá curryt vagy épp chilit is, majd olívaolajjal meglocsoltam, és bedugtam a sütőbe.


Figyelni kell rá, hogy ne égjen meg, de finoman ropogós legyen. Általában nem egyszerre készül el, a kisebbeket előbb ki kell venni, a nagyobbakat néha még át is kell forgatni. De megéri a molyolást, mert nagyon finom!

Tipp: akkor szoktam készíteni, ha egyébként is sütök valamit. Először elkészítem azt a valamit, majd amíg az sül, előkészítem a répát, és a már meleg sütőbe tolom be.

2016. március 27., vasárnap

A kék húsvéti tojások

Nem vagyok egy ökofasiszta, de a húsvéti tojás festésénél a természetes anyagokkal való festés a heppem. A piros tojásra évek óta bevált technikám a hagymahéj. Viszont idén ez mellett valami más színt is szerettem volna, internetet keresgéltem is, hogy hogy lehetséges, és így jutottam el a kék színhez, amit nem másból, mint a vörös káposztából lehet kicsiholni. (legalábbis a Sparban így hívták, de én otthonról ennek a növénynek a lila káposzta nevét hozom).


Szóval a tojások egyik fele ment a vöröshagyma levelek közé, ahogy szokott.

Közben beszereztem egy kisebb fej lila káposztát, majd kisebb darabokra szeltem, és egy nagyobb fazékba tettem kicsi sóval és egy kis kanálka ecettel, majd beletettem a tojásokat is, és kis lángon elkezdtem főzni.


Tapasztalat: teljesen fölösleges a tojásokat feltenni a káposztával együtt, mivel csak azt értjük el, hogy túlfőnek. A hagymával ellentétben a káposzta leve nem a forralás hatására fog, hanem akkor, amikor hűl ki.



Ergo: a káposztát addig kell fűzni, amíg a leve szinte fekete nem lesz, és a levelek opálossá nem válnak. Utána le kell szűrni, majd a lébe kell beletenni a kifőtt tojásokat.
De azért az egyben főzéssel sem lett semmi halálos hiba vétve. ;o)


A tojások annál sötétebbek lesznek, minél tovább pihennek a festőlében. Én a maximumra mentem, meg is látszik, szinte feketék lettek. De ennél világosabb kéket is el lehet érni. ;o)





2016. március 18., péntek

Szerecsendiós sajtpuffancs

Múltkor sikerült egy amolyan "nyikorgós" trappistát a bevásárlókosárba zsákolnom, amit valahogy el kellett tüntetni, mert magától nem fogyott. :)
Így lett szerecsendiós sajtpuffancs, ami salátával egy könnyű vacsorává vált.


Kell egy jó adag (20 dkg kb.) sajt, szerecsendió, 2 tojás és 3-5 ek teljes kiőrlésű liszt és némi só. A sajtot lereszeljük, bőven megszórjuk a frissen reszelt szerecsendióval, sózzuk, hozzáadjuk a felvert tojásokat, és a lisztet is. Nedves kézzel gombócokat formázunk, lisztbe forgatjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsire pakoljuk és 220 fokon légkeveréssel aranybarnára sütjük.


Friss salátával, majonézzel tálalva gyors és mennyei finom. :)

2016. március 14., hétfő

Vagány fülbevalótartó

A fülbevalók tárolása igen komoly kihívás, azt gondolom, nem csak én küzdök meg vele. Az akasztósak még csak hagyján, de mit csinál az ember azzal a jópár bedugós példánnyal, amire élete folyamán szert tesz?
Aztán puma bolgjában megtaláltam a tökéletes megoldást. :)


Ami kell hozzá, kb mindenkinek van otthon: régi farmernadrág és egy fém doboz. Nekem ez utóbbi egy férfi arcszeszes doboz lett, ami már úgyis évek óta várta megdicsőülését valamely formában. A régi, szakad farmerjaimat pedig egyébként is el szoktam rakni anyagnak, most pont jól jött, hogy volt egy kupacom, ami 10x10 centisre volt vagdosva már. Kell hozzá még olló, tű cérna, és rengeteg bedugós fülbevaló. :)


A farmerkockákat feltekertem, a magasságát a fémdoboz határozta meg. Pár öltéssel rögzítettem őket, hogy ne tekeredjenek ki, majd sűrűn egymás mellé raktam a dobozban.



És kész is, csak a fülbevalókkal kell belakni! :)

2016. március 7., hétfő

Szilvalekváros máktorta

Valami gyors és finom édességet szerettem volna készíteni, amihez a kamraszekrényben kutattam alapanyagok után. Így bukkantam majd fél kiló mákra, amitől már egyenes úgy vezetett a Gabi-féle költözős süti újragondolásához. :)


200 gramm mákot megdaráltam, hozzáadtam 150 gramm fehér lisztet, 1 csomag sütőport, 40 gramm mézet, 150-200 ml görög joghurtot és 150-200 ml tejfölt, 1 tojást, egy csipetnyi sót és egy jó löttyöntésnyi étolajat.
Összekevertem az egészet, majd sütőpapírral bélelt tepsibe tettem (kb. 20 cm átmérőjű kör alakúba most) és egy jó fél üveg szilvalekvárt halmoztam rá egyenletesen.
200 fokos sütőbe raktam, és tűpróbáig sütöttem. A lekvár a tetején igen kellemesen karamellizálódott. Hagytam kihűlni, majd cikkekre vágva tálaltam.



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...