2018. május 29., kedd

Farkas gyöngyből

Ez szintén még egy régi alkotás, amolyan a szekrény mélyéről előkerült képek. (ez utóbbi meg is látszik nem kicsit... jó, ez még egy ősöreg Canon fényképezőgéppel készült, de láthatóan fotózni sem tudtam még rendesen :D )

Ettől függetlenül azért bemutatom, mert van még elvétve egy-egy régebbi alkotásom, és ha másra nem, hát referenciának itt vannak, hogy mit fejlődtem. XD


Üveg gyöngy, réz dróton, ha jól emlékszem, akkor ez még talán a Holló és Társa Kiadó gondozásában megjelent (emlékszem, a könyvtárból vettük ki és a szükől munkahelyén fénymásoltuk nagyüzemben) kiadványban szerepelt.
És ha jól emlékszem, ez volt az első drótra fűzött állatom a millió damilos krokodil, teknős és kukac után.
Egyébként nem emlészem, hogy mi lett a sorsa, nálam már nincs. :/

2018. május 23., szerda

Szalvéták vintage hangulatban

Pár hete már beszámoltam arról, hogy textilszalvéta készült a kerti asztalhoz. Hát ezeket még annyit tunigoltam, hogy most már igazi kis vintage hangulatú teríték lettek.

A technika pedig a számomra még új transzfertechnika volt.
Ennek a lényege, hogy a megtükrözött mintát lézernyomtatóval kinyomtatjuk, majd az anyagra rögzítjük mintával lefelé a papírt és levendula illóolajjal átitatjuk, majd egy kanál segítéségvel átdörgöljük az anyagra a mintát. Akkor jó, amikor a papír már ráragad az anyagra, akkor óvatosan lehúzva a festék már szépen látszani fog.
A legvégén a ruhát foró vasalóval még átvasalatam, hogy fixáljam minél jobban a mintát.

Kettő már be lett avatva, és ment mosásba is... nem mondom, hogy nem fakult egy kicsit, de alapvetően azt gondolom, hogy jól fogják bírni.


Igazából nagyon egyszerű technika, alapanyagköltsége pont kimerül egy illóolajban. Ezt szeretem.
A mintákat az internetről szedtem (google képkereső volt), de kisebb nyoozás után arra jutottam, hogy szerintem a Kelly Elko oldal lesz az eredeti forrás, ahonnan ingyenesen le is tölthetőek ezek a képek.

És akkor közelebbről a négy szalvéta:




2018. május 22., kedd

Pünkösdi medvelátogatás és egy újabb kaktusz

Veresegyházi medvemenhelyen voltunk pünkösd hétfőn, nagyon tudom mindenkinek ajánlani. Régen is jó volt, de mostanra még csak fejlődtek, tényleg tartalmas és élménydús (fél)napot lehet eltölteni, a medvek iszonyat cukik (vigyetek almát, lehet vinni, megkérdeztem, és a macik hálásak érte), a predátor program végighallgatása pedig igazán tanulságos.

Bakos Juci (@bakosjuci) által megosztott bejegyzés,

Amiért viszont a blogomba került ez az élmény, hogy kifelé jövet találtunk egy hölgyet, aki kaktuszokat árult, és nála vettünk egy nagyon kis cuki kaktuszkát. Mivel a hölgy azt mondta, hogy csak egy kicsivel nagyobb cserépbe ültessem, mert így fog virágozni, így egy barátomtól Angliából kapott teás dobozba költözött be.


Új otthona a fürdőkádba költözött testvére mellett lett. :)


2018. május 21., hétfő

Sajttorta a hosszú hétvégére

Nem tudom nem megmutatni mi készült a hetvégén. :)

Bakos Juci (@bakosjuci) által megosztott bejegyzés,


A recept itt található.


Növénycimkék a virágládában

Idén végre újra rávettem magam a kertészkedés, a lakás szépítésére.
Őszintén szólva egy érdekes folyamat volt ez, a blogomon is tökéletesen látszik, hogy a válásommal együtt egy jó időre lezártam a kreatívkodást is, maximum sütiket sütöttem.
Mostanra lett újra energiám arra, hogy szépíteni akarjam a környezetem, amiben élek, most kezdek újra megbízni abban, hogy amit csinálok, az meg lesz jövőre is, és nem fogom elveszteni, ahogy tettem például a raklapos-erkélyes kis csodavilágommal.

Így szabadultam ki a kertbe. Arról már beszámoltam, hogy ültettem növényeket, most viszont már elkészültek a feliratok is. Igen, úgy ahogy anno az erkélyünkön is volt: régi villa, erősebb zsineggel körbetekerve, parafadugóra feliratozva. Őszintén megvallva, ennél szebb megoldást még nem találtam azóta sem. Újrahasznosított, tartós, könnyen cserélhető a felirat is... tökéletes.


Még alakul a láda, a magok még szunnyadnak, de addig is beköltözött pár dekorációs kis gomb a viŕágok közé, ha már a kezembe akadtak pakolás közben. ;)
Még ezer éve vettem párat, hogy az őszi gombás mohakoszorúmat díszítsék, csak akkor maradt fölösleg, ami a fiók mélyén lapult várva ezt az évet.


2018. május 19., szombat

Kaktusz a fürdőkádban

Veszprémben voltunk múlt héten, és pont most volt a Gizella napi vásár. Természetesen nő vagyok, ha egy pillanatra is elengedik a kezem, vásárolok. XD
Így lett nagy tesója a körösfői szőnyegnek és így költött hozzánk egy cuki kis kaktusz is.


Amikor megláttam, már akkor tudtam, hogy hova fog befészkelni, mert a fejemben akkor ért össze két emlék.
Az egyik, hogy egy kedves ismerősöm apukája halála után a lakás kiürítésekor találtam egy icipici vas fürdőkádat, aminek se az előéletét nem ismertem, se azt nem tudtam, hogy mit akarok vele, de nekem kellett.
A másik, hogy valahol az interneten láttam egy fényképet (szóval az ötlet koppintott, de nem tudom belinkelni honnan, mert nem találtam meg újra, a Pinterestnek pedig feneketlen mély katlanjai vannak...), ahol egy kis kadban volt egy kaktusz feher kavicsok közt. Ott a kád is fehér volt.
Amikor ezt a képet láttam, még nem ugrott be az én kis kádam, viszont amikor megláttam a kaktuszokat, a helyére kattant minden: kaktusz a kosárba, kis kád felkutat otthon, marék murva beszerez (itt kérnék elnézés a Méta utcai dohánybolt parkolóját üzemeltetőktől), homok és föld az udvaron úgy is van.
Az ültetés nettó 10 perc, de az eredmény annyira cuki lett. :)


Nem egy nagy kaland, a végeredmény is, bár látványos, de igen aprócska, de mégis, azért érdekes számomra (és osztom is meg), mert különös élmény volt nyakon csípni az agyam asszociációs és emlékelemző működését.

2018. május 18., péntek

Lajos, a kefírgomba

Réges-régen volt egyszer már egy kefírgombám, akivel elég hosszú viszonyt ápoltunk, de egy borús őszi napon (igazából nem tudom milyen, de ez jó hangzatos) kénytelen voltam tőle megválni exférjem unszolására. Ő volt Kefírke, és nagyon hiányzott egy idő után, mert iszonyat finom dolgot tudott csinálni a tejből.

De most, hála keresztanyukám és anyukám közreműködésének, újra beköltözött hozzánk egy kicsi csodalény, név szerint Lajos. :)


Nagyon szeretem a házi kefírt, és olyan egyszerű a gondozása: tejet kell hozzáadni, egy nap alatt nagyon lágy és selymes, 4-6 (vagy akár több is, Kefírkénél asszem két hét volt a rekord, és túl is élte) nap alatt akár igazi csípős kaukázusi-jellegű kefírt is tud készíteni.

Amikor késznek gondoljuk, csak át kell szűrni egy műanyag szűrőn (én a savót néha leöntöm, néha megiszom), kézzel óvatosan kevergetve, majd a szűrőben fenttmaradt kefírgombát kézmeleg vízben átmossuk és már mehet is az új friss tejébe. A kefír pedig azonnal fogyasztható, vagy ha épp nincs kedvünk hozzá, hűtőben eltárolható.

Az egész szobahőmérsékleten tartandó, lezárható, szóval szaga sincs, ezen kívül jól elvan még a bolti tartós tejben is. Persze-persze, a házi az igazi, de az nincs mindig otthon, és Kefírke annó jól vizsgázott "diétából", bízom benne, hogy Lajos is tűrni fogja. ;)


A fenti képen látható az elkészült kefír mág leszűrés előtt, ezen kívül egy profilfotó Lajosról (még pici, de igen aktív, és majd szépen nőni is fog idővel), illetve a kész termék a jobb alsó sarokban.

Pirítóssal imádom. :)

ui.: i <3 Lajos

2018. május 16., szerda

Családi öröknaptár parafadugóból

Régi tervem volt egy családi öröknaptár készítése, amiben minden családtag neves napja fel van vésve... hát, most már majdnem sikerült, mert bár pont a sajátunkat nem tudtam megcsinálni, de ajándékba már készült ilyen. ;o)


Teljesen home made lett a dolog, külön hadműveleteket folytattam ugyanis, hogy a megfelelő méretű szemescsavart megszerezzem (ácsi… először is két bolt után lett neve a dolognak, addig csak kreatívan activityztem, hogy hogy is néz ki), a falap pedig már csak hab volt a tortán, bár sikerült úgy levágatnom, hogy aznap nem is üzemelt a lapszabászat az Obiban. ;)

A napokhoz parafadugókat használtam: 2 mm vastag karikára vágtam fel, lefestettem az egyik oldalát akryl festékkel (külön színt kaptak a névnapok, a születésnapok és a házassági évfordulók is), majd alkoholos filctollal írtam fel a nevet, a napot, és ahol volt, ott az évszámot is.
Utána mindegyik napba alulra és fölülre is ment egy-egy szemescsavar, majd embert fogó segítségével összeakasztgatta őket. Itt derült ki, hogy könnyebb kicsavarni egy csavart a parafadugóból, mint szétnyitni újra egy ilyen csavart. ;o)


A tartó falapot szintén lefestettem, komoly mértani műveletekkel bejelöltem a hónapok helyét, majd ezt is alkoholos filctollal felíratoztam.

És mehetett is csomagolásra és a fa alá (karácsonyra adtuk, csak mint mindig, most is el vagyok maradva a blogommal), hogy majd új gazdájuknál megfelelő helyre kerülhessenek.

2018. május 15., kedd

Kertész leszek...

... fát nevelek. Hát ha nem is fát, de paradicsomot és néhány fűszernövényt újra örökbe fogadtam a piacon.
Igazából már nagyon hiányzott, az elmúlt két évben csak az orchideáim voltak, akiket imádok, de azért mégse ehetőek, na... :D

Szóval idén egész kis kolóniávak (összesen 8 darab) Vilma balkonparadicsommal gyarapodott a család:


Illetve még under costruction, de alakul a fűszernövény részleg is. Mai beköltözőnk a kakukkfű és a bazsalikom:


És titkos indulók a láda másik felében: lestyán, kerti zsálya és metélőpetrezselyem. Ők magról lettek vetve, lehet szorítani, hogy ki fog megeredni. :)

2018. május 11., péntek

Mosható sminklemosó korong - az első fecskék

Próbálkozom a hulladékcsökkentéssel, erre most a legújabb ötletem a sminklemosó korongok helyettesítése - már ahol lehet, mert körömlakklemosás téren sajnos ez sem lesz megoldás, de legalább a napi tisztálkodásnál nem termelek fölöslegesen szemetet.


Online shopokat nézegetve bukkantam arra, hogy létezik alternatívája ennek, mégpedig mosható formában. Tetszik, de azért 3-4 ezer forintot nem szeretnék kiadni valamire, amit szerintem én is meg tudok csinálni.

Kicsit utána olvasva több tippet is találtam (polár anyag, vastag pamut, régi törölköző), hogy miből is lehet ilyet csinálni. Én a régi törölköző mellett döntöttem, mert…
… volt fölösleges otthon
… alapvetően jó nedvszívó
… bírja a mosást
… és kellemesen dörzsi is, hogy kicsit élénkítse  bőrömet.

És hogy ne legyen olyan unalmas – és tartása is legyen – minden koronghoz kerestem valami vidám mintás anyagot a „hátoldalára”. Ezért lett csak néhány "fecske", mert még nagyon kevés cuki anyagom van, így a hátlap-anyag-hiány miatt csak kettő készült el eddig.


Kiválasztottam egy szimpatikus méretű poharat, mint sablont, majd mind a törölközőből, mind a mintás anyagból kivágtam 1-1 korongot. A két korongot összegombostűztem, majd a varrógép sűrű (és kb 1 mm széles) cikk-cakk öltésével körbevarrtam kb 1 mm-re a szélétől. Ez jól össze fogja fogni őket. Utána a lazább, de szélesebb cikk-cakkra állítottam, és ezzel varrtam körbe, letisztázva vele teljesen a korongot.

Az eredmény bár némiképp hullámos lett – a kis görény törölköző nyúlik, volt, amelyiknél ollóval is utána kellett igazítanom – de DIY projektben ekkora báj pont elfér szerintem. 

Az anyagoknál játszottam azzal, hogy az egyiknél nem csak farmert vágtam ki, hanem csipkét is tettem rá.

A tesztüzem arclemosóval megvolt, sminkkel még várat magára, de eddig nagyon meg vagyok elégedve.

2018. május 9., szerda

Ropogós fehércsoki fagyi

Fagyiszezon, az fagyiszezon, és én próbálok a lehető legtöbb mindent fagyasztható és nyalható állapotba hozni. :)


A mostani kísérletnek az alapja 75 gramm fehércsokoládé, amiben alapból voltak ropogós gabonagolyók (avagy az Aldis csokunyúl újjászületése húsvét után :D ), ezt gőz fölött felolvasztottam, majd hozzá adtam kb 0,5 dl tejet és miután ettől lehűlt, még 2 ek krisztálycukrot és 1 tojás sárgáját is 1 csipet sóval együtt.. Jól kikevertem.
Egy tojásfehérjét felvertem, majd beleforgattam a fehárcsokis masszába.
2 dl habtejszínt (Aldis) felvertem, majd kézzel belekevertem az édes hozzávalókat.

És mehetett is a fagyikészítő gépbe, ahonnan kb 30 perc múlva mint isteni hűsítő csoda került elő. :)

2018. május 8., kedd

Rózsás bortartó

Egy nagyon-nagyon-nagyon régi előző életből előkerült fénykép: a klasszikus fa bortartó rózsaszínben, ex-ex-ex-anyósjelöltnek névnapjára. De jó néha előásni egy-egy ilyen képet is, mert különben már nem is emlékeznék rá, hogy csináltam ilyet is.

Az alap bordó (belül is festettem), erre került a repesztólakk (már csak kívülre persze), majd a pasztell rózsaszín festék. Végül egy dekupázsolt rózsa került rá.
És sikerült egy rózsás bort is találni hozzá, hogy igazán stílusos legyen az ajándék.


2018. május 6., vasárnap

Egy kis lépés a fenntarthatóságért: ruhaszalvéta

Már jó ideje próbálok a lehező legkisebb ökológiai lábnyommal élni, és bár elég sok van még hátra a teljes zero waste csajságig, azért ez részemről elég nagy lépés volt: szóval viszlát papírszalvéta! :)


Ehhez az Ikea Tekla konyharuháját vettem alapul, mert abból volt jó pár példányom otthon, és nagyon szép klasszikus darab.


Négybe vágtam, a vágott széleket levarrtam (figyelve arra, hogy az eredeti szegélyszéleket imitáljam), és már kész is van!
Környezettudatos, sokszor felhasználható és még szebb is, mint a papír.
Mosás előtt ha van egy-egy zsírosabb folt, azt mosogatószerrel átdörgölöm, és mint minden konyharuhát is szoktam, ezeket is negyed/félévente ki fogom főzni.

2018. május 3., csütörtök

Eperfagyi

Ez amolyan "tíz perces édesség" kategória, de most, hogy végre meleg is van, meg volt hely a fagyasztóban a fagyigépemnek, így muszáj kihasználni a lehetőségeket.


200 gramm epret megmostam, megtisztítottam majd feldaraboltam. Hozzá adtam 2 csomag vaníliás cukrot (ez még nagyon tavaszi eper, nem olyan édes), majd aprítóval (turmixgép, botmixet, esetleg villa) folyékonnyá törtem.
Fél doboz Milli cukrászkrémet felvertem, majd hozzáadtam a curkos eperpűrét és elkevertem vele.
És pont ennyi volt: innentől fagyigép, 30 perc fagyasztás, aztán már mehetett is tálkákba. :)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...