2015. november 30., hétfő

A kis egér és a sál - karácsonyi koszorú

Pinteresten nézelődve találtam olyan adventi koszorúkat, amik sállal voltak betekerve. Ez hozta az ötletet, hogy nekem otthon van piros és fehér fonalam is, az meg pont olyan karácsonyi, ha csíkozva van.
Pár napig betegen feküdtem otthon, akkor volt időm kötögetni is. Szalmakoszorú volt otthon, férjemmel pedig azt is sikerült lemeccselni, hogy hogy tekerjük rá a sálat. A masni az ő ötlete volt.
Az egér pedig? Még 2-3 éve vettem karácsonyi dekorációnak... és amikor most kerestem valamit a koszorúhoz, a kezembe akadt. Mivel a színe, mérete tökéletes, ő került fel.


2015. október 14., szerda

Gombás mohakoszorú

Nagyon rég osztottam már meg posztot. Sajnos mostanában nagyon kevés időm van, leginkább a lakásfelújítás tölti ki a napjainkat (így jár az, aki maga csinálja). Azért ha végre befejezzük, majd beszámolok róla, látványos húzásaink vannak. ;o)
Viszont már nagyon untam, hogy az ajtónkon semmi dísz nincs... mindig szokott lenni. Szóval öszi koszorút akarok! Beletellett pár napba, míg kitaláltam, hogy milyen legyen, de az eredményre büszke vagyok.
Íme:

Egy szalmakoszorút mohával vontam be, rézdróttal tekertem körbe, hogy rögzítsem rajta. Utána az OBIban vásárolt gombákból dugdostam be párat (drótszálon lehetett kapni őket), majd diókat és egy tobozt ragasztottam fel ragasztópisztollyal.
Az alapanyagok:

Szintén az OBIban kaptunk tapadókorongos akasztót, arra nagyon biztosan ki lehet tenni, és még esztétikusan is néz ki. Hát most ilyen az ajtónk.

Picit más fényviszonyok (nem vakus) között így néz ki:

2015. május 30., szombat

Lecsós szelet

Ez még tavalyi alkotás, csak mostanra jutottam el odáig, hogy feldolgozzam. Megesik az ilyen, és lassan újra aktuális lesz. (o;
Tavaly olyan paradicsomtövet sikerült vennünk, ami kvázi egyszerre érett le. Finomak voltak, de nem olyan szépek, hogy csak úgy magukban asztalra kerülhetek volna. Így lett belőlük lecsós szelet.


400 g szeletelt karajt kifiléztem (én még ezen is tudok mit levagdosni), ztam, borsoztam, majd picit állni hagytam. Utána lisztbe forgatva félujjnyi olajban aranybarnára sütöttem mindkét oldalát. Tányérra szedtem és lefedve félreraktam.
A visszamaradt olajban (nem maradt sok, mert teflonos edényben alapból keveset használok) egy fej hagymát megpirítottam, majd hozzáadtam az előzetesen forró vízzel leöntött, és lehéjazott paradicsomokat is, cikkekre vágva. Aztán ment hozzá a paprika is karikára vágva. Némi víz, , bors, kakukkfű, és fedő alatt addig rotyogtatva, amíg kellemesen át nem fő a paprika is.
A végén a húsokat visszatettem bele, picit átmelegítettem, és főtt rizzsel tálaltam.

2015. május 21., csütörtök

Rózsa mandala

Hát, a kép igencsak magáért beszél, de azért némi kis emlékezést intézek hozzá. (o;
Üvegfestéses időszakom elejéről származik még ez a festés. Itt próbálkoztam először a színek egymásba mosásával: a narancssárga és az átlátszó festékkel kísérleteztem rajta. Még igazán kezdő darab, de legalább már kontúrozni megtanultam. Eddigre.
Egyébként pedig már nagyon rég festettem üveget... talán 3-4 éve. Szerintem a festékeim fele már be is száradt. Néha van egy-egy fellángolásom, akkor rákattanok készül 1-2-3-x kép, aztán valahogy elcsitul. Ez a kép az első korszakból való még, az kb. 2001-2005 közé volt tehető. Kíváncsi leszek, mikor lesz a következő korszakom. (o:

2015. május 17., vasárnap

Brokkolifasírt tonhallal

Egy kis receptszemle következik. A nők lapja konyhájának 2015. május havi számában találkoztam a brokkolis tonhalfasírt receptjével, ami igencsak megtetszett, bár pár helyen a saját számízéhez igazítottam. Igazán egyszerű, laktató, egészséges és még finom is. Kell ennél több? (o;



50 dkg brokkolit rózsáira szedjük, úgy, csak az erősebb, fás szárat dobjuk ki. Robotgép aprító részébe tesszük, és kisebb darabokra daráljuk.
 Utána hozzáadunk egy konzerv tonhalat (én olajosat használtam, és az olaj nagy részét is hozzáöntöttem), t (elég sokat igényel), borsot, fokhagyma granulátumot (ami valószínűleg még jobb, ha friss fokhagyma, de nekem most nem volt otthon) és egy istenes löttyintésnyi citromlevet.
Az egészet megint összeaprítottam, majd a végén még hozzáadtam 10 dkg  zabpelyhet, és ezzel pépessé daráltam.
 
 Nagyobb diónyi golyókra szedtem, kissé ellapogatva sütőpapírral bélelt tepsibe tettem. A tetejükre fél-fél kiskanálnyi olívaolajat öntöttem majd megszórtam parmezánnal.
Előmelegített sütőben 170 fokom 30 perc alatt átsütöttem.
Még melegen, kuszkusszal én némi majonézzel tálaltam.

100 gramm tartalmaz:
94 kcal - 2 g zsír - 9 g szénhidrát - 9 g fehérje

2015. április 7., kedd

Afrikai üvegfestés

Nagyon régi történet ez, de mindig is büszke voltam rá, most megmutatom.
A bal oldali kép üvegfestési munkáim között nagyon az elsők között volt... talán 3. vagy 4. képként készült el. A mintát valószínűleg az interneten találtam. Már nem emlékszem.
A jobb oldali kép pedig unokatestvéremék kérésére készült, akiknek nagyon megtetszettek a képek.
Hát így lett a zebrából és a zsiráfból is kettő.


2015. április 1., szerda

Részeges almamuffin levendulahabbal

Keverke megérkezésével két új funkcióval bővült a konyha-házirabszolga repertoár: citrusprés és gyümölcscentrifuga (hazudok, ez utóbbi eddig is volt, csak jóval macerásabb volt elővenni).
Mivel az utóbbi alkalommal a narancsok már nem voltak valami túl de finomak, visszapártoltunk az almához. Meg kell mondanom, Keverke sok mindenben ügyes, a gyümölcs centrifugálás csak részben tartozik az erősségei közé: igazán finom, és ízletes levet lehet kinyerni vele, ellenben a maradék is még eléggé nedves, sőt, minden almacikk (negyed alma fér bele egyszerre) utolsó 2-3 minimétere feldolgozás nélkül halad a rostgyűjtő tartályába. Tehát ha almalevet akarunk inni, gondoskodnom kell a tetemes mennyiségű maradék feldolgozásáról is. Ez először mézzel, fahájjal történt elfogyasztást jelentett, de most megtaláltam a tutit: részeges almamuffin lesz belőle.

7  közepes almát negyedeltem, kivágtam a magházát és meghéjaztam. Ezek után a gyümölcscentrifugával kipréseltem a levét, a maradék rostot pedig egy keverőtálba tettem. Hozzáadtam 1/2 bögre margarin (muffinba csalni szoktam, és a bolti sima kenyérre való margarint használom... mert van itthon pluszba, ráadásul krémeses kenhető azonnal... és finom lesz!) és 1/2 bögre cukrot, ízlés szerint fahéjat és egy jó löttyintésnyi házi pálinkát (ez most épp ágyas törköly volt). Habosra kevertem, majd hozzáadtam 1 tojás is, és ezzel is elkevertem.
1 és 1/2 bögre lisztbe elkevertem 1 csomag sütőport és 1 csipet sót. Ezt lassan az almás keverékhez adtam, miközben tejet öntöttem még hozzá. (eredetileg kb 1/2 bögre tej kellene, ne sokat számít az alma nedvességtartalma...) Kellemes kevert tészta állagot kell, hogy kapjunk.
200 fokra előmelegített sütőbe tesszük és tőpróbáig sütjük.

Mivel ismerem a férjem, tudom, hogy a "száraz" muffin neki nem lesz a szíve csücske. Így készültem hozzá tejszínhabbal is. Egy doboz habtejszínt felvertem 3-4 evőkanál levendulás cukorral. Hozzáadtam egy csomag habfixálót, majd a tálalás előtt (a még meleg) muffinra halmoztam.


2015. március 27., péntek

Megújult strangajtó

Az idei év nagy projektje a nyílászáró csere. Ennek első ütemében az ajtócsere zajlott le. Most már szép új diószínű, tejüveges biztonsági ajtónk van.
De ez a móka itt nem fejeződött be. Olyan szerencsések (?) vagyunk, hogy az ajtón mellett található egy kisebb ajtó is: ez a gáz strang szervizajtaja, egyben pedig nem túl szabályos tárolási lehetőség a számunkra.
Eddig ez az ajtó abszolúte összhangban volt a bejárati ajtóval, és szerettük volna, hogy a továbbiakban is ez elmondható legyen. Mindezt a lehető legkisebb forrás (idő, eszköz, pénz) ráfordítással. Így döntöttünk az öntapadós tapéta mellett.

Sima, barkácsboltban beszerezhető dió színű öntapadós fóliát vettünk. Az ajtó 200 cm x 45 cm, plusz a térbeli ráhajtások... én nagyvonalúan azt mondtam, hogy a 80 cm széles tapétából 4 méter pont elég lesz. Tévedtem. Vagyis megoldható lett, patchwork technikával. Tehát most már mindenképp 4,5 métert vennék.

Első körben az ajtószárnyat vettük le, majd ebből kiütöttük a szellőző műanyag kereteit (sérülésmentesen, mert vissza is kell őket tenni. Ezek után mind a keretet, mint a szárat por,- és zsírmentesre tisztítottuk: ez első körben egy meleg vizes átmosást, majd egy foltbenzines áttörlést jelentett.

Én az ajtókeretet ragasztottam körbe, mindig a külső felülettől a belső felé haladva szépen óvatosan. A védőpapírt az elején kénytelen voltam eltávolítani, így arra is figyelni kellett, hogy ne ragadjon le a fólia idő előtt. A simításhoz egy régi mágneskártyát használtam. (a végére tönkre fog menni, szóval már olyan kell, ami nem fog többet kelleni). A fal síkjától a keret belső feléig beborítottam.
*
Ha esetleg valahol apró rés lenne az illesztésnél, egyszerűen egy kicsit nagyobb darabot ragasztottam alá, majd arra húztam rá az illesztendő síkokat. Mivel elég sötét a folyosónk, és sötét anyaggal ia dolgoztam, ekkora nagyvonalúság megengedett volt.
A zsanérokat is lefóliáztam: először a zsanér magasságánál kb. 0,5 centivel nagyobb téglalapot vágtam ki, ezzel körberagasztottam a zsanért, hogy "alul" lógjon túl rajta. Utána ezt a túllógó részt ollóval bevagdostam, és rásimogattam a zsanér aljára, úgy, hogy egymást fedjék. Amikor a nagy fóliával a zsanérhoz értem, a zsanér felső magasságában vágtam be a fóliát, majd a zsanér csatlakozási alapterületének (kb. 2,5 cm magas, 0,2 cm széles) megfelelő téglalapot kivágtam (inkább szűken számolva, nyúlik az a fólia...) majd a zsanért ebbe a lyukba illesztve körberagasztottam. (a képen talán jobban látszik a művelet).
A fólia illesztési vonalait a végén fekete zsírkrétával húztam végig. (a fólia alapvetően fehér, és ez van festve... hiába vékony, valamekkora vastagsága azért van, amin fehér marad) Így szinte teljesen láthatatlanok lettez ezek.

Mindenképp az eredeti ajtót szerettük volna lematricázni, viszont ez gyárilag bordázott volt. Az új ajtónk sík, no meg a hajunkat sem akartuk tépni a fóliázás közben, így a hézagkitöltés mellett döntöttünk. Ezt férjem csinálta: a por,- és zsírmentes ajtó réseit a legolcsóbb (se időjárást, se hőmérsékletet, se fényt, se semmit nem kell kibírnia) repedés hézagkitöltővel kinyomta. Vizes kézzel illetve régi mágneskártyával elegyengette, majd hagytuk megszáradni. Utána még csiszolópapírral egyenesre is csiszolta.
Amikor azt hittem, hogy a keret fóliázása lesz a nagy kihívás... nos tévedtem. Először itt is a zsanérokat készítettem el, utána jött a feladat: ennek a kvázi sík felületnek a leragasztása ezerszer nagyobb kihívás volt, pedig ketten is voltunk rá. Végül a jól bevált "kiszúrom tűvel, és kinyomom a buborékból a levegőt" technikával sikerült elfogadhatóra elkészíteni.
Az ajtót teljesen körbematricáztuk (belső oldalon ehhez már illesztésekre volt szükség), hogy ha már megcsináljuk, szép legyen.
A zárszerkezet nyelveinek utólag vágtam ki a nyílás, illetve ugyanígy tettünk a szellőzőnyílásokkal is. (a keretbe a zárnyelvek helyének pedig csak akkor, amikor már az ajtó a helyén volt, így pontosan jó helyre kerültek a lyukak)

Apropó, szellőző. A műanyagok kiváló állapotban voltak, ellenben roppant mód megsárgultak az idők folyamán. Ezért először is elmostam őket, majd finom csiszolópapírral és vízzel mattra csiszoltam. Hurkapálcára ragasztottam maszkolószalaggal (könnyű dolgom volt, mert volt olyan része, amit nem kellett festeni), az udvaron leszúrtam őket a földbe, majd festékspray-vel egyenletesen lefestettem. A belsejét érdemes alulról fújni, így látható helyen nem folyik meg.
Száradás után ezek is visszakerültek a helyükre.

Bár munkánk még van (lásd például a vakolat és a festés visszaállítása az ajtó körül), de haladunk, és ez egy igen látványos lépés volt. Büszke vagyok rá, szép lett.

2015. március 26., csütörtök

Medvehagymás csirke

Volt még a fagyasztóban egy csomag medvehagymám, és már ideje volt elhasználni.
Gondoltam, hogy néha a legegyszerűbb megoldás a legjobb, így született az a recept.
 Fogtam egy fej vöröshagymát, némi olajon megfuttattam, hozzáadtam a felcsíkozott csirkemellet. ztam, borsoztam kicsit. A medvehagymát még fagyottan felszeltem. Amikor a husi picit elkezdett pirulni, hozzáadtam egy doboz főzőtejszínt. Majd a medvehagymát is, és átrottyantottam vele. Ennek tényleg csak annyi kellett már, hogy icipicit megfonnyadjon a hagymalevél.
Egyszerű kifűzött tésztával tálaltam.

2015. március 25., szerda

Farmer ülőpárna

Nosztalgikus hangulatban leledzem mostanában, és előkerülnek a régebbi műveim is.
Anno a 2000-es évek elején voltam én gimnazista, amikor is igen nagy előszeretettel hódoltam a M.A.G.U.S. névre hallgató szerepjátéknak.
Mivel ez általában 4-6 órányi egy helyben ülést jelentett, készítettem hozzá egy kényelmes ülőpárnát, hogy legyen min ücsörögni szombat délelőttönként az iskolában (merthogy mi ott műveltük ezt a tevékenységet legtöbbször).

Farmeranyagból vágtam ki a párnának ,megfelelő méretű részt, majd piros hímzőfonallal (sima sodrott szálú) fonallal hímeztem rá egy tibeti szöveget. Mert akkor ez jó ötletnek tűnt. (o;


Az összeillesztésnél egy piros-fehér mintás szegőszalag került az anyagok közé, a moshatóságot pedig egy zipzár beépítésével oldottam meg.
Hűséges társam volt ez Ynev országainak kalandos bejárásában. (o;

2015. március 23., hétfő

Távirányítók egyedire szabva

A lakásban több olyan hangulatlámpa is van, aminek kényelmes üzemetetéséhez a távkapcsolót találtuk a legmegfelelőbbnek. Ellenben hiába vásároltunk más márkájú készletet, a távirányítók pontosan ugyanúgy néztek ki.
Itt jön a kreativitás és a dekortapasz. (o;

Az eredmény pedig:



2015. március 22., vasárnap

Gyertyaöntés pohárba

Ez immár a második alkalom volt, úgy néz ki, kb. évente jön össze egy "öntésnyi" viaszmaradék.
Ez előzőről részletesen itt olvashatsz.

Tanulva a tavalyi próbálkozásból, idén már apránként öntöttem a viaszt a poharakba, egyszerre 3-6 evőkanállal csak, majd vártam, hogy megdermedjen, és utána ment rá a következő réteg. Így a viasz nem esett be középen, és a kanóc is egyenletes maradt.

2015. március 19., csütörtök

Esküvői medál

A műanyag lencse elő-előkerül az életemben, úgy néz ki, mostanában jobban szeretek ékszereket hordani. (o;
Most megszállt az ihlet, és az esküvői képeinket foglaltam medálba. Ezen belül is a kedvenceimet a kreatív fotózásról: a bújós-uszályos-tűrkízhidasat és természetesen a menyasszonyi csokromról készültet.
A pontos elkészítés menetét már korábban írtam.


És az elkészült ékszert most olyan büszkén viselem is.

2015. március 11., szerda

Lencsekrémmel töltött kenyér

Az egész úgy kezdődött, hogy szeretem a lencsefőzeléket...
Aztán a lencse beáztatásánál már kiderült, hogy kicsit sok lesz a végeredmény, de akkor már úgy voltam vele, hogy majd megesszük. Viszont amikor már 3. napja lencsét akartam az ember orra elé tolni, némi lázadás tört ki, így kénytelen voltam alternatív felhasználás után nézni.
Hát így született a lencsekrémmel töltött kenyér.

A kenyér a szokásos tésztával, élesztővel készült. A dagasztás, kelesztés után a formázás tért le: a tésztát oválisra nyújtottam, a külső harmadait 1,5 cm széles csíkokként bevagdostam.
A lencsefőzelékez hidegen leturmoxiltam és egy kis búzacsírát adtam hozzá, hogy még szilárdabb legyen. A krémet a tészta közepére halmoztam, majd a széléről felváltva ráhajtottam a csíkokat.
Amíg a sütő felmelegedett, még kelesztettem kicsit, majd 220 fokon kezdve, 180-on befejezve aranybarnára sütöttem.

2015. február 24., kedd

Hímzett papi stóla

Tavaly év elején úgy alakult, hogy elkeveredtem pár misére a közelünkben lévő templomba. (úgy jó 10 év kihagyás után) A Gondviselős pedig a szárnyai alá vett, és egy olyan papnak a miséjére kerültem, amilyenre mindig is vágytam: tartalmas, töltekezős, néha magambaszállósá-tevő... szóval jó.
Jártam is rendszeresen, telt-múlt az idő, és amikor már kezdtem igazán "otthonosnak" érezni az egészet, akkor derült ki, hogy őt bizony augusztusban el fogják helyezni. 
Ezt én nagyon nehezen viseltem; azt hiszem, lazán végigvettem a gyász minden fázisát a dühtől az elfogadásig. Ez utóbbiban játszott nagy szerepet ez  stóla.

Mert hogy az úgy volt, hogy én egyik nap augusztusban úgy ébredtem, hogy én már pedig egy stólát szeretnék hímezni neki, - leginkább úgy tudom megfogalmazni - köszönetképpen.

No most szeretném mondani, hogy kitalálni, hogy "stólát fogok hímezni", és megvalósítani ugyanazt... hát ég és föld. Ugyanis hiába a legjobb barátunk a Google, azt, hogy egy stólának mi a szimbolikája, hogy kell csinálni, milyen színekkel, mintákkal, stb., hát ezekre semmit nem lehet találni az interneten. Amikor bár több órán át hiába kerestem, világosodtam meg, hogy anyukámnak van ismerőse, aki ilyen körökben működik, kérdezzük meg őt. Hát így jutottam hozzá pár mintához, no és egy két oldalas levélhez, hogy hogy is kellene nekifogni.
a minták, jobbra a befutó látható
A mintáim fekte-fehérek voltak, így a színekhez szabad kezet kaptam. Próbáltam hasonló árnyalatokban és színmélységben maradni, hogy az egésznek egységes képe legyen.
fonalak, fentről lefelé: szőlő, gabona, kereszt, levelek és indák
A hímzés egy igen intenzív élmény volt. Magamba fordulós, elgondolkozós... amolyan ima féle. Összesen kb. 60 órába telt.
A hímzés az osztott szálú hímzőfonal 3-3 szálával (a keresztél 2 fonal, 1 aranyszál) készült végig.
Egy tippet megosztanék azért: ennyi fonalnál én azt csináltam, hogy minden fonalat felgombolyítottam, és minden színhez külön tűt rendszeresítettem, amik amikor épp nem dolgoztam, a gombolyagba voltak betűzve. Ugyanis a a zöld színű fonalak csak gombolyagban tűntek különböző színűnek, de amikor már magukban keveregtek, akkor ember nincs, aki megmondja, hogy az most a világos,- közép,- vagy sötétzöld árnyalat...

A kedvenc fázisfotóimból pár:
az aranyszállal való hímzés embert próbáló feladat




az utolsó fotó, a hímzés befejezve, de még összeállítás előtt

Az összeállítást a veszprémi egyházi varrodában csinálták meg, én nem tudok elég hálás lenni azt a varázslatért, amit ők csinálta vele a végén.

Februárban jutottunk el oda, hogy átadjuk. Abban biztos vagyok, hogy nagyon jó emberhez került, és  úgy tűnt, örül is neki. 

az elkészült stóla kiterítve




2015. január 7., szerda

Almás pite, ahogy nagymamám is csinálta

Azért alkotni alkottam - sőt fotóztam is - november-december tájékán, de a bejegyzések megírása elmaradt. Most pótlom ezt is... kezdjük a jegyessuli találkozóra készült almás pitével. (o;
A recept bár otthoni, de semmi titkos nincs benne, ez is csak recepteskönyvből van. De ettől nekem még ez marad a nagy kedvenc. (o;


1 kg almát meghéjazunk, kimagozunk, lereszelünk, majd  meghintjük 15 dkg cukorral és egy csomag vaníliás cukorral. Állni hagyjuk.
40 dkg lisztet összekeverünk 1,2 csomag sütőporral, 1 csipet sóval, majd ebben elmorzsolunk 25 dkg zsiradékot (nekem ez fele zsír, fele rama margarin volt). Utána hozzáadunk: 12 dkg cukrot, 1 tojás sárgáját, 1 citrom reszelt héját, 1-2 ek tejfölt és 1 csomag vaníliás cukrot. Kellemesen ruganyos tésztát kell kapnunk.

A tésztát két felé osztjuk, hogy egy leheletnyivel az egyik nagyobb legyen. Ez utóbbit kinyújtjuk, és kizsírozott tepsibe fektetjük úgy, hogy az oldalaira is jusson.
Ezt megszórjuk 2-3 ek morzsával és 10 dkg durvára vágott dióval.
Erre kerül az alaposan kinyomkodott alma, majd a tészta másik fele is kinyújtva. A széleit nyomkodjuk össze, a tetejét pedig kenjük meg tojássárgájával és szurkáljuk meg villával.
Köepes lángon aranybarnára sütjük, majd kicsit hűlni hagyjuk, és utána szeleteljük.
Porcukorral meghintve olyan, mintha a nagyi csinálta volna. (o;


***


2015. január 3., szombat

Mini almás piték

Iszonyú rég jelentkeztem, sajnos az év vége - még mindig - nem olyan, amilyennek szeretném... )o:
Viszont a "nagy visszatérés" azért egy némiképp már ismert süteménnyel fog történni, csak most új kinézetet kapott, köszönhetően a Vasedényben tett rövid látogatásomnak, ahol is sikerült beszereznem egy olyan műanyag izét, amivel mini pitéket (is) lehet készíteni.
Íme a túrós almáspiték mini változatai.

A recept dióhéjban:
25 dkg liszt (most épp 3:2 arányban volt fehér,- illetve grahamliszt), 25 dkg túró25 dkg margarin10 dkg cukor és egy tojás
Összegyúrjuk, majd hűtőben pihentetjük. (most én kétszeres tésztát gyúrtam, felét fagyasztottam későbbre, másik feléből lett a minipite)

Az almákat meghéjaztam, kimagoztam, vékony szeletekre vágtam (köszi Keverke (o; ), majd cukorral és fahéjjal megszórtam. Kis idő után kinyomkodtam, de nem túl erősen. A levét megittam (nyámiii), az almákhoz meg 2-3 ek kukoricakeményítőt adtam. Azt szerettem volna, hogy nem csak a "száraz" alma legyen a piében, hanem krémes-leves legyen. Bejött. (o;
A tésztából nagyobb diónyi darabokat vettem, nagyon lisztes deszkán kézzel ellapogattam (sodrófával esélytelen ezt a tésztát...), majd a műanyag formába tettem. Erre jött egy kisebb diónyi alma, és az egészet szépen összenyomtam. A kinyitásnál érdemes figyelni, hogy a műanyag ne csípje ki a batyunkat.

Sütőpapírral bélelt tepsibe raktam, villával a tetejét megszurkáltam, hogy a gőz ne repessze meg, majd 220 fokosra melegített sütőbe toltam. Kb. 20 perc sütés után levettem a hőfokot 180 fokra, és aranybarnára sütöttem őket.
Melegen tálra szedtem (vigyázz, forrón puha és szakadós!), és porcukorral meghintve tálaltam.

100 gramm tartalmaz:
365 kcal - 18,2 g zsír - 38,2 g szénhidrát - 12,6 g fehérje
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...