2014. november 23., vasárnap

Spenótos ravioli

Tipikusan olyan dolog, amivel be lehet zsebelni jó pár elismerő pillantást, pedig aztán tényleg nem ördöngösség. Kell hozzá egy adag házi tészta. Ahhoz meg csak liszt, tojás, langyos víz, erős kéz és kitartás. (na jó, ennél picit részletesebben olvasható itt)

De előtte még a spenót készüljön el. Pikk-pakk meg van az is.
Ehhez kell egy nagy zacskó spenót a piacról. Suli miatt szombatonként járok ki Gödöllőre, és útközben vagy egy termelői piac... no a fiatalasszony (ott ezt a nevet kaptam), rendszeresen szokott bevásárolni: tojást, diót, mákot, sütőtököt... ja és spenótot is.
Jól átmossuk, senki nem szereti a homokszemek csikorgását a foga között. Aztán mehet a teflonos wokba, némi olívaolajjal és val meghintve. Fedő alatt puhára pároljuk. Ez alatt kb a tizedére esik össze.
Pitit kihűtjük, a levét leöntjük (sajnos most nincs szükség rá) aztán leturmixuljuk, és zsemlemorzsával javítunk a tónusán.

Vissza a tésztához. A kitartó dagasztásnak köszönhetően van egy keményebb,  ruganyos tésztánk ugye. Késhegy vastagságúra , és igencsak négyzetesre nyújtsuk ki. A felére kiskanállal ráhalmozzuk a spenótot mátrix elrendezésben.
A halmok között vizes ujjal végigsimogatom a tésztát, hogy tapadjon, majd ráhajtom a másik felét, és óvatosan össze is nyomkodom. Végül pizzavágóval felvagdostam.

A négyzetek szélét villával összenyomkodtam (sietni kell, az utolsó pár darabra már kezdett kiszáradni a tészta, és nyúlás helyett tört, szakadt), majd forrásban lévő sós vízben kifőztem őket. A mozgatásnál mindig óvatosan kell vele bánni, de azért nem vészes, nekem egy se szakadt ki. Pár perc elég, mert friss a tészta.

Tésztaszűrőbe szedtem ki, és istenesen meglocsoltam olívaolajjal, hogy véletlenül se tapadjanak össze, mert nem cél az most.
Frissem-forrón tányérra szedtem és parmezán sajttal és pirított hagymával (jó, tudom, fúj-fúj, de imádom a boltit) megszórva tálaltam.
(azért másnap a munkahelyen, mikrózva sem volt rossz (o; )

2014. november 19., szerda

Őszibarack fagylalat

4 darab édes őszibarackot lehéjaztam, kimagoztam és barna cukorral megszórva átsütöttem sütőben. Kihűtöttem, leturmixoltam, majd a hűtőben teljesen lehűtöttem.
0,5 dl habtejszínt kemény habbá vertem, hozzáadtam a lehűtött őszibarackot és fagyasztógépben kifagyasztottam.
És levontam a tanulságokat:
1. a Mizo habtejszín közel sem olyan jó, mint a Lidl sajátmárkása
2. 4 barackhoz túl sok a 0,5 dl tejszín
3. a sült őszibarack mennyei fagyi (o;

2014. november 17., hétfő

Borhab torta

Múlt héten forraltborotzunk férjemmel, de rajtunk maradt úgy az üveg 1/3-a. Már akkor kitaláltam, hogy ebből süti lesz, beraktam hát a hűtőbe. Aztán most Hargitai recepteskönyvében találtam meg hozzá a receptet: borhab lesz belőle. Eredetileg piskótatekercs lenne, de az annyira nem tetszett, viszont eszembe jutott, hogy milyen jó kis tésztája volt a sütőtökös pitének, és van fölösleges tojásfehérjén is (a habkrémhez csak a sárgája kell). Sütés után még szülinapi tortának is kineveztük... ha már születésnapomra nem kaptam.

A forralt bor: 1 üveg vörösbor, cukor, egész fahéj, gyömbérpor, 1-2 ek citromlé és 1-2 dl narancslé, összeforralva. No, ebből maradt a torta alapjának. (o;


3,5 dl hideg forralt bort és 4 tojás sárgáját gőz fölött krémmé kevergetve főztem, majd szintén kevergetve kihűtöttem. 4 dl habtejszínt felvertem, majd hozzákevertem a borkrémet. Végül 20 g zselatint feloldottam 0,5 dl meleg vízben, és ezt is hozzáadtam. (én most tudtam meg, hogy lehet kapni a boltba kapni zselatint... hagyjuk.. szőke...)

Miközben a borkrém sűrűsödött, elkészítettem a tésztát: 4 tojásfehérjét felvertem habbá, hozzáadtam 12 dkg cukrot majd 10 dkg darált diót és 10 dkg darált háztartási kekszet. Sütőpapírral bélelt tortaformában 220 fokon 12 perc alatt megsütöttem. (világos színűnek kell lennie)


Amikor a tészta kihűt, és a hab is elkészült, az utóbbit az előbbire kentem, majd egy éjszakára száműztem a teraszra dermedni.
Másnak kimagozott szőlővel díszítettem. Szerénység ide, szerénység oda: nagyon finom!


2014. november 16., vasárnap

Bécsi kocka

A linzersütés után megkaptam anyukámtól az "ősi családi receptes könyv" fénymásolatát, hogy meglegyen nekem is. Ezt lapozgatva találtam ezt a receptet. (na jó, nem volt nagy lapozgatás, ez a második recept...)
Utólagosan értem a "bécsi" jelzőt, szerintem kávé mellé lehet a legtökéletesebb, de magában sem volt rossz. (ugyanis mi nem kávézunk itthon... meg egyébként sem)

12 dkg darált mandulát, 33 dkg lisztet (eredeti megosztás 15:30 lenne, de nem volt annyi mandulám), 30 dkg rama margarint (némiképp megolvasztottam mikróban), 1 kiskanál fahéjat és 1 ek citromlevet összegyúrunk. Egy igen puha, homogén tésztát fogunk kapni.

20 percre hűtőbe tesszük hűlni. A sütőt közben bekapcsoljuk, kb 170 fokra melegítjük fel. A tésztát a hűtőből kivéve kettőbe osztjuk. Az asztalra sütőpapírt teszünk, erre az egyik adat tésztát, majd kicsit kézzel ellapogatjuk és egy folpackkal a tetején kinyújtjuk. (a folpack lesz az a csoda dolog, aminek köszönhetően nem fog az egész ráragadni a sodrófára) Aztán a fóliát levesszük és a sütőben felügyelet mellett világos színűre sütjük. Tényleg világosra. Utána egyenes asztallapra kitesszük a sütőpapírral együtt. (a sütőből kivéve nagyon puha, de fél perc alatt törékennyé válik!)
A második tésztalappal ugyanígy járunk el.
A kettő között pedig elkészítjük a krémet: 30 dkg diót ledarálunk, hozzáadunk 24 dkg cukrot, 0,5 dl tejet és 6 ek rumot. (ami most nekem nem rum volt, hanem egy Vana Tallinn nevű likőr volt, ami egy igencsak rumízű, csak kicsit lágyabb). Ezeket összefűzzük kis lángon.


Aztán jön a legnehezebb része: az összeállítás. Az egyik lapra elegyengetjük a diós krémet még melegen, majd a másik lapot rátesszük. Ezt csak így leírni egyszerű, a valóságban macerás. Amit én csináltam: a felső lapot lefektettem egy vágódeszkára, az alsó lapra kentem a diót, majd ezt ráfordítottam a sima lapra. Így az első lapon darabokra tört, de a dió össze fogja fogni, és nem látszik. (o; A vágódeszkának köszönhetően pedig könnyen a talpára tudtam állítani.
Még melegen felszeleteljük. Igencsak tömény sütemény, most már kb 2x2-es kockákra vágnám fel.



2014. november 13., csütörtök

Fűszeres-karamellás sütőtöklekvár

A sütőtök szerelmem már évek óta tart, de az, hogy lekvárt is lehet belőle készíteni, csak most lett világos a számomra. Még Szécsényből hazafelé tettem szert egy hatalmas, fehér héj sütőtökre az egyik faluban pár fejkendős nénitől. No, most erre csaptam le, hogy a felfedezésem üvegbe önthessem.

A tököt felszeleteltem, sütőben megsütöttem, majd a héjából kikaparva lemértem a tökbelsőt. 4,5 kg lett, ehhez a mennyiséghez fogom a többi hozzávalót is megadni. Megjegyzem, ez a fehér héjú igazán tökéletes fajta: a húsa vastag, ízletes és gyönyörű színű. Ezt fogom keresni máskor is!

A tököt egy leturmixoltam, elkevertem benne 3 csomag zsemfixet, 50 dkg kristálycukrot, 6 cl pálinkát, 2 tk őrölt fahéjat, 1 tk sót és 5 kupaknyi citromlevet. Kis lángon elkezdtem forralni.
20 dkg kristálycukrot egy lábosban karamellizáltam. Mire szép barna lett, a lekvár is forrni kezdett. Ekkor a karamellt lassan csurgatva hozzáöntöttem a forró lekvárhoz, elkevertem, majd még pár percig főztem.
Kimosott üvegekbe öntöttem, száraz dunsztban hűtöttem ki, majd címkéztem.
És hogy teljes legyen az illúzió az üvegbe rakott tökökről, még kicsit ki is cicomáztam az üvegeket: a fedőre zöld anyagból vágtam köröket, narancssárga rafiával átkötöttem és zöld drótból kacsokat is hajtogattam rá.

100 g tartalmaz:
100 kcal - 0 g zsír - 26 g szénhidrát - 1 g fehérje

2014. november 12., szerda

Őszi erkély káposztával

Ősz, az erkély újratelepítésének ideje. A nyári virágok elnyíltak véglegesen, így érkeznek az új betelepülők: a krizantém és a díszkáposzta.

És a kertész akcióban:

2014. november 10., hétfő

Naplemente gobelin

Egy kis retro 1998-ból. Karácsonyra csináltam anyukámnak, életem eddigi első és egyetlen gobelin-képe. Tudom, kicsi is, egyszerű is... de mégiscsak 12 éves voltam, ne várjunk sokat. (o;

2014. november 7., péntek

Menyasszonyi torta medálon

Ha már rákattantam az esküvői témára, nem álltam meg egy medálnál: készült egy a barackszín tortánkról is.
Sajnos amikor a szélét festettem, a túl folyékony festék beszívódott a papírba, de ezt a medált még így is szeretem.

2014. november 5., szerda

Konfitált pulykacomb

Ahogy anyukámtól tanultam. (o:

A káposztás tésztánál már felkonferáltam, hogy ilyet is sütöttem, hát íme a recept.
Kell hozzá 0,5 kg sertészsír, egy pulykacomb, só, bors, pár gerezd fokhagyma (ez utóbbit nem tudom, hogy anyukám szokott-e bele tenni, de nekem bejött).
A legnehezebb munka rögtön az elején körvonalazódik: a hártyákkal, inakkal teli pulykacombot bizony ki kell filézni és feldarabolni. Aki ismer, az tudja, egy úgy kb 1-1,5 óra elfoglaltságot jelent számomra.
De megéri elszöszmötölni vele, mert a végeredmény akkor fenntartások nélkül ehető.
Sózzuk, borsozzuk enyhén őket.
Második lépésként felolvasztjuk a zsírt egy nagy lábosban.
Kis lángon hagyjuk, hogy ne forrjon túlságosan, majd a husidarabkákat óvatosan beleengedjük. Hozzáadjuk a 3-4 gerezd fokhagymát is, majd kis lángon főzzük.
És főzzük.
És főzzük.
És főzzük.
Úgy 2-3 órát, addig, amíg a hűs omlóssá nem válik, és az oldalán pár helyen már karamellizált részek nem lesznek.
Szűrőkanállal kiszedjük őket (először a hagymát, óvatosan, hogy ne essen szét.., aztán mehet a kukába, teljesítette küldetését), és azon melegen tálalhatjuk. Mehet magába, vagy friss foszlós kenyérrel. (Vagy esetleg káposztás tésztával. (o; ) Ami marad - ha marad - az hidegen is mennyei.
A zsírt pedig még melegen öntsük edénybe, igazán finom pecsenyezsír lesz, ami jó főzéshez, vagy csak úgy zsíros kenyérnek is.

Egyébként így lehet tárolni is a húst: üvegekbe szedjük, majd a zsírral leöntjük, hagyjuk megdermedni. De mivel a hús olyan zseniálisan finom, hogy hacsak nem egy t-rex méretű madár combjából készítettük, akkor pár napon belül elfogy (nálunk a vacsorát nem élte meg...), így ez a metódus teljesen idejétmúlt.


2014. november 2., vasárnap

Az idei töklámpás

Az idei lámpást nagyrészt Szabolcs faragta, én csak asszisztáltam (pl. eltakarítottam a romokat utána).

A faragás komoly pillanatai:

És az elkészült lámpás pedig:


2014. november 1., szombat

Japán sütőtökleves

Van egy 1985-ös japán szakácskönyvem. Igazán zseniális: magyar ember írta, a korabeli magyar lehetőségekhez. Tehát a szakét teljes lelki nyugalommal helyettesíti jóféle hazai pálinkával. De mondom, nagyon jó, mert kezdő "japán szakácsként" igazán jó, ha valami ennyire fogja a kezem. Bár azért ma márpróbálom némiképp visszafordítani japánra, mert több alapanyagot lehet már beszerezni itthon is.
Férjem azt mondta, hogy ha ebből több ehető dolgot összehozok, akkor kaphatok egy "igazi" japán szakácskönyvet is. Hát, főzésre fel!


Egy sütőtököt megsütünk. (most épp a felezős-utólag héjazós technika volt soron) Kimérünk belőle 30 dkg-ot, a maradékot felajánljuk életünk párjának nasiként. El fog fogyni, bár lehet, hogy kicsit be kell segíteni neki.
5 dkg vajat felolvasztunk, 2 ek lisztet megpirítunk rajta, hozzáadunk 5 ek szójamártást, majd felengedjük 1 liter húslevessel. (erre teljesen tökéletes a kockából készült)
Hozzáadjuk a lepürésített tököt, 1 ek cukrot és 1 ek balzsamecetet. Rövid ideig forraljuk, majd forrón tányérokba szedjük és tejszínnel megcsurgatva tálaljuk. Arról nincs információm, hogy mennyire japán, de az biztos, hogy finom. (o;

Ez pedig a tök, csak azért, mert szép:

2014. október 29., szerda

Levendulacukor

Mostanában kevés időm van gép elé keveredni, sok munka van, meg tanulmányok (már az utolsó év, végre!), ez mellett pedig újra rákaptam az olvasásra. Ja, és ajándékgyártás is zajlik, de erről majd később.
Viszont ezeknek köszönhetően feltorlódtak a megírnivalók (mert legalább fotókat készítek), és így történhet az is, hogy a linzernél megemlítem a levendulás cukrot, aztán az, hogy mi is az, csak most írom le. Sorry. (o;

Egyébként nagyon egyszerű dolog. Az ötlet onnan, jött, hogy...
... vaníliával már csináltam ilyet tavalyelőtt és tavaly is
... kolléganőm hozott nekünk levendulás süteményt
... a levendula lekvárban is finom volt
... és egy könyv receptjei közt is felleltem pár héttel később.

Anyukámat megkértem, hogy a levendulájukból tegyen el nekem pár szálat. (itt jegyezném meg, az anyukák a "pár szálat" úgy értelmezik, hogy egy "nagy zsákkal", de pont ezért szeretjük)
Jól kiszárítottam őket, majd lemorzsoltam a virágokat, és egy jól záródó üvegbe öntötten kristálycukorral rétegezve.

A cukor pár nap alatt is már átveszi a levendula aromáját, igazán finom ízesítő lesz.

2014. október 27., hétfő

Sütőtök pite

Hivatalos nevén sütőtök torta, és Hargiatai süteményeskönyvében leledzik az eredetije. Eredetileg az úgy volt, hogy rákattantam a Rigójancsira, be is szereztem hozzá mindent, aztán a frissen happolt könyvet nézegetve végül mégiscsak a jancsiból sütőtök lett. (o;
Picit persze alakítottam a recepten, de csak épp hogy, a kamrához és szám ízéhez igazítva.

A tészta:
10 dkg diót, 5 dkg müzlit (Lidls ropogós csokis-mogyorós) és 5 dkg babapiskótát ledaráltam (vagy ez utóbbi helyet emhet 10 dkg háztartási keksz is). 4 tojás fehérjét kemény habbá vertem, hozzáadtam 12 dkg kristálycukrot és a ledarált száraz hozzávalókat.
Sütőpapírral bélelt, majd kivajazott és némi zsemlemorzsával felhintett tortaformába öntöttem, majd 220 fokon 12 percig sütöttem (vigyázz, meg tudja kapni a tetejét a sütő!).

A krém:
Egy közepes sütőtököt (kb 1 kiló, letrumixol meghéjaztam, feldaraboltam, majd sütőben megsütöttem. Miután kihűlt, leturmixoltam és hozzá adtam a fűszereket: 1/2 kk sót, 1/2 kk borsot (igen, bors, amit általában a sült húsra teszünk, tudom, de ebbe kell), 1 kk fahéjat és némi reszelt szerecsendiót. Ezen kívül került még 2 ek tej, 2 felvert tojás, 18 dkg barna cukor és 3 cl pálinka is.
Az egész sütőtökös massza rákerült a diós tésztára, és 170 fokon még 45 percig sütöttem.
Ekkor jön a legnehezebb rész: ki kell venni a sütőből az illatozó pitét, kirakni tálra, majd letakarni és kb. egy napig hozzá nem nyúlni. Ugyanis a szakácskönyv szerint így lesz igazán finom, én pedig nem mertem kockáztatni. (o;
De megérte várni, igazán különleges és finom lett: a pálinka gyümölcsös íze jelent meg benne, sütőtök, és keleti fűszerek. Mennyei. Ja, és frissen felvert tejszínhabbal még tökéletesebb. (o;

2014. október 25., szombat

Káposztás kocka, házi tésztával

A garázsfelújítás okán egyik hétvégén férjem kollégája érkezett hozzánk segítkezni. Nekem annyi feladatom volt, hogy valami igazén jó kis házi kosztot készítsek. Így lett káposztás tészta és konfitált pulykacomb a menü. Alapesetben bolti tésztával dolgozom, de van az a bizonyos káposztás tészta, amit csak házival tudok elképzelni.

25 dkg lisztet, egy tojást és némi langyos vizet erős, ruganyos tésztának gyúrok össze.Homogén, selymes tésztát kell kapni, szóval elő a csuklóerősítőkkel! (o;
Utána lisztezett deszkán késhegy vastagságúra nyújtom. Vicces tészta ez: igazán rugalmas, és amíg az ember az egyik felét nyújtja, a másik fele teljes lelki nyugalommal ugrik össze. Szóval türelem. Próbáljuk négyzetesre nyújtani. (a képel látható, hogy nekem mennyire sikerült...

Amikor már kellően vékony, lisztezem felülről is, majd hosszában félbevágtam, és egymásra raktam őket. Utána újra hosszában félbe, és ezt is egymásra. Utána kb. 2 centinként felvagdostam, majd ezeket is 90 fokkal elforgatva, hogy szép kockákat kapjak. A kést óvatosan, de határozottan kell lenyomni, hogy ne ragadjanak össze a kockák.
Aztán kézzel lazán szétdobáltam, hogy a lehető legkisebb eséllyel érintkezzenek a frissen vágott felületek, és szikkadjon kicsit a tészta. 

A fejes káposztát feldarabolta, lereszeltem. (köszi Keverke!) Leztam, és hagytam állni kb. fél órát. Némi olajon 2 ek cukrot karamellizáltam, majd az enyhén kinyomkodott káposztát rádobtam. Kevergetve, fedő alatt aranybarnára pároltam.

Nagy fazékba vizet tettem fel, amikor felforrt, beledobtam a tésztákat (két adagban főztem ki). Picit átkevertem, amikor feljött a víz felszínére, még főztem 1-2 percig (a friss tésztának jóval kevesebb idő kell), majd azon forrón szűrőkanállal a káposzta közé zuttyantottam és összekevertem vele.

Az asztalra cukor és só-bors is került, ki hogy szereti. (bár állásfoglalásom szerint ez sóval-borssal az igazi...)

2014. október 12., vasárnap

Klasszikus linzer, ahogy otthon tanultam

Hétvégén Szécsényben voltunk látogatóban. Valahogy úgy alakult, hogy ha vendégségbe megyünk, mindig viszek sütit, most már elképzelhetetlen is lenne ez nélkül.
Most valami különlegeset szerettem volna, olyat, amit szeretettel tudok készíteni, és kell gyúrni, meg pihentetni, szaggatni és kenegetni... ami idő, hogy rá tudja hangolódni a találkozóra.
Így találtam az linzer receptet, ami nagymamám készített még régen, és én anno lekvárral kenegettem, és ragasztottam össze őket.
(Talán túlságosan is sikerült visszatérni a gyermekkorba...)

Tehát a linzer:
Kell hozzá először is 1 kg liszt (Nagyi titka süteményes liszt nagyon szuper!), 12 dkg zsír, 36 dkg Rama margarin. A lisztben elmorzsoljuk a zsiradékot.
A közepébe mélyedést formázunk, és ebbe kerül: 4 tojás sárgája, 32 dkg cukor (porcukorral homogén lesz, kristálycukorral viszont igazán rusztikus... én ez utóbbit követtem), 1 citrom héja és leve. Végül kellene hozzá vanílis cukor, de az most nem volt itthon... ellenben volt levendulás cukor, ami még jobb is, és ebből került bele még kb 5 dkg. És egy csipet sót.

Hosszan, kitartóan összegyúrjuk. Ez nem kis munka, mert a kézmelegtől lesz igazán omlós a tészta. De csak kitartás és szeretet kell hozzá. (o;
A tésztát négy szép kis gombócba letettem pihenni kb. 2 órára. Utána 2 mm vastag lapokra nyújtottam, és nekiálltam kiszaggatni a kis linzereket. (ez külön vicces volt: a nászútról hoztunk haza egy linzerszaggatót, de azért mégse vihet az ember rendházba kalapácsos-ékes sütiket (sóbánya...), így anyósom szomszédjától kaptam kölcsön klasszikus virágosat)
Sütőpapíron 200 fokos sütőben pár perc alatt aranybarnára sütöttem őket (csak felső állásban ment a sütő) jó sok-sok adagban. Szépen feljöttek. Még azon melegen vágódeszkára szedtem (vigyázz, forrón még omlós, törik!), kihűtöttem, majd lekvárral (barack, szilva, de főképp ribizli) megkenve el is készültek. Bár tapasztalatból mondom, hogy legalább egy nap kell, hogy összeérjen, de utána zseniálisan finom lesz.


2014. október 4., szombat

A "trükkös medve" medál

Ez a képet még régebben küldte el nekem férjem (akkor még férjem sem volt), hogy szerinte ez tökéletesen megmutatja a medvék lélektanát.
forrás: http://gde-fon.com/download/bear_bee_honey/341650/4963x3509
Most jött el az ideje annak, hogy ebből a képből medált készítsek. (a hogyan?-t itt találod)

2014. szeptember 19., péntek

Mézes-mustáros szűzpecsenye

Rábuktam az egyben sült húsokra, a boltban pedig találtam nagyon szép szűzpecsenyét. Már csak a tökéletes elkészítést kellett kitalálni hozzá. (o;
A szüzet mézzel és édes mustárral (ezt a Lidlben lehet kapni, darabos és nagyon-nagyon finom) megkentem, zta picit és folpackba csomagolva egy éjszakán át pihentettem.
Másnap egy őzgerincformát kibéleltem baconnel (hogy túllógjon), belefektettem a szűzpecsenyéket, majd a tetejére is bacont tettem és ráhajtogattam a baconok végeit is. Oké.. inkább nézd meg képekben:
Sütőben alufóliával letakarva megsütöttem, majd picit fólia nélkül is pirítottam. Igen sok szaftot engedett, azt leöntöttem róla (a húsnak úgyis jót tesz egy kis pihenés letakarva a felszolgálás előtt), és némi liszttel besűrítettem.
Krumplipűrével került a tányérra.

2014. július 28., hétfő

Mandulás őszibarack lekvár

Suzukis találkozón voltunk, és én nőként persze, hogy elkódorogtam a közeli zöldséges felé... (o;
Így bukkantam rá a tökléletes őszibarackokra: illatos, a bőre lehúzható szinte egyben, a húsa lejön a magjáról, a mag egyben van, és az egész édes-ízes. Azonnal felvásároltam a készleteket.
Otthon ettük magában, lett belőle fagyi (majd később írom (o; ) és mandulás lekvár is.
Ez utóbbi pontosan így:
1,5 kg tisztított őszibarackot (tisztítva ennyi már) az aprótógépben ledaráltam. Nem túl apróra, csak hogy kenhető legyen majd.
Fazékba tettem, hozzáadtam egy csomag Haas zselésítő szert, elkevertem, felforraltam, majd belekevertem 15 dkg barna nádcukrot is.
Felforraltam újra, főztem 5 percig, hozzáöntöttem 0,5 dl mandulalikőrt, majd tiszta, kiforrázott üvegekbe szedtem, lezártam, és repültek is a szárazdunsztba. Komoly is őrzőim is voltak hozzá:

Most nem volt nagyon időm cicomázni a feliratokat, ahogy szoktam, de az üvegek azért így is ínycsiklandóak szerintem. (o;

2014. július 25., péntek

Cukkinitócsi chilivel

Először is van az a tócsi, amit otthon tanultam. Ez az etalon, a tökéletes, de azért néha ki szoktam kacsingatni ebből a receptből. Ez a cukkinitócsi egy ilyen "kacsintás", de elég jól sikerült-féle, mert többször szoktam készíteni. (o;
 

A fiatal cukkiniket megmosom, a végeit elvágom, de a héját meghagyom, mert nagyon jó színe lesz. A krumplit azért meghéjazom. Mennyiség úgy érzésre, ki mennyit szeretne csinálni. (nálunk sokat nem lehet, nincs olyan, hogy "sok")
Lereszelem mindkettőt vegyesen, hozzáadok tejfölt, lisztet, sót, borsot, egy jó löttyintésnyi édes-savanyú chiliszósz és még egy kis szárított chilit is, majd jól összekevertem. Nem tudok adagokat mondani, mert tényleg szájíz alapján. Nekem ebbe belement 2 nagy evőkanál tejföl és 4-5 ek liszt, de az függ a zöldség levesességétől is.
Kis olajban kisütöttem mindkét oldalát, majd azon melegen tejföllel és chiliszósszal nyakonöntve tálaltam. No meg egy kis reszelt sajttal. Az férjem szerint mindenhez jó. (o;
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...