2016. december 27., kedd

Swarovski dobókocka

Mert a dobókockás játékok pasisak? Csajosítsd ki öt perc alatt!
Kell hozzá egy színes dobókocka mélyített pöttyökkel, 21 apróbb swarovski kristály és a kristállyal harmonizáló alkoholos filctoll, vagy üvegfesték és folyékony ragasztó. Ja, és kb. öt perc szabadidő. ;o)

Nekem fekete dobókockám volt, fehérre festett mélyített pöttyökkel. Először kifestettem a pöttyöket pirosa (ez csak akkor kell, ha a kristályok kisebbek, mint az eredeti jelölés), utána Uhu folyékony ragasztóból csöppentetten egy-egy cseppet, és ebbe ültettem bele a kristályokat. Száradás után mehet is a csata! :)

Élőben nagyon menő, csodaszépen csillog, sajnos a fotókon ezt sehogy nem tudom megmutatni.


2016. december 23., péntek

Az idei karácsonyi sütik: a zserbó és a vendégváró

Az idei karácsonyra már igazi sütisütést rendeztem: kivettem egy nap szabit, és egész nap a konyhában voltam. És bár elfáradtam, de igazán élveztem minden percét, rág töltött fel ennyire bármi is.
Hát igen, a női energiák női energiák. :)


Vendégváró
Ez úgy gyermekkorom íze, még nagymamám sütötte. Nem egy olyan pikk-pakk süti, de istenien finom, megéri megküzdeni vele. És az eredmény is látványos, feltéve, ha tudsz szépen szeletelni. (nekem nem szokott sikerülni...)
Ez mindenképp 1-2 nappal a tálalás előtt elkészítendő süti, mert puhulnia kell a kakaós lapoknak.

A barna réteg:
40 dkg liszt
16 dkg margarin
2 tojás
1 csomag szalakáli
4 dkg kakaópor
esetleg némi tej

A sütőt előmelegítjük 170 fokra.
A hozzávalókat alaposan összegyúrjuk. Tipp: a margarint érdemes picit megmikrózni, hogy lágy legyen (de ne folyjon!), illetve nekem múltkor elég kicsi tojásokat sikerült kifognom, ezért egy löttyintésnyi tejet adtam hozzá. Egy elég kemény, furcsa állagú (és a szalakálinak köszönhetően nagyon büdös) tésztát kell kapnunk.
Ezt két részre vágjuk, és bőven lisztezett asztalon (még felülről is lisztezzük kicsit a tésztát, hogy a sodrófára se ragadjon) tepsi méretűre nyújtjuk. Most mondom, ez nekem az életben nem sikerült még szépen: szakad, törik, nyúlik, totál egyenletlen lesz... arra szoktam törekedni, hogy az egybefüggő felülete kb elérje a tepsi méretét... de ezt kinyújtani, sütni, és összeállítani (hehe... erről még később) nem egy leányálom.
A tepsi hátlapjára teszünk egy sütőpapírt (ez fontos, illetve nagyon hasznos lesz), és erre tesszük át a tésztát. Ezt csak úgy lehet, ahogy nagyi csinálta: a sodrófára lazán feltekerjük, majd a tepsire legöngyölgetjük.
Az előmelegített sütőben pár perc alatt megsütjük (akkor van megsülve, amikor megkeményedik), majd a tepsit az asztal mellé illesztjük és egy határozott mozdulattal a sütőpapírral együtt áthuzzuk rá a lapot.
Az egész műveletet megismételjük a másik lappal is. Félretesszük hűlni őket. Mind a sütéskor, mind elkészültekor büdös lesz, olyan, mintha frissen dauerolta volna melletted valaki a haját. Sőt, még az összeállítás után is ilyen lesz, de másnapra ki fog menni már a szaga.


A citromos réteg:
4 tojás
4 ek szódavíz
1/2 citrom leve és héja
16 dkg liszt
1/2 csomag sütőpor
18 dkg cukor
csipetnyi só

A tojások fehérjét kemény habbá verjük, félretesszük. A tojássárgáját kikeverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a szódavizet (én citromos ízesítésű szénsavas ásványvizet adtam hozzá, de végszükség esetén a csapvíz is jó), a citrom levét és héját, majd a sütőporral elkevert lisztet is. Végül hozzákeverjük a tojásfehérjehabot. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük és 180 fokon tűpróbáig sütjük.
Félretesszük hűlni.

Tejkrém:
1/2 liter tej
3 ek liszt
20 dkg vaj (tényleg vaj, margarinnal nem lesz jó)
20 dkg cukor
1 csomag vanillincukor

A tejet feltesszük főn egy nagyobb lábosban, hozzáadjuk a lisztet és sűrű krémmé főzzük. Tényleg sűrűre. Kevergetve kihűtjük. (ezt és a robotgépre bíztam... elkavargatta magában kitartóan...) Tényleg KIHŰTJÜK! Ha nem, akkor valóban könnyebb elkeverni a cukorral és a vajjal, de az életben nem fog krémmé összeállni. Szóval kikeverjük a hideg tejkrémet a cukorral és a szobahőmérsékletű vajjal. Kicsit hűtőbe rakjuk.

Az összeállítás:
Az amorfabbra sikerült kakaós lapot egy vágódeszkára, vagy nagyobb műanyag tálcára tesszük. (a technika: óvatosan a sütőpapírral átemeljük, majd egy határozott mozdulattal kihúzzuk a tészta alól.
A tejkrém felét rákenjük, majd ráhelyezzük a citromos piskótát is. Erre kerül a tejkrém másik fele, majd jön az igazi nasi-feladat: a második kakaós réteg. Ugyanis ez a valami törik. Nem kicsit. Ami nekem most leginkább bejött, az az volt, hogy a sütőpapír szélére húztam a lapot, és a tejkrém egyik szépéhez illesztettem, szögben tartva, majd óvatosan csúsztattam le a papírról, illetve a papírt ki alóla. Így csak kicsit tört meg... de nem gond, a csokiréteg lesz a mentőmellény, szóval nyugodtan össze lehet puzzle-ozni a darabokat a tejkrémen.
És igen, a tetejére kb 150 gramm csokit olvasztunk, és elterítjük. Megvárjuk, hogy megszilárduljon, de még ne legyen kőkemény, és forró vízbe mártott (és rendszeresen lemosott) késsel felvárjuk. Nekem az jött be leginkább, hogy először a csokis téreget várom át, majd utána vágok az aljáig át.
Hideg helyen tároljuk.


"Jeges" citromos süti
Ez úgy készült, hogy a vendégváró citromos rétegét sikerült némiképp túltolnom (dupla adagot készítettem, de úgy nagyon sok lett a piskóta), ezért egy részét egy szögletes süteményes formába tettem, és abban sütöttem meg.
Amikor kihűlt, egy bögre kristálycukrot ledaráltam kávédarálón,, majd 1/2 citrom levével és 2 ek tejjel sűrű pasztára kevertem. Fél percig megmikróztam, majd a sütemény tetejére öntöttem. Meglepően hirtelen dermed rajta, viszont csodaszépen csillog. :)



Zserbó
Hát ezt pedig nem kell bemutatni, tavaly is készült, és minden évben fog is. :)
Az Apróséf receptje alapján készült, ami úgy ahogy van, tökéletes, a linken a részletes leírást is megtalálható.

A tészta
400 g búzaliszt
200 g vaj
40 g porcukor
2 db tojássárgája
80 ml 2,8%-os tej

16 g élesztő (friss)
2 g sütőpor

A töltelék
280 g kristálycukor
480 g dió (darált)
fahéj (őrölt)
2 db citrom reszelt héja
vaníliás cukor - bourbon

1200 g sárgabarack dzsem

A tészta alapanyagait összegyúrjuk, hűtőben pihentetjük, majd 5 részre osztjuk. Ez úgyse sikerül egyenletesre, szóval a legnagyobbat vesszük előre és papírvékonyra nyújtjuk, majd kibéleljük vele a száraz nagy tepsit, úgy, hogy az oldalára is kerüljön.
Erre kerül a baracklekvár 1/4-e, majd a diós-fahéjas-citromos-cukros keverék 1/4-e is.
Erre újabb papírvékonyra nyújtott tészta, és újabb lekvár-dió kombó. Összesen négy rétegünk lesz, és a tetejére is kerül még egy tészta.
Villával megszurkáljuk, majd 180 fokon légkeveréssel 40 percig sütjük.
A sütőből kivéve teljesen kihűtjük (ergo egy éjszakát állni hagyjuk), ha valahol kifolyt lekvár, ott késsel körbevágjuk, majd egy vágódeszkát helyezünk rá és óvatosan kifordítjuk. (ki fog jönni, no para)
200 gramm olvasztott csokival vonjuk be a tetejét, majd ahogy a vendégvárónál, itt is akkor szeleteljük fel, amikor a csokoládé már megszilárdult, de még nem vált kőkeménnyé. Apróra vágjuk, laktató és nagyon-nagyon finom. :)


Boldog Karácsonyt mindenkinek!

2016. december 22., csütörtök

Kovászos kenyér

Már majd másfél éve indítottam el kovászkát, aki azóta is hű társam. Egy befőttesüvegben született egy meleg nyári héten, liszt és víz folyamatos adagolásával. Alapesetben kiszárítva szunyókál egy vászonzsákban - legutóbb jó fél évet - de most előkerült újra, és az elmúlt hetekben nem egy kovászos kenyér született általa.

Az első (rögtön kettő) még két hete hétvégén párom szüleinél. Kalandos út volt, még pénteken ébresztettem fel kovászkát (vizet adok hozzá, meg némi lisztet és élesztőt is), hogy a hétvégén majd jó háziasszony leszek, és sütök kenyeret... hát ember tervez...
Kovászka egészen Debrecenig utazott, ugyanis munka ügyben páromnak mennie kellett, hát mentünk mi is. Szóval "Premier! fél év pihi után működik-e a kovász?" című előadásomat rögtön anyós-após előtt adhattam elő.
Megjegyzem: működött.


Egyébként annyira, hogy párom megjegyezte, mennyire finom is, hogy én ezt miért nem mondtam, hogy tudok kenyeret sütni. Hát én mondtam, csak mindig elrettent attól, hogy órákig csináljam. Pedig nem is nagy meló, a legtöbb időt a sütőben tölti, és ott elég öngondoskodó-fajta.

Szóval most, hogy bizonyítottam, a "süssek-e kenyeret?" kérdésre már az igen a válasz.
Tegnap pedig otthon voltam szabin, hogy kicsit készülődjek karácsonyra (süti sütés, stb. stb.), és estére még kovászka is kapott feladatot, egy újabb kenyér formájában:


Egy kis adag pedig liszttel elmorzsolva épp szárad belőle, hogy a következő kenyérbe téve újabb finomságot varázsoljon az asztalra. :)

2016. december 20., kedd

Karácsonyi készülődés - 2016

Régen jelentkeztem. Sok dolog változott az életemben, és sajnos a blog (és a kreatívkodás is) némiképp háttérbe került.
Most viszont pótolom elmaradásom, vagy legalábbis megosztok egy kicsi beszámolót a karácsonyi készülődésről.

Amit először készítettem, az az adventi koszorú volt. Az udvaron áll két ecetfa, ezeket folyamatosa metszeni kell, és egy hatalmas kupac levágott ág hever a kerítés mellett. Ezekből nyaláboltam össze egy szép marokkal, ragasztópisztollyal rögzítettem őket egymáshoz, majd pár előre vásárol textíl és fakéreg szívet ragasztottam rá, és beletűztem négy gyertyatartót és hozz négy vastag gyertyát. Az elkészítés kb egy óra volt (na jó, a gyertya, gyertyatalap, stb. beszerzéssel kettő is), viszont az eredményre igazán büszke vagyok.


A mézeskalácsok idén a vesszőparipám lett. "Márpedig én mézeskalácsot fogok sütni!" alapon a tésztát munka után egyik este gyúrtam le, majd rá két napra, este 10 környékén kezdve szaggattam és sütöttem ki. A díszítés elmaradt, és sajna a hőn áhított mézeskalács-házikóm se készült el időn. De maradni kell kihívásoknak ugye későbbre is. ;o)
A recept egy ősöreg Magyar Konyhából származik, amióta az eszemet tudom, ez alapján készül a mézeskalács:

Hozzávalók:
1 kg liszt
50 dkg méz
20 dkg cukor
10 dkg vaj
4 tojássárgája
1 ek szódabikarbóna
0.5 dl tej
2 ek mézeskalács fűszerkeverék
némi őrölt fahéj csak grátisz
és egy narancs (citrom) reszelt héja

Az egészet összegyúrjuk, majd legalább egy napra hűtőbe tesszük. Elkészítés előtt kivesszük, kicsit átgyúrjuk, hogy ismerkedjen a kéz melegével, majd 3 mm vastagnak kinyújtjuk, szaggatjuk és sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. 180 fokon, légkeveréses sütőben pár perc alatt aranybarnára sütjük. Nem szabad túl sokáig sütni, mert akkor kiszárad.
Ez egy relatíve keményebb mézeskalács tészta, ebből lehetne házat csinálni, és a fára akasztást is jól tűri. Fémdobozban viszont kellemesre puhul.


Tavaly annyira megtetszett a színes habcsók, hogy idén is mindenképp szerettem volna készíteni. Mivel a mézeskalácsból alapból megmaradt 4 tojásfehérje, így adott volt az alapanyag is. A technika pedig ugyanaz volt, mint tavaly, csak most legalább 4 órát töltöttek 100 fokon, majd újabb kettőt 60 fok környékén a sütőben. Így végre nem ragadtak. És most is ugyanolyan álomszép-szivárványszínűek lettek!


És a karácsonyfa... hát igen, itt jön némi mese. A nyáron "sikerül" kis életemet fenekestül felfordítani egy elköltözés-válás témakörrel. Ennek hozományaként sok-sok dolgomtól is búcsút kellett vennem, többek között a karácsonyfadíszektől is. Így idén úgy indultunk a karácsonynak, hogy hát bizony nem nagyon lesz mit a fára tenni.
Jó persze, ez szól az én elveimről is: utálom a műanyag díszeket. Végül az a kompromisszumos megoldás született, hogy szép lassan üvegdíszek lesznek vásárolva, minden évben egy-két darab/csomag. Amelyik ágra pedig ezek nem jutnak, oda kerül mézeskalács, habcsók, dió, popcorn meg szaloncukor. Aztán majd idővel az díszek/ehető dolgok aránya változik. De azért én az idei fára is nagyon-nagyon büszke vagyok.


És hogy miért állt már aranyvasárnap is? Majd a következő bejegyzésekben ez ki fog derülni úgy is. ;o)

2016. december 6., kedd

Forralt bor ajándékba

Még egy régi történet, amit akkor nem osztottam meg, de most turkálva a képek között, elkerült. Mivel épp apropója van, megosztom. :)

Történt ugyanis, hogy még az előző munkahelyemen november tájékán kitaláltam, hogy csináljuk a cégen belül egy karácsonyi ajándékozást, amolyan klasszikus "húzd ki a nevét a kalapból és lepd meg egy pár ezer forintos ajándékkal" típusút.
Az általam adott ajándéknak egyetlen fontos kritériumot szabtam: ne legyen benne értelmetlen vacak, én élményt szeretnék adni.
Így született a forraltbor szett: egy befőttes üvegbe tettem cukrot, fahéjat, szegfűszeget és csillagánizst; tettem mellé két narancsot, egy citromot (citrusos legyen), egy üveg bort és két bögrét (na jó, valami maradandó vacak mégiscsak került bele, te csak megbocsájtható).
Az egészet egy papírzacskóba tettem, az üveg nyakára aranyszínű madzaggal feltűztem az elkészítés instrukciókat, és voila! kész az ajándék.


2016. május 18., szerda

Epres-fehércsokis minipiték

A minipiték nagy kedvenceim,  az almás minipiték után az epres verzió kitalálása már csak egy lépés volt.


A tésztarecept az imádott túrós pite tésztám: 25 dkg liszt (sokszor úgy csinálom, hogy 20 dkg graham, 5 dkg finomliszt), 25 dkg túró25 dkg margarin10 dkg cukor és egy tojás összegyúrunk, majd minimum pár órát hűtőben pihentetjük. (én egy kiló lisztből szoktam készíteni, és lefagyasztani kisebb adagokban, így csak elő kell vennem, kiolvasztanom, majd tölthető is)



Az epret apróra vágtam, némiképp lecukroztam, majd fél órát hagytam állni, végül lecsöpögtettem. Fehér csokoládét szintén apró kockára vágtam, és összekevertem az eperrel.

A tésztát nagyobb diónyi darabokra vágtam, a pitekészítő kis műanyagomba gyömöszöltem, megtöltöttem a csokis eperrel, majd óvatosan összezárva elkészítettem a kis pitéket. Mindegyik tetejét villával átszórtam, hogy a keletkező gőz ki tudjon jönni belőle. 180 fokra előmelegített sütőbe tettem, és aranybarnára sütöttem.



Az eper azért mindenképp levesebb, picit, sülés közben kifolytak kicsit, de így is finom, a karamellizált eper nem tett neki rosszat. A tepsiból való mozgatásnál óvatosan kell vele bánni, mert törékenyek, de miután kihűltek már könnyem pakolhatóak.

2016. április 28., csütörtök

Csokis banános zabkeksz

A csokoládé és a banán gyógyír mindenre. :)
Ez pedig a legegyszerűbb keksz, amit el tudsz képzelni. De a legfinomabb is.
2 érett banánt villával pépesre törünk,  hozzáadunk egy jó marék zabpelyhet és 15 gramm jó minőségű étcsokiforgács. Összegyúrjuk, kis gombócokat formázunk, sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk, kicsit kilapítjuk, 160 fokon világos aranybarnára sütjük.
És kész! :)
Melegen nagyon finom, hidegen nem tudom, addigra elfogyott. ;o)

2016. április 17., vasárnap

Farmer edzőtáska

Január óta járok edzeni, eddig egy kiszuperált vászontáskában cipeltem a kis cumómat, de most már úgy voltam vele, hogy ideje lenne valami dedikált táska után nézni. Boltban a legolcsóbb edzőtáska 5-6000 ft körül kezdődött, én meg úgy voltam vele, hogy nehogy már a táskám többe kerüljön, mint a cipőm, amit bele teszek. Szóval bojkottot indítottam a bolti táskásra.
Aztán hazafelé gondolkoztam, és arra jutottam, hogy fogok tudni én is varrni táskát. ;o)



Még egy régebbi (soha be nem fejezett ) projektből van nagyon sok 14x14 centin négyzetekre vagdosott farmeranyagok. Mind régi, kiszuperált farmernadrágból. Ezekkel kezdtem el készíteni a táskát, úgy voltam vele, hogy ezzel se szabnom nem kell, se méregetnem. (egyik sem az erősségem varrás terén)


Ha már a négyzeteket használom, akkor férjem ötlete alapján egy-két hímzettet is tettem bele, hogy feldobja. A barna kord (szintén egy leselejtezett nadrágból) élet szintén az ő ötletei voltak.


Lépésről-lépésre leírást vagy fázisfotókat sajnos igazán nem tudok adni, mert az egész folyamatában alakult, és fotózni sokszor el is felejtettem. Nagy vonalakban: először a külső táskát varrtam meg, úgy, hogy a felső oldalát csak a hosszabbik oldalát varrtam hozzá; majd megvarrtam a bélést is (barna kord), szintén így, azzal a különbséggel, hogy ennél az egyik lenti rövidebb oldat is nyitva hagytam. Először a cipzárral illesztettem össze őket, majd a rövidebb oldalakat is levarrtam belülről (eddig kifordítva volt az egész táska), majd visszafordítottam, és az egyetlen látható varrás a bélés belső rövidebb oldalán ejtettem meg. Ja, majd elfelejtem: az aljába egy használt jógamatracból vágtam merevítést. ;o)
Hát, ha valaki ezt így megértette, le a kalappal.

Az egyetlen dolog, amit venni kellett hozzá, az egy 60 cm hosszú cipzár volt.

Egy hétvégém ment rá, amiben persze jócskán növelte a munkaidőt, hogy életemben nem csináltam még táskát, leírásom sem volt, szóval magamnak kellett kitalálnom, hogy hogy is lehet összeállítani az egészet. Ehhez képest büszke vagyok magamra, egyszer nem kellett visszabontanom. :)


A hímzésekről kicsit:
a sahsiko japán hímzésestechnika, sötét színű anyagokon általában fehérrel történő fércöltés, amely eredetileg a régi szakad anyagok egymáshoz rögzítéséra alkalmazták. Különböző minták léteznek, az öltéseknek pedig vannak bizonyos szabályai: egyenletes méretek, és hogy nem keresztezhetik egymást.
No, ezzel a technikával készültek a táska mintái.



2016. április 5., kedd

Farmerszoknya virágokkal

Megint felhalmozódtak a kopott-szakadt nadrágok, így ahogy lett egy kis időm, nekiestem újra szoknyát fabrikálni. ;o)

Most farmernadrágból készült a szoknya, a technika ugyanaz volt, mint tavaly a fehér szoknyánál: a nadrágszárakat úgy vágtam le, hogy mind előre, mind hátra azt tudjam beszabni.

A szoknya alját sárga cérnával körbeszegtem, a gombját egy igazi retró sárga gombra cseréltem, és a jobb lábamnál pedig három virág formájú gombot varrtam fel, néhány farmer anyagból vágott levéllel kísérve. Csak hogy egy kicsit feldobjam. ;o)


2016. április 3., vasárnap

Káposztás leveles pogácsa

A leveles pogácsa mániám töretlen, most épp a káposztás volt soron. ;o)


Egy kisebb fej káposztát lereszeltem, tekintélyes mennyiségű sóval és borssal megszórtam, majd 3-4 ek olajon egy tapadásmentes edényben, kis lángon, lefedve, néha át-át kevergetve aranybarnára pároltam. 1-2 alkalommal adtam hozzá egy pici pici vizet, hogy ne kapjon le.


A tészta a megszokott alapokra épült: 2,5 dl natúr joghurtba lekeverünk egy tk cukrot és egy csomag élesztőt, majd ezt meleg sütőben (kb. 50 fok) felfuttatjuk. Fél kiló lisztet, kettő tojást, egy csipetnyi sót és a joghurtos-élesztős keveréket homogén, könnyen nyújtható, puha, de nem ragacsos tésztává dolgozzuk össze.

A tésztát kinyújtjuk, egyenletesen eloszlatjuk rajta a káposzta negyedét, majd összehajtjuk, és pihentetjük 15-20 percet. Újra nyújtjuk, káposztázzuk, hajtogatjuk, pihentetjük. Összesen négy alkalommal. Képet csak a nyújtásról és a hajtott állapotról sikerült készítenem, sorry. ;o)


Az utolsó pihentetés után a tésztát kb 2 cm vastagra nyújtjuk, először a széleit, vágjuk körbe, majd négyzetesen felszeljük. Óvatosan, mert a rétegek hajlamosak elcsúszni. ;o)
Forró sütőben aranybarnára sütjük.


2016. március 31., csütörtök

Répachips

A 2015-ös ősz nagy slágere volt a répa/sütőtök chips. Én is beálltam a sorba - 160 grammos diéta mellett igazán vonzó nasilehetőségnek tűnt - és kipróbáltam a saját számíze szerint. :)
Jelentem, macerás, de finom!


Vastagabb sárgarépán megpucolunk, majd egyenletesen vékony szeletekre vágjuk. Átlósan szoktam, úgy nagyobbak lesznek.
Sütőpapírral bélelt tepsibe sűrűn egymás mellé rakom. Átfedés nem annyira jó, mert akkor nem szárad ki, de egyébként pedig igen összemennek, szóval érintkezni érintkezhetnek. A sütőt bemelegítem légkeveréssel közben.
A répákat erősen megsózom, aztán szórtam még rá curryt vagy épp chilit is, majd olívaolajjal meglocsoltam, és bedugtam a sütőbe.


Figyelni kell rá, hogy ne égjen meg, de finoman ropogós legyen. Általában nem egyszerre készül el, a kisebbeket előbb ki kell venni, a nagyobbakat néha még át is kell forgatni. De megéri a molyolást, mert nagyon finom!

Tipp: akkor szoktam készíteni, ha egyébként is sütök valamit. Először elkészítem azt a valamit, majd amíg az sül, előkészítem a répát, és a már meleg sütőbe tolom be.

2016. március 27., vasárnap

A kék húsvéti tojások

Nem vagyok egy ökofasiszta, de a húsvéti tojás festésénél a természetes anyagokkal való festés a heppem. A piros tojásra évek óta bevált technikám a hagymahéj. Viszont idén ez mellett valami más színt is szerettem volna, internetet keresgéltem is, hogy hogy lehetséges, és így jutottam el a kék színhez, amit nem másból, mint a vörös káposztából lehet kicsiholni. (legalábbis a Sparban így hívták, de én otthonról ennek a növénynek a lila káposzta nevét hozom).


Szóval a tojások egyik fele ment a vöröshagyma levelek közé, ahogy szokott.

Közben beszereztem egy kisebb fej lila káposztát, majd kisebb darabokra szeltem, és egy nagyobb fazékba tettem kicsi sóval és egy kis kanálka ecettel, majd beletettem a tojásokat is, és kis lángon elkezdtem főzni.


Tapasztalat: teljesen fölösleges a tojásokat feltenni a káposztával együtt, mivel csak azt értjük el, hogy túlfőnek. A hagymával ellentétben a káposzta leve nem a forralás hatására fog, hanem akkor, amikor hűl ki.



Ergo: a káposztát addig kell fűzni, amíg a leve szinte fekete nem lesz, és a levelek opálossá nem válnak. Utána le kell szűrni, majd a lébe kell beletenni a kifőtt tojásokat.
De azért az egyben főzéssel sem lett semmi halálos hiba vétve. ;o)


A tojások annál sötétebbek lesznek, minél tovább pihennek a festőlében. Én a maximumra mentem, meg is látszik, szinte feketék lettek. De ennél világosabb kéket is el lehet érni. ;o)





2016. március 18., péntek

Szerecsendiós sajtpuffancs

Múltkor sikerült egy amolyan "nyikorgós" trappistát a bevásárlókosárba zsákolnom, amit valahogy el kellett tüntetni, mert magától nem fogyott. :)
Így lett szerecsendiós sajtpuffancs, ami salátával egy könnyű vacsorává vált.


Kell egy jó adag (20 dkg kb.) sajt, szerecsendió, 2 tojás és 3-5 ek teljes kiőrlésű liszt és némi só. A sajtot lereszeljük, bőven megszórjuk a frissen reszelt szerecsendióval, sózzuk, hozzáadjuk a felvert tojásokat, és a lisztet is. Nedves kézzel gombócokat formázunk, lisztbe forgatjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsire pakoljuk és 220 fokon légkeveréssel aranybarnára sütjük.


Friss salátával, majonézzel tálalva gyors és mennyei finom. :)

2016. március 14., hétfő

Vagány fülbevalótartó

A fülbevalók tárolása igen komoly kihívás, azt gondolom, nem csak én küzdök meg vele. Az akasztósak még csak hagyján, de mit csinál az ember azzal a jópár bedugós példánnyal, amire élete folyamán szert tesz?
Aztán puma bolgjában megtaláltam a tökéletes megoldást. :)


Ami kell hozzá, kb mindenkinek van otthon: régi farmernadrág és egy fém doboz. Nekem ez utóbbi egy férfi arcszeszes doboz lett, ami már úgyis évek óta várta megdicsőülését valamely formában. A régi, szakad farmerjaimat pedig egyébként is el szoktam rakni anyagnak, most pont jól jött, hogy volt egy kupacom, ami 10x10 centisre volt vagdosva már. Kell hozzá még olló, tű cérna, és rengeteg bedugós fülbevaló. :)


A farmerkockákat feltekertem, a magasságát a fémdoboz határozta meg. Pár öltéssel rögzítettem őket, hogy ne tekeredjenek ki, majd sűrűn egymás mellé raktam a dobozban.



És kész is, csak a fülbevalókkal kell belakni! :)

2016. március 7., hétfő

Szilvalekváros máktorta

Valami gyors és finom édességet szerettem volna készíteni, amihez a kamraszekrényben kutattam alapanyagok után. Így bukkantam majd fél kiló mákra, amitől már egyenes úgy vezetett a Gabi-féle költözős süti újragondolásához. :)


200 gramm mákot megdaráltam, hozzáadtam 150 gramm fehér lisztet, 1 csomag sütőport, 40 gramm mézet, 150-200 ml görög joghurtot és 150-200 ml tejfölt, 1 tojást, egy csipetnyi sót és egy jó löttyöntésnyi étolajat.
Összekevertem az egészet, majd sütőpapírral bélelt tepsibe tettem (kb. 20 cm átmérőjű kör alakúba most) és egy jó fél üveg szilvalekvárt halmoztam rá egyenletesen.
200 fokos sütőbe raktam, és tűpróbáig sütöttem. A lekvár a tetején igen kellemesen karamellizálódott. Hagytam kihűlni, majd cikkekre vágva tálaltam.



2016. február 29., hétfő

Figaro áriája - tálcán

Egy számomra nagyon fontos ismerősöm nősült meg idén januárban, és nászajándékként készítettem neki ezt a tálcát. Mozart Figaro házasságából Figaro áriája került rá, egyrészt mert mindig ezt énekelte hajdan volt tinikorunk túrázásai alatt, másrészt meg mert hát ennél stílusosabb zenés ajándékot mit lehetne nősüléskor adni? ;o)
Meg úgy néz ki lassan, hogy nászajándéknak mindig valami pirogravírozott fa kerül ki a kezeim közül.


Kitalálni könnyű volt, ellenben megtalálni hozzá a kottát, már nem olyan egyszerű. Emlékszem én, hogy gimnáziumban tanultuk, de már nincsenek meg a tankönyveim... interneten pedig kvázi nehéz találni egy dallamot, ha nem tudod pontosan, hogy mik keresel. Aztán a szerencse mellém állt, egy ismerős személyében, ugyanis rájöttem, hogy van nekem egy karmester ismerősöm, aki pár órán belül át is küldte nekem a kottát.

A kottát kinyomtattuk a tálcának megfelelő méretben, majd sorokra vágtam. A tálcát beborítottam indigóval, majd a kottasorokat a kívánt helyen maszkolószalaggal átmenetileg fixáltam. Egy erősebb golyóstollal rajzoltam át, hogy a minta mindenképp szépen látszódjon a fán. Még túl is lőttem a célon, néhány fölösleges vonalat alig tudtam eltüntetni a tálcáról a végén. :)


A pirogravírozás maga nagy élmény nekem, bár biztos vagyok benne, hogy van ehhez jobb szerszám is, mint a Lidlben vásárolt csoda, amit 20 percenként hűteni kell. De amennyit alkotok, ez bőven belefér. ;o)
Egyébként itt nagyon résen kellett lenni, mert ugye nem mindegy, hogy üres vagy telefejű-e az a kotta. Grátisz 3 napig csak és kizárólag ezt a dallamot dúdoltam magamban.
Íme én, munka közben:


Mutatok még pár közelebbi képet a tálcáról. A visszajelzés alapján pedig sikere volt. Aztán majd ha megyünk látogatóba, letesztelem, hogy tényleg használják-e. ;o)



Zoli, Zsuzsi, nagyon sok boldogságot nektek!

2016. február 28., vasárnap

Gyertyák, gyertyák mindenhol...

Gyertyaöntésből soha nem elég, főleg ha még mindig van maradék viasz otthon. Most három pohárral készült, és a kávés színét egy kis maradék fekete (mint kiderült, sötétbarna) viasztól kapta. De igazán jópofák lettek. :)


És ígérem, hogy a következő bejegyzésben megmutatom részletesen, hogy hogy lehet házilag kanócot készíteni, mert van rá egy tuti módszerem. ;o)

2016. február 27., szombat

Céklatorta

Már nagyon-nagyon rég kacérkodok a red velvet tortával, de nem akarom ételfestékkel csinálni. Aztán amikor találkoztam egy hatalmas céklával a boltban, összeszedtem minden bátorságom, és megvettem, hogy hát én ebből most meg fogom csinálni. Ám mire hazaértem, ez a bátorság igencsak elszállt, viszont a cékla már otthon volt. Hát így lett egy egyszerű céklatorta belőle. :)


Az internetet bújva találtam rá a Mile Főzőiskola céklatortájára, ami alapján többé-kevésbé az enyém is elkészült.
A fél nyers céklámat (ez kb 30-35 deka lehetett) megpucoltam és lereszeltem, majd a levélt kifacsarva félretettem. (a levet is, a céklát is külön). 30 deka teljes kiőrlésű lisztet, 20 deka barna nádcukrot, sütőport, mézeskalács fűszerkeveréket, hozzáreszeltem egy narancs héját és belekevertem a reszelt céklát, 1 tojást, kb 1 dl narancslevet és 0,5 dl olajat. Jól-jól összekevertem, majd tortaformába téve 200 fokos sütőben tűpróbáig sütöttem. Soha nem lesz az a nagyon száraz tészta persze, de lehet tudni, mikor van kész.


Amíg sült, elkészítettem a krémet hozzá: fél liter tejfölt lecsöpögtettem (bővebben a Tiramisu receptemnél), majd miután a tészta megsült a tejfölt kikevertem édesítőszerrel a cékla majd minden levével (hogy szép színe legyen) és némi narancslével, az íze miatt. Hozzáadtam még 2 dl felvert tejszínhabot, hogy egy könnyebb, lazább krémet kapjak.
A kihűlt tésztát félbevágtam, vastagon megkentem a krémmel, majd a tetejét ráillesztve az egészet felül és oldalt is bevontam a krémmel. Azonnal tálaltam, de másnap sem volt rossz.
Az íze különleges, édesen narancsos, fűszeresen téli és közben a cékla oly jellemző földíze is megjelenik benne. Ne aggódj, nem dominál egyáltalán, csak a nyelve hegyén érzi az ember, hgoy valami különlegeset eszik.

2016. február 20., szombat

Sajtos-töpörtyűs pogácsa

Túlkínálat lett sajtból, így pogi sütés mellett döntöttem. Mivel a leveles pogit nagyon szeretem, így a jól bevált töpörtyűs pogácsa receptet vettem elő, csak a tepertőkrém mellett a rétegekbe sajtot is csempésztem.


Szóval:
2 dl görög joghurtot összekevertem 0,5 dl tejjel, majd hozzáadtam egy csomag instant élesztőt és 1 tk cukrot. Jól összekevertem, majd a sütőben 40 fokon felfuttattam. Nem habzik fel vadul, de lehet látni hogy mikor lesz kész.
400 gramm teljes kiőrlésű tönkölylisztet és 100 gramm fehér lisztet összekevertem, hozzáadtam 2 egész tojást majd a joghurtos-élesztős keveréket.
Összegyúrtam, egy kellemesen könnyű tésztát kaptam, majd négyzetesre kinyújtottam. Megkentem vékonyan tepertőkrémmel (Lidlben fedeztem fel nemrég, hogy lehet kapni mustáros tepertőkrémet, gondoltam kipróbálom, jelentem működik!), majd megszórtam reszelt sajttal, és összehajtogattam. (erre képeket a töpörtyűs pogi leírásában láthatsz) Pihentettem kicsit, majd újra megismételtem a nyújtás-kenegetést, aztán újra, és még egyszer. Szóval négyszer hajtogattam át. :)


Késsel szeltem fel négyzetesre (így nincs leeső darab, mert ezt újragyúrni nem lehet ugye a rétegzés miatt), tepsibe pakoltam, majd utána megszórtam sajttal (figyelve arra ó, hogy az oldalaira ne kerüljön, mert akkor az olvadt sajt "visszafogja" a pogi felemelkedését), majd 200 fokon légkeveréses sütőben addig sütöttem, amíg a sajt aranybarna lett a tetején.

Azt kell mondanom, hogy a teljes kiőrlésű lisztes, sajtos verzió még finomabb, mint az eredeti, kicsit puhább, lágyabb lett. Szóval gyorsan el kellett raknom, hogy ne együk meg az összeset egyszerre. :)

2016. február 14., vasárnap

Cukiság Japánból: macis szendvics

Régóta szemezek már ezekkel a japán bento készítő cukiságokkal, egyszer még a kínai piacot is végigjártam értük, de sehol nem találtam, hogy venni is tudnák. Aztán kollégámnak köszönhetően az alibabán megrendelhettem. Kb. 400 forintba került szállítással együtt, és bár némiképp a gazdasági elveimmel szembe megy, de annyira kíváncsi voltam, hogy elveket félredobva fizettem és vártam, hogy jöjjön.


A csomagolás korrekt, és nagy meglepetéssel vettem, hogy Japán piacos dobozban kaptam: a képek és a felíratok cukiságfaktora igen magas. :)
Második pozitív élményem a minősége volt: mindenre fel voltam készülve, de meglepett, hogy mennyire masszív és erős műanyagból készült. Ez jó pár maciszendvicset ki fog bírni.


Kicsomagolás és örömködés után a következő kihívás maga a szendvicskészítés volt. Google a barátunk, a doboz feliratait indián-magyarra lefordítja, ami alapján már el lehet igazodni, hogy mit is csináljak.
Kell hozzá szendvicskenyér, jó, ha az ember meg is vajazza. Tölteléknek mehet bele minden puha, vékony, és lehetőleg ragadós dolog. Én személy szerint sonkát és sajtot tettem most.
Utána jön a legfontosabb lépés: a szendvicset tegyük mikróba 750W-on 30 másodpercre. Az a fontos, hogy teljesen felpuhuljon a kenyér, mert különben morzsolódni fog, és a maci pofija nem lesz olyan szép.
Amikor kivettük, azonnal mehet is a kiszúrás: a műanyag macifejet a kenyérre tesszük, majd teljes súllyal ránehezedve kivágjuk. Könnyen megy, csak rá kell feküdni. A toastkenyér épp egy picit kisebb, mint ideális lenne, de kijönnek belőle a macik, a hulladék pedig valóban elhanyagolható. Ennyit még én is ki merek dobni.

A macipofákat kiszúrás után tepsibe szedtem és kicsit meggrilleztem, csak hogy legyen színük.


A végeredménnyel nagyon meg vagyok elégedve: igazi cuki japán szendvicseim lettek, amiket öröm akár ebédre vinni, akár csak úgy bekapni egyet-egyet belőle.
A vásárlást pedig nagyon nem bántam meg, igazi csodakütyü ez a forma.
ui.: rendeltem mást is, nagyon kíváncsi leszek, azok milyenek lesznek. :)


Tűnemezelt virág

Életem első tűnemezelése egy filcanyagra, nem is mai már, csak most került elő a kép. Igazából csak próbálkoztam, hogy hogy is működik ez.
Igazán jópofa technika, de készíts oda zsepit, mert tuti, hogy át fogod szúrni vele az ujjad. ;o)


2016. január 26., kedd

Vega pecsenyezsír

Legalábbis mi így hívjuk otthon ezt. A receptet apukám feleségétől tanultam, egyszerű, gyors, és utána napokig finom hazai van reggelire az asztalon.

Kell hozzá fokhagyma (nekem most épp egy rozmaringos-fokhagymás sajtból marad, de a friss is tökéletes), olívaolaj, pirospaprika, , házi vegeta (sómentes) és 250 gramm vaj.


Először is a fokhagymát (ízlés szerint, van amikor majd egy fejet beleteszek) összeaprítjuk, majd olívaolajon épp csak addig pirítjuk, hogy illatozzon.
Akkor hozzáadjuk a házi vegetát (2-4 ek is lehet, ettől lesz tartalmas) és a pirospaprikát. Pár pillanat múlva pedig már a felkockázott (hogy jobban olvadjon) vajat és ízlés szerint a sót.
A vajat felolvasztjuk. Egy paprikás olajos masszát kell kapnunk, az alján egy jó vastag sűrűjével. Ezt bögrébe öntjük, kihűtjük egy éjszaka alatt. Utána a hűtőben tárolva hetekig eláll.


Már sokszor csináltam, különböző állagú lett, mind normális: volt ez egész darabos, volt, hogy alul egy sűrű sötétbarnás krém áll meg, fölötte néha paprikaszín, néha világosnarancs, kásásabb vaj került. Függ a vajtól, az alapanyagoktól, a hőmérséklettől... de egy biztos: az esztétikum ha változik is, a beltartalom mindig finom marad. ;o)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...