2018. június 19., kedd

Rizslisztes piskótatorta

Ez egy szép elmaradásom... még tavaly készült a süti, ráadásul megírtam a bejegyzést is, aztán bent ragadt a piszkozatok között. Viszont különleges, mivel rizslisztes, szóval akkor most pótlom a megosztást. Íme az eredeti poszt:

A kamra feltúrásakor bukkantam egy csomag rizslisztre, amit még pár hónapja vettem, hogy sütit süssek belőle, és most, hogy őszibarackszezon van, épp itt volt az ideje, hogy előkerüljön.


 Hozzávalók:
4 tojás
16 dkg cukor
18 dkg rizsliszt
6 dkg liszt
1/2 cs sütőpor
csipet só
2 ek margarin
6 ek édes pezsgő
őszibarack

Elkészítés:
Igazából nagyon egyszerű. A tojásokat szétválasztjuk, a sárgájával kikeverjük a cukorral, pezsgővel és a margarinnal (én ezt 300 Wra be szoktam dobni a mikróba egy percre, hogy puha legyen, de még azért ne folyjon). Utána hozzáadjuk a liszteket, a sütőport és a sót, majd kemény habbá verjük a tojásfehérjét, és beleforgatjuk.
Ami most nálam a különlegesség volt, az a forma: egy szilikonos napraforgót használtam. És mondja bárki, hogy nem ragad bele, nekem egészen negatív tapasztalataim vannak ezekkel az eszközökkel, szóval biztos ami biztos alapon egy jó adag olajjal átkentem, majd így öntöttem bele a masszát. De persze bármilyen kerek tortaforma ugyanúgy megfelel.
A barackokat megpucoltam, kimagoztam, a sérült részeket kivágtam és gerezdekre szeltem, majd a tészta tetejére rendeztem. (Kevés lett :) )
A sütőt 180 fokra előmelegítettem, betettem a süteményt (egyszerűbb a szilikonformát egy tepsire rakni, és úgy be a sütőbe), és tűpróbáig sütöm. (ez kb 30 perc ennyi tésztánál, de nagyban függ a sütőtől is)




És azt hiszem, hogy én lepődtem meg a legjobban, hogy milyen csodaszép lett a torta, ami kijött a formából. Igazából minden díszítés, akár porcukor, akár tejszínhab... csak elrontaná.

2018. június 18., hétfő

Töpörtyűs pogácsa burgonyával

Már hetek óta ült egy adag tepertókrém a hűtőben, és nagoyn szemeztem vele, hogy ideje lenne elkészíteni végre. Hát, most hétvége volt, a húsleves, hagymás pulykamáj, krumplipűré menü után pont jól jött ki egy kis sós süti. Szóval megsütöttem.


Az alap kiindulásom a már bevált receptem volt, apróbb módosításokkal.
2,5 dl tejfölben elkevertem egy csomag szárított élesztót és egy tk cukrot, majd meleg helyre tettem (húsleveses fazék teteje XD). Összekevertem cca 60 dkg liszttel 10 dkg margarint és 15 dkg főtt áttört krumplit (sós vízben főtt, a krumplipürének szánt krumpliból vettem ki), mert elméletben a burgonyás tészta tovább marad puha. Hozzáadtam 2 tojást, csipet sót és a tejfölös-élesztűs keveréket, majd jól kidagasztottam. A liszt nagyon körülbelüli, mert 50 dkg-ról indultam, a krumoli miatt többet vett fel. A lényeg: egy lány nyújtható tésztát kapjunk.
Nyújtottam, kentem (lidl 250 grammos hagymás tepertőkrémmel most épp), hajtottam, pihentettem, nyújtottam, kentem, hajtogattam, pihentettem, nyújtottam. :)
És szaggattam. Most - ember bocsi szemekkel nézése miatt - pohárral, szép nagyokra, a leeső maradékokat pedig külön kisütöttem.
A krumplitól valóban tartósan puhább... már ha beszélhetünk tartósságról, de pár tesztdarb kihúzta az éjszakát. :)
A szaggatáshoz pedig valami nagyon élet szaggató kellene nekem, mert a pohár most "leragasztotta" kicsit, és nem tudott olyan nagyon szépon feljönni.
Szóval ultimátum lesz: máskor is csinálom úgy, ahogy Pék mama csinálta (nagy pogácsa), de akkor kérek egy éles nagy szaggatót. ;o)


2018. június 15., péntek

Mosható arctisztító korong - orgona és rózsa

Az első fecskék nagyon beválltak, szóval most "nagyüzemi" gyártásba kezdtem. Olyan szép mintás anyagaim vannak, szeretek varrni, néha van egy kis időm is... szóval gondoltam megpróbálkozom a készítésükkel.

Az első elkészült szett egy orgonás-rózsás-leveles mintás erősebb vászon anyagból készült, a "tisztító" oldala pedig fáradt rózsaszín frotírból van. Az anyagok mind maradékok, így nem csak hogy a fölöslegesen termelődő vattakorong halomtól kíméljük meg a Földet, de még ennek a mosható verziónak az elkészítése is hulladék-újrafelhasználással készült.

Íme a teljes, 14 darabos szett. A korongok átmárője 6,5 centi, ami pont kényelmes az arc áttörléséhez.


Három rétegben van átvarrva, ez tuti nem fog foszlani. :)


A frotír és a vászon rogalmassági mutatói mások, így mindegyikben van egy kicsi hullám, de egyébként tök viccesen osszefekszenek, ha egymásra rakjuk őket. Mind a Pringles chips. ;)


Organzából varrtam hozzá egy kis tartót is, szalaggal zárható, ami színben harmonizál a korongokkal. A szütyő két funkcióra is jó: egyfelől lehet benne tartani a korongolkat, másfelől mosózsákként is tud funkcionálni. Ez szintén maradék anyagból van, sőt, a szalag is újrahasznosított, mert eredetileg ruhában volt akasztó.


 Teszteltem otthon komolyan az első példányokat: az arc esti áttörléséhez egy korong bőven elég, egy erősebb smink lemosásához max 2-3 darabra van szükség. (Ahogy a hagyományos, eldobható korongok esetében is kb.) Hatékonyságot tektinve a finom dörzsisség miatt szerintem még jobb is, mint az egyutas verziója. Mosást jól bírja, így pillanatok alatt van újra tiszta és környezetbarát arctisztító korongunk.


A zsákban pedig így néznek ki.


2018. június 14., csütörtök

Totoro beköltözött a kertbe

Ismered Totorot? Ő egy erdőszellem akit Mijazaki Hajao álmodott meg a Studio Ghibli híres animéjében, a Totoro - A varázserdő titkában.
És én végtelenül szeretem. :)

És ha már Totoro, és varázserdő... a wishen barangolva fedeztem fel, hogy lehet apró pvc figurákat kapni, amikkel kedves kis elvarázsolt világot lehet akar egy cserépben is létrehozni. (Keresési kulcsszó: fairy garden.) És így találtam Totorot, épp amint várják a macskabuszt. Hát ezt nem lehetett kihagyni. :)




Hát így került Totoro a bazsalikom alá az ablakpárkányunkra. :)


Kedvcsinálónak pedig íme a trailer, szerintem kicsi és nagy egyformán élvezni fogja:



2018. június 11., hétfő

Őszibarackos túrópite

Itt a nyár, végre illatos-édes őszibarackokat lehet kapni a boltban. Hétvégére való tekintettel pedig sütemény lett belőle. :)


A recept a bevállt túrós pite tésztán alapul: 25 dkg teljeskiőrlésű liszt, 25 dkg margarin, 25 dkg túró, 1 tojás csipet só és 10 dkg cukor.
A liszt különleges, anyukáméktől kaptuk, ők őrölték a kis elektromos malmukkal. Szóval ez most aztán tényleg ezo-öko-bio lisztből készült. :)
Mindezt összegyúrtam, majd tortaformába nyomkodtam és  száraz lencsével vaksütöttem egy kicsit.
Végül a héjazott, magozott és negyedelt öszibarackot ráhalmoztam a tetejére, némi barna cukrot szórtam rá és sütőben  tűpróbáig sütöttem.
Mivel a barack engedett levet, így 2-3 alkalommam a sütőből kivéve körbeforgattam, hogy a lé a tésztát mindenhol érje, édes mázt sütve rá.



Hát kivárni, hogy kihűljön... egy életnek tűnt, de megérte. Szerintem a tk liszt igazán finom párosítás a gyümölccsel, nagyon jól összeillek.


Bakos Juci (@bakosjuci) által megosztott bejegyzés,


2018. június 7., csütörtök

Bölcsis és ovis ballagási köszönőajándék

Kedves ismerősöm csemetéi ballagnak/váltanak csoportot idén: a kisebbis lány bölcsiben, a nagyobbik kész hölgy pedig oviban. Az anyuka megkeresésére készültek ezek a köszönő ajándékok a pedagógusoknak.



Mindkettőjüknek 2-2 táblácskát kellett készíteni, mindkettő alap technikája az akrilfestett, majd dekupázsolt falap, amire került pár festett fa kiegészítő még a gyerek csoportjának megfelelően. Illetve még került egy köszönő vers is szépírással a falapra, hátra pedig egy kisebb támaszták, hogy asztalra kirakható legyen.



A kisebbiknél a kérés a cseresznye és a csiga volt.



A nagyobbiknál pedig a lepke és a tulipán volt a csoportazonosító.



A kitakart részek a gyerekek fotói, amiket itt most nem szeretnék megosztani, hivatkozva a személyiségi jogaikra. ;)


Ha tetszik, és szeretnél te is hasonlót, vedd fel velem a kapcsolatot bátran, és egyeztetünk! :)

2018. június 5., kedd

Szilvalekváros hájas tészta

Majd évtizedes tervem vált valóra, végre megsütöttem életem első hájas sütijét, anyós receptje alapján, az ő iránymutatása szerint.
Az eredény pont olyan letehetetlen lett, mint gyerekkoromban volt, amikor utoljára ettem ilyen sütit. :)


A recept eredetije egy megsárgult, foltos füzetlapról került elő. Igazából imádom az ilyen megsárgult, zsírfoltos recepteket, a finoman zizegő papirosukkal, amikben néha ki is marad egy-egy mértékegység vagy információ, mert aki leírta, úgy is pontosan tudta, hogy mit süt. És imádom, ahogy óvatosan kell fogni a papírt, hogy ne maszatoljuk el, hogy ne tépjük szét, és a betűket rajta, amiket talán több évtizeddel korábban írt fel valaki.


Elkészítés:



A receptnél 1 adagra adom meg a mértékeket, ahogy a papíron is szerepelt, a képeken viszont majd látszani fog, hogy két adagot készítettünk egyszerre.



a hájas rétegek

30 dkg sertéshájat lehártyázunk, ujjnyi csíkokra vágjuk majd húsdarálón ledaráljuk, és elkeverjük 10 dkg liszttel.
Három egyforma gombócot formázunk belőle, majd hideg helyre tesszük kicsit dermedni.


A rétestészta-lapok

2 deciliter vízben elkeverünk 1 ek ecetet, 1 ek cukrot és egy borsószemnyi timsót. Ez utóbbi gyógyszertárban kapható, és fogalmam sincs, hogy miért kell bele, de az interneten kutakodva nagyon sok hájas tészta receptben megtaláltam, szóval valami okának biztos kell lennie.
40 dkg lisztet elkeverünk 1 tojással, egy csipet sóval, 1 evőkanál olvaszott zsírral és a vízben oldott keverékkel.
Ezzel megalkottuk életem legrémesebb tésztáját: kemény és ragad... finom kihívás kidagasztani. A lényeg végülis az, hogy gyorsan kell vele doglozni, egy idő után ki lehet venni deszkára is, csak ott is goyrsan, mert különben leragad. Nagyon jól ki kell dagasztani, egy selymes tészát kell kapnunk a végére.
Ezekből 3 egyforma gombócot hengergetünk, majd liszezett deszkán konyharuhval letakarva pihentetjük.


Az összeállítás

Pihentetés után kinyújtjuk a tészát sodrófával vékonyra és lehetőlegy tégglalap alakúra. A liszes hájat egyenletesen elkenegetjük rajta kézzel. A hűtő után pont annyira lesz megdermedve, hogy a kézmelegre lágyul és kenhető, viszont nem folyik meg.
Utána kézzel (mint a rétestésztát) kinyújtjuk a következő tésztát (én ezt anyósra és páromra bíztam, mert rájöttem, hogy ez nem lesz az én skillem...), majd ráterítjük a hájjal lekent tésztára, körben kihúzzuk a méretére és ujjal körben lenyomogatjuk, összeragasztjuk.
Újabb réteg hájas krém, majd újabb tészta, és a végén még egy hájas krém következik.


A hajtogatás

Hát, hogy ezt leírni le tudom-e... :)
A hosszabbik oldala mentén a tészta 1/3-át felhajtjuk, majd fentről lefelé a fedetlen 1/3-ot szintén. Utána balról 1/3, majd a fedetlen 1/3 jobbról is rá.
De inkább beszéljen a gif kép (ami 90 fokkal elforgatva készült, de szerintem értelmezhető. ;)


Egy nagyon szépen régetzet tésztát kell kapnunk, amit kilsztezett tálra téve, letakarva 20-30 percet pihentetünk a hűtőben.
Utána ugyanúgy tesszük le a deszkára, mint ahogy felvettük (anyósom azt mondta, és én hiszek neki), majd nyújtjuk és megismételjük a hajtogatást. Aztán újabb pihi, újabb hajtogatás és a végén még egy pihi.
Tehá összesen 3x lett az eredeti lapunk meghajtogatva.


Utána téglalapra (négyzetre, ahogy a hely futja) nyújtjuk, kb 0,5 centi vastagságúra.
Egy régi de nagy pengéjű kést a gázon átforrósítünk, majd azzal felvágjuk kb 8-10 centis téglalalpokra, négyzetekre. Ha a kés már nem serceg és elkezdi húzni a tésztát, akkor újra melegítsük fel, nekem egy adt vágásához 2 vagy 3 alkalommal kellett tűzben tartanom.
Ez fontos, mert különben a kés lezárja a rétegeket, és nem fog szépen szétnyílni a tészta.


Tölteni kalsszikusan házi szilvalekvárral lehet, de bármi jó, ami nem folyik és a sütést is bírni fogja. Vagy, mint párom szereti: dió, citromhéj, cukor és pár csepp meggyszörp keverékéből is mehet bele a töltelék.

Hajtani lehet félbe a téglalapot (akkor csak a két hosszabbik oldal összeillesztésnél nymkodjuk össze); háromszögbe (akkor a csúcsnál); vagy épp bagyuba, ami hót zihet, hogy szét fog nyílni, de attől még jól néz ki. ;)


Sütni pedig forró sütőben (220 fok, vagy nagy láng) mindaddig, amíg szépen szét nem nyílik és fel nem levelesedik. Lassan fog átmelegedni, majd hirtelen fog pirulni, szóval kell rá figyelni.
És óvatosan, hogy az alját ne kapja meg (gázsütőnél esetleg az elején érdemes alufóliát tenni a tepsi alá).

Hivatalosan porcukorral szórva kell tálalni, de ennyi kalória mellett azt mondtam, hogy az már aztán tényleg sok lenne.

Macerás és időigényes süti, de ami a végén a tányérra kerül... az a magyar süteményművészet letökéletebb példánya lesz. Szóval megéri. ;)

2018. május 29., kedd

Farkas gyöngyből

Ez szintén még egy régi alkotás, amolyan a szekrény mélyéről előkerült képek. (ez utóbbi meg is látszik nem kicsit... jó, ez még egy ősöreg Canon fényképezőgéppel készült, de láthatóan fotózni sem tudtam még rendesen :D )

Ettől függetlenül azért bemutatom, mert van még elvétve egy-egy régebbi alkotásom, és ha másra nem, hát referenciának itt vannak, hogy mit fejlődtem. XD


Üveg gyöngy, réz dróton, ha jól emlékszem, akkor ez még talán a Holló és Társa Kiadó gondozásában megjelent (emlékszem, a könyvtárból vettük ki és a szükől munkahelyén fénymásoltuk nagyüzemben) kiadványban szerepelt.
És ha jól emlékszem, ez volt az első drótra fűzött állatom a millió damilos krokodil, teknős és kukac után.
Egyébként nem emlészem, hogy mi lett a sorsa, nálam már nincs. :/

2018. május 23., szerda

Szalvéták vintage hangulatban

Pár hete már beszámoltam arról, hogy textilszalvéta készült a kerti asztalhoz. Hát ezeket még annyit tunigoltam, hogy most már igazi kis vintage hangulatú teríték lettek.

A technika pedig a számomra még új transzfertechnika volt.
Ennek a lényege, hogy a megtükrözött mintát lézernyomtatóval kinyomtatjuk, majd az anyagra rögzítjük mintával lefelé a papírt és levendula illóolajjal átitatjuk, majd egy kanál segítéségvel átdörgöljük az anyagra a mintát. Akkor jó, amikor a papír már ráragad az anyagra, akkor óvatosan lehúzva a festék már szépen látszani fog.
A legvégén a ruhát foró vasalóval még átvasalatam, hogy fixáljam minél jobban a mintát.

Kettő már be lett avatva, és ment mosásba is... nem mondom, hogy nem fakult egy kicsit, de alapvetően azt gondolom, hogy jól fogják bírni.


Igazából nagyon egyszerű technika, alapanyagköltsége pont kimerül egy illóolajban. Ezt szeretem.
A mintákat az internetről szedtem (google képkereső volt), de kisebb nyoozás után arra jutottam, hogy szerintem a Kelly Elko oldal lesz az eredeti forrás, ahonnan ingyenesen le is tölthetőek ezek a képek.

És akkor közelebbről a négy szalvéta:




2018. május 22., kedd

Pünkösdi medvelátogatás és egy újabb kaktusz

Veresegyházi medvemenhelyen voltunk pünkösd hétfőn, nagyon tudom mindenkinek ajánlani. Régen is jó volt, de mostanra még csak fejlődtek, tényleg tartalmas és élménydús (fél)napot lehet eltölteni, a medvek iszonyat cukik (vigyetek almát, lehet vinni, megkérdeztem, és a macik hálásak érte), a predátor program végighallgatása pedig igazán tanulságos.

Bakos Juci (@bakosjuci) által megosztott bejegyzés,

Amiért viszont a blogomba került ez az élmény, hogy kifelé jövet találtunk egy hölgyet, aki kaktuszokat árult, és nála vettünk egy nagyon kis cuki kaktuszkát. Mivel a hölgy azt mondta, hogy csak egy kicsivel nagyobb cserépbe ültessem, mert így fog virágozni, így egy barátomtól Angliából kapott teás dobozba költözött be.


Új otthona a fürdőkádba költözött testvére mellett lett. :)


2018. május 21., hétfő

Sajttorta a hosszú hétvégére

Nem tudom nem megmutatni mi készült a hetvégén. :)

Bakos Juci (@bakosjuci) által megosztott bejegyzés,


A recept itt található.


Növénycimkék a virágládában

Idén végre újra rávettem magam a kertészkedés, a lakás szépítésére.
Őszintén szólva egy érdekes folyamat volt ez, a blogomon is tökéletesen látszik, hogy a válásommal együtt egy jó időre lezártam a kreatívkodást is, maximum sütiket sütöttem.
Mostanra lett újra energiám arra, hogy szépíteni akarjam a környezetem, amiben élek, most kezdek újra megbízni abban, hogy amit csinálok, az meg lesz jövőre is, és nem fogom elveszteni, ahogy tettem például a raklapos-erkélyes kis csodavilágommal.

Így szabadultam ki a kertbe. Arról már beszámoltam, hogy ültettem növényeket, most viszont már elkészültek a feliratok is. Igen, úgy ahogy anno az erkélyünkön is volt: régi villa, erősebb zsineggel körbetekerve, parafadugóra feliratozva. Őszintén megvallva, ennél szebb megoldást még nem találtam azóta sem. Újrahasznosított, tartós, könnyen cserélhető a felirat is... tökéletes.


Még alakul a láda, a magok még szunnyadnak, de addig is beköltözött pár dekorációs kis gomb a viŕágok közé, ha már a kezembe akadtak pakolás közben. ;)
Még ezer éve vettem párat, hogy az őszi gombás mohakoszorúmat díszítsék, csak akkor maradt fölösleg, ami a fiók mélyén lapult várva ezt az évet.


2018. május 19., szombat

Kaktusz a fürdőkádban

Veszprémben voltunk múlt héten, és pont most volt a Gizella napi vásár. Természetesen nő vagyok, ha egy pillanatra is elengedik a kezem, vásárolok. XD
Így lett nagy tesója a körösfői szőnyegnek és így költött hozzánk egy cuki kis kaktusz is.


Amikor megláttam, már akkor tudtam, hogy hova fog befészkelni, mert a fejemben akkor ért össze két emlék.
Az egyik, hogy egy kedves ismerősöm apukája halála után a lakás kiürítésekor találtam egy icipici vas fürdőkádat, aminek se az előéletét nem ismertem, se azt nem tudtam, hogy mit akarok vele, de nekem kellett.
A másik, hogy valahol az interneten láttam egy fényképet (szóval az ötlet koppintott, de nem tudom belinkelni honnan, mert nem találtam meg újra, a Pinterestnek pedig feneketlen mély katlanjai vannak...), ahol egy kis kadban volt egy kaktusz feher kavicsok közt. Ott a kád is fehér volt.
Amikor ezt a képet láttam, még nem ugrott be az én kis kádam, viszont amikor megláttam a kaktuszokat, a helyére kattant minden: kaktusz a kosárba, kis kád felkutat otthon, marék murva beszerez (itt kérnék elnézés a Méta utcai dohánybolt parkolóját üzemeltetőktől), homok és föld az udvaron úgy is van.
Az ültetés nettó 10 perc, de az eredmény annyira cuki lett. :)


Nem egy nagy kaland, a végeredmény is, bár látványos, de igen aprócska, de mégis, azért érdekes számomra (és osztom is meg), mert különös élmény volt nyakon csípni az agyam asszociációs és emlékelemző működését.

2018. május 18., péntek

Lajos, a kefírgomba

Réges-régen volt egyszer már egy kefírgombám, akivel elég hosszú viszonyt ápoltunk, de egy borús őszi napon (igazából nem tudom milyen, de ez jó hangzatos) kénytelen voltam tőle megválni exférjem unszolására. Ő volt Kefírke, és nagyon hiányzott egy idő után, mert iszonyat finom dolgot tudott csinálni a tejből.

De most, hála keresztanyukám és anyukám közreműködésének, újra beköltözött hozzánk egy kicsi csodalény, név szerint Lajos. :)


Nagyon szeretem a házi kefírt, és olyan egyszerű a gondozása: tejet kell hozzáadni, egy nap alatt nagyon lágy és selymes, 4-6 (vagy akár több is, Kefírkénél asszem két hét volt a rekord, és túl is élte) nap alatt akár igazi csípős kaukázusi-jellegű kefírt is tud készíteni.

Amikor késznek gondoljuk, csak át kell szűrni egy műanyag szűrőn (én a savót néha leöntöm, néha megiszom), kézzel óvatosan kevergetve, majd a szűrőben fenttmaradt kefírgombát kézmeleg vízben átmossuk és már mehet is az új friss tejébe. A kefír pedig azonnal fogyasztható, vagy ha épp nincs kedvünk hozzá, hűtőben eltárolható.

Az egész szobahőmérsékleten tartandó, lezárható, szóval szaga sincs, ezen kívül jól elvan még a bolti tartós tejben is. Persze-persze, a házi az igazi, de az nincs mindig otthon, és Kefírke annó jól vizsgázott "diétából", bízom benne, hogy Lajos is tűrni fogja. ;)


A fenti képen látható az elkészült kefír mág leszűrés előtt, ezen kívül egy profilfotó Lajosról (még pici, de igen aktív, és majd szépen nőni is fog idővel), illetve a kész termék a jobb alsó sarokban.

Pirítóssal imádom. :)

ui.: i <3 Lajos

2018. május 16., szerda

Családi öröknaptár parafadugóból

Régi tervem volt egy családi öröknaptár készítése, amiben minden családtag neves napja fel van vésve... hát, most már majdnem sikerült, mert bár pont a sajátunkat nem tudtam megcsinálni, de ajándékba már készült ilyen. ;o)


Teljesen home made lett a dolog, külön hadműveleteket folytattam ugyanis, hogy a megfelelő méretű szemescsavart megszerezzem (ácsi… először is két bolt után lett neve a dolognak, addig csak kreatívan activityztem, hogy hogy is néz ki), a falap pedig már csak hab volt a tortán, bár sikerült úgy levágatnom, hogy aznap nem is üzemelt a lapszabászat az Obiban. ;)

A napokhoz parafadugókat használtam: 2 mm vastag karikára vágtam fel, lefestettem az egyik oldalát akryl festékkel (külön színt kaptak a névnapok, a születésnapok és a házassági évfordulók is), majd alkoholos filctollal írtam fel a nevet, a napot, és ahol volt, ott az évszámot is.
Utána mindegyik napba alulra és fölülre is ment egy-egy szemescsavar, majd embert fogó segítségével összeakasztgatta őket. Itt derült ki, hogy könnyebb kicsavarni egy csavart a parafadugóból, mint szétnyitni újra egy ilyen csavart. ;o)


A tartó falapot szintén lefestettem, komoly mértani műveletekkel bejelöltem a hónapok helyét, majd ezt is alkoholos filctollal felíratoztam.

És mehetett is csomagolásra és a fa alá (karácsonyra adtuk, csak mint mindig, most is el vagyok maradva a blogommal), hogy majd új gazdájuknál megfelelő helyre kerülhessenek.

2018. május 15., kedd

Kertész leszek...

... fát nevelek. Hát ha nem is fát, de paradicsomot és néhány fűszernövényt újra örökbe fogadtam a piacon.
Igazából már nagyon hiányzott, az elmúlt két évben csak az orchideáim voltak, akiket imádok, de azért mégse ehetőek, na... :D

Szóval idén egész kis kolóniávak (összesen 8 darab) Vilma balkonparadicsommal gyarapodott a család:


Illetve még under costruction, de alakul a fűszernövény részleg is. Mai beköltözőnk a kakukkfű és a bazsalikom:


És titkos indulók a láda másik felében: lestyán, kerti zsálya és metélőpetrezselyem. Ők magról lettek vetve, lehet szorítani, hogy ki fog megeredni. :)

2018. május 11., péntek

Mosható sminklemosó korong - az első fecskék

Próbálkozom a hulladékcsökkentéssel, erre most a legújabb ötletem a sminklemosó korongok helyettesítése - már ahol lehet, mert körömlakklemosás téren sajnos ez sem lesz megoldás, de legalább a napi tisztálkodásnál nem termelek fölöslegesen szemetet.


Online shopokat nézegetve bukkantam arra, hogy létezik alternatívája ennek, mégpedig mosható formában. Tetszik, de azért 3-4 ezer forintot nem szeretnék kiadni valamire, amit szerintem én is meg tudok csinálni.

Kicsit utána olvasva több tippet is találtam (polár anyag, vastag pamut, régi törölköző), hogy miből is lehet ilyet csinálni. Én a régi törölköző mellett döntöttem, mert…
… volt fölösleges otthon
… alapvetően jó nedvszívó
… bírja a mosást
… és kellemesen dörzsi is, hogy kicsit élénkítse  bőrömet.

És hogy ne legyen olyan unalmas – és tartása is legyen – minden koronghoz kerestem valami vidám mintás anyagot a „hátoldalára”. Ezért lett csak néhány "fecske", mert még nagyon kevés cuki anyagom van, így a hátlap-anyag-hiány miatt csak kettő készült el eddig.


Kiválasztottam egy szimpatikus méretű poharat, mint sablont, majd mind a törölközőből, mind a mintás anyagból kivágtam 1-1 korongot. A két korongot összegombostűztem, majd a varrógép sűrű (és kb 1 mm széles) cikk-cakk öltésével körbevarrtam kb 1 mm-re a szélétől. Ez jól össze fogja fogni őket. Utána a lazább, de szélesebb cikk-cakkra állítottam, és ezzel varrtam körbe, letisztázva vele teljesen a korongot.

Az eredmény bár némiképp hullámos lett – a kis görény törölköző nyúlik, volt, amelyiknél ollóval is utána kellett igazítanom – de DIY projektben ekkora báj pont elfér szerintem. 

Az anyagoknál játszottam azzal, hogy az egyiknél nem csak farmert vágtam ki, hanem csipkét is tettem rá.

A tesztüzem arclemosóval megvolt, sminkkel még várat magára, de eddig nagyon meg vagyok elégedve.

2018. május 9., szerda

Ropogós fehércsoki fagyi

Fagyiszezon, az fagyiszezon, és én próbálok a lehető legtöbb mindent fagyasztható és nyalható állapotba hozni. :)


A mostani kísérletnek az alapja 75 gramm fehércsokoládé, amiben alapból voltak ropogós gabonagolyók (avagy az Aldis csokunyúl újjászületése húsvét után :D ), ezt gőz fölött felolvasztottam, majd hozzá adtam kb 0,5 dl tejet és miután ettől lehűlt, még 2 ek krisztálycukrot és 1 tojás sárgáját is 1 csipet sóval együtt.. Jól kikevertem.
Egy tojásfehérjét felvertem, majd beleforgattam a fehárcsokis masszába.
2 dl habtejszínt (Aldis) felvertem, majd kézzel belekevertem az édes hozzávalókat.

És mehetett is a fagyikészítő gépbe, ahonnan kb 30 perc múlva mint isteni hűsítő csoda került elő. :)

2018. május 8., kedd

Rózsás bortartó

Egy nagyon-nagyon-nagyon régi előző életből előkerült fénykép: a klasszikus fa bortartó rózsaszínben, ex-ex-ex-anyósjelöltnek névnapjára. De jó néha előásni egy-egy ilyen képet is, mert különben már nem is emlékeznék rá, hogy csináltam ilyet is.

Az alap bordó (belül is festettem), erre került a repesztólakk (már csak kívülre persze), majd a pasztell rózsaszín festék. Végül egy dekupázsolt rózsa került rá.
És sikerült egy rózsás bort is találni hozzá, hogy igazán stílusos legyen az ajándék.


2018. május 6., vasárnap

Egy kis lépés a fenntarthatóságért: ruhaszalvéta

Már jó ideje próbálok a lehező legkisebb ökológiai lábnyommal élni, és bár elég sok van még hátra a teljes zero waste csajságig, azért ez részemről elég nagy lépés volt: szóval viszlát papírszalvéta! :)


Ehhez az Ikea Tekla konyharuháját vettem alapul, mert abból volt jó pár példányom otthon, és nagyon szép klasszikus darab.


Négybe vágtam, a vágott széleket levarrtam (figyelve arra, hogy az eredeti szegélyszéleket imitáljam), és már kész is van!
Környezettudatos, sokszor felhasználható és még szebb is, mint a papír.
Mosás előtt ha van egy-egy zsírosabb folt, azt mosogatószerrel átdörgölöm, és mint minden konyharuhát is szoktam, ezeket is negyed/félévente ki fogom főzni.

2018. május 3., csütörtök

Eperfagyi

Ez amolyan "tíz perces édesség" kategória, de most, hogy végre meleg is van, meg volt hely a fagyasztóban a fagyigépemnek, így muszáj kihasználni a lehetőségeket.


200 gramm epret megmostam, megtisztítottam majd feldaraboltam. Hozzá adtam 2 csomag vaníliás cukrot (ez még nagyon tavaszi eper, nem olyan édes), majd aprítóval (turmixgép, botmixet, esetleg villa) folyékonnyá törtem.
Fél doboz Milli cukrászkrémet felvertem, majd hozzáadtam a curkos eperpűrét és elkevertem vele.
És pont ennyi volt: innentől fagyigép, 30 perc fagyasztás, aztán már mehetett is tálkákba. :)

2018. április 25., szerda

Áfonyás csokiskekszes fagyi

Itt a fagyiszezon, ideje volt előszedni a fagyigépem a kamrából.  ;o)
A hűtő felforgatása után az áfonyás-csokiskekszes ízesítés lett a befutó mostanra. Sajnos a képen nem jön ki, de a színe csodaszép lilás-barnás lett.


Az alaprecept a csokifagyimon alapult. 90 g jó minőségű étcsokit 0,4 dl áfonyaszörpben gőz fölött felolvasztottam. Hozzáadtam még kb 0,6 dl tejet (ezzel mostam ki a szörpös üveget), majd elkevertem, hűtöttem picit. Belekevertem 1 tojás sárgáját, egy tk cukrot és 1 tk kakaóport.
3 tojásfehérjét (ebből kettő maradék volt a sajttortából, és már a hűtőben pihent) kemény habbá vertem, majd félreraktam picit. Szintén kemény habbá vertem 2,5 dl Meggle cukrászkrémet, hozzáadtam az áfonyás-csokis krémet, és homogénre kevertem. Egy csomag Penny-s csokis reggeli kekeszet (olyan, mint a Győri Jó reggelt!) összetörtem morzsásra, majd ezt is hozzáadtam egy kisebb marék mirelit áfonyával együtt. Végül beleforgattam a tojásfehétjéket.


A fagyikészítő gépet összeraktam, majd amikor már ment, beleadagoltam a krémet. A legvégén még adtam hozzá egy marék mirelit áfonyát, biztos ami biztos alapon.
Amikor már megakadt a gép - ez jelzi, hogy kész a fagyi - poharakba tálaltam, és egy kis kekszmorzsával díszítettem. Ebből a mennyiségből 3 nagy pohárral lett.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...