Karácsonyi készülődés - 2016

Régen jelentkeztem. Sok dolog változott az életemben, és sajnos a blog (és a kreatívkodás is) némiképp háttérbe került.
Most viszont pótolom elmaradásom, vagy legalábbis megosztok egy kicsi beszámolót a karácsonyi készülődésről.

Amit először készítettem, az az adventi koszorú volt. Az udvaron áll két ecetfa, ezeket folyamatosa metszeni kell, és egy hatalmas kupac levágott ág hever a kerítés mellett. Ezekből nyaláboltam össze egy szép marokkal, ragasztópisztollyal rögzítettem őket egymáshoz, majd pár előre vásárol textíl és fakéreg szívet ragasztottam rá, és beletűztem négy gyertyatartót és hozz négy vastag gyertyát. Az elkészítés kb egy óra volt (na jó, a gyertya, gyertyatalap, stb. beszerzéssel kettő is), viszont az eredményre igazán büszke vagyok.


A mézeskalácsok idén a vesszőparipám lett. "Márpedig én mézeskalácsot fogok sütni!" alapon a tésztát munka után egyik este gyúrtam le, majd rá két napra, este 10 környékén kezdve szaggattam és sütöttem ki. A díszítés elmaradt, és sajna a hőn áhított mézeskalács-házikóm se készült el időn. De maradni kell kihívásoknak ugye későbbre is. ;o)
A recept egy ősöreg Magyar Konyhából származik, amióta az eszemet tudom, ez alapján készül a mézeskalács:

Hozzávalók:
1 kg liszt
50 dkg méz
20 dkg cukor
10 dkg vaj
4 tojássárgája
1 ek szódabikarbóna
0.5 dl tej
2 ek mézeskalács fűszerkeverék
némi őrölt fahéj csak grátisz
és egy narancs (citrom) reszelt héja

Az egészet összegyúrjuk, majd legalább egy napra hűtőbe tesszük. Elkészítés előtt kivesszük, kicsit átgyúrjuk, hogy ismerkedjen a kéz melegével, majd 3 mm vastagnak kinyújtjuk, szaggatjuk és sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. 180 fokon, légkeveréses sütőben pár perc alatt aranybarnára sütjük. Nem szabad túl sokáig sütni, mert akkor kiszárad.
Ez egy relatíve keményebb mézeskalács tészta, ebből lehetne házat csinálni, és a fára akasztást is jól tűri. Fémdobozban viszont kellemesre puhul.


Tavaly annyira megtetszett a színes habcsók, hogy idén is mindenképp szerettem volna készíteni. Mivel a mézeskalácsból alapból megmaradt 4 tojásfehérje, így adott volt az alapanyag is. A technika pedig ugyanaz volt, mint tavaly, csak most legalább 4 órát töltöttek 100 fokon, majd újabb kettőt 60 fok környékén a sütőben. Így végre nem ragadtak. És most is ugyanolyan álomszép-szivárványszínűek lettek!


És a karácsonyfa... hát igen, itt jön némi mese. A nyáron "sikerül" kis életemet fenekestül felfordítani egy elköltözés-válás témakörrel. Ennek hozományaként sok-sok dolgomtól is búcsút kellett vennem, többek között a karácsonyfadíszektől is. Így idén úgy indultunk a karácsonynak, hogy hát bizony nem nagyon lesz mit a fára tenni.
Jó persze, ez szól az én elveimről is: utálom a műanyag díszeket. Végül az a kompromisszumos megoldás született, hogy szép lassan üvegdíszek lesznek vásárolva, minden évben egy-két darab/csomag. Amelyik ágra pedig ezek nem jutnak, oda kerül mézeskalács, habcsók, dió, popcorn meg szaloncukor. Aztán majd idővel az díszek/ehető dolgok aránya változik. De azért én az idei fára is nagyon-nagyon büszke vagyok.



És hogy miért állt már aranyvasárnap is? Majd a következő bejegyzésekben ez ki fog derülni úgy is. ;o)


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések