Kovászos kenyér

Már majd másfél éve indítottam el kovászkát, aki azóta is hű társam. Egy befőttesüvegben született egy meleg nyári héten, liszt és víz folyamatos adagolásával. Alapesetben kiszárítva szunyókál egy vászonzsákban - legutóbb jó fél évet - de most előkerült újra, és az elmúlt hetekben nem egy kovászos kenyér született általa.

Az első (rögtön kettő) még két hete hétvégén párom szüleinél. Kalandos út volt, még pénteken ébresztettem fel kovászkát (vizet adok hozzá, meg némi lisztet és élesztőt is), hogy a hétvégén majd jó háziasszony leszek, és sütök kenyeret... hát ember tervez...
Kovászka egészen Debrecenig utazott, ugyanis munka ügyben páromnak mennie kellett, hát mentünk mi is. Szóval "Premier! fél év pihi után működik-e a kovász?" című előadásomat rögtön anyós-após előtt adhattam elő.
Megjegyzem: működött.


Egyébként annyira, hogy párom megjegyezte, mennyire finom is, hogy én ezt miért nem mondtam, hogy tudok kenyeret sütni. Hát én mondtam, csak mindig elrettent attól, hogy órákig csináljam. Pedig nem is nagy meló, a legtöbb időt a sütőben tölti, és ott elég öngondoskodó-fajta.

Szóval most, hogy bizonyítottam, a "süssek-e kenyeret?" kérdésre már az igen a válasz.
Tegnap pedig otthon voltam szabin, hogy kicsit készülődjek karácsonyra (süti sütés, stb. stb.), és estére még kovászka is kapott feladatot, egy újabb kenyér formájában:


Egy kis adag pedig liszttel elmorzsolva épp szárad belőle, hogy a következő kenyérbe téve újabb finomságot varázsoljon az asztalra. :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések