Aszalógép első bevetése: paradicsom
Idén próbálkoztam már paradicsom aszalásával, bár akkor igencsak kezdetleges módon. Arra jó volt, hogy rákapjak erre a tartósítási módra... no meg, hogy az aszalógép felkerüljön a hőn-áhított-dolgok listájára.
Anyukám érzékelte a "problémát", és azonnal fel is ajánlotta: kaphatok egy aszalógépet születésnapomra, ha szeretnék - már hogy a francba ne szeretnék! - és akkor hozzuk előre a dolgot: vegyük meg most, szülinapra akkor meg már épp a nyár esszenciájaként elrakott befőttesüvegek fognak örömet szerezni. Szóval kaptam egyet. (o:
Hazafelé úton találkoztam egy nénivel, aki házi paradicsomot árult, tőle vettem is pár kilóval. Akkor már minden adott az első próbálkozáshoz ugye. (o;
A paradicsomot megmostam, éles késsel lehéjaztam (biztos finomabb lesz így, no meg a kis terroristáknak - tengerimalac - is engedni kell, mert olyan ugye nem lehet, hogy az egész lakást paradicsom-illat lengi be, ők meg ne kapnának belőle...), majd felszelte cikkere, kimagoztam. Ez utóbbi melléktermékéből készült a frenetikus vega kolbászkrém.
A cikkeket elrendeztem az aszalógépen, majd a leírásnak megfelelően beállítottam a 70°-ot és a 6 óra időtartamot... ami után a paradicsomok még kicsattantak a nedvességtől, szóval többszöri hosszabbítással azt az időt olyan 16 órára bővítettük. (o;
Az, hogy mennyi víz volt benne, ledöbbentett. Illetve az, hogy mennyi paradicsom maradt a végére.
A száraz parikat üvegbe tettem, felöntöttem napraforgóolajjal, majd lezártam őket, most pedig lent várják a telet a kamrapolcon.
Némi anyagmaradékot felhasználva még tetszetős kis sapkát is kaptak, íme lépésről-lépésre az elkészítése:
Van valami felemelő jó érzés abban, ha az ember maga rak el dolgokat télire. Még ha többi idő és pénz, mintha ugyanaz megvenné. Merthogy ugyanazt egyszerűen nem lehet megvenni. Ez pótolhatatlan. (o:
Anyukám érzékelte a "problémát", és azonnal fel is ajánlotta: kaphatok egy aszalógépet születésnapomra, ha szeretnék - már hogy a francba ne szeretnék! - és akkor hozzuk előre a dolgot: vegyük meg most, szülinapra akkor meg már épp a nyár esszenciájaként elrakott befőttesüvegek fognak örömet szerezni. Szóval kaptam egyet. (o:
Hazafelé úton találkoztam egy nénivel, aki házi paradicsomot árult, tőle vettem is pár kilóval. Akkor már minden adott az első próbálkozáshoz ugye. (o;
A paradicsomot megmostam, éles késsel lehéjaztam (biztos finomabb lesz így, no meg a kis terroristáknak - tengerimalac - is engedni kell, mert olyan ugye nem lehet, hogy az egész lakást paradicsom-illat lengi be, ők meg ne kapnának belőle...), majd felszelte cikkere, kimagoztam. Ez utóbbi melléktermékéből készült a frenetikus vega kolbászkrém.
A cikkeket elrendeztem az aszalógépen, majd a leírásnak megfelelően beállítottam a 70°-ot és a 6 óra időtartamot... ami után a paradicsomok még kicsattantak a nedvességtől, szóval többszöri hosszabbítással azt az időt olyan 16 órára bővítettük. (o;
Az, hogy mennyi víz volt benne, ledöbbentett. Illetve az, hogy mennyi paradicsom maradt a végére.
A száraz parikat üvegbe tettem, felöntöttem napraforgóolajjal, majd lezártam őket, most pedig lent várják a telet a kamrapolcon.
Némi anyagmaradékot felhasználva még tetszetős kis sapkát is kaptak, íme lépésről-lépésre az elkészítése:
Van valami felemelő jó érzés abban, ha az ember maga rak el dolgokat télire. Még ha többi idő és pénz, mintha ugyanaz megvenné. Merthogy ugyanazt egyszerűen nem lehet megvenni. Ez pótolhatatlan. (o:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése