2018. június 5., kedd

Szilvalekváros hájas tészta

Majd évtizedes tervem vált valóra, végre megsütöttem életem első hájas sütijét, anyós receptje alapján, az ő iránymutatása szerint.
Az eredény pont olyan letehetetlen lett, mint gyerekkoromban volt, amikor utoljára ettem ilyen sütit. :)


A recept eredetije egy megsárgult, foltos füzetlapról került elő. Igazából imádom az ilyen megsárgult, zsírfoltos recepteket, a finoman zizegő papirosukkal, amikben néha ki is marad egy-egy mértékegység vagy információ, mert aki leírta, úgy is pontosan tudta, hogy mit süt. És imádom, ahogy óvatosan kell fogni a papírt, hogy ne maszatoljuk el, hogy ne tépjük szét, és a betűket rajta, amiket talán több évtizeddel korábban írt fel valaki.


Elkészítés:



A receptnél 1 adagra adom meg a mértékeket, ahogy a papíron is szerepelt, a képeken viszont majd látszani fog, hogy két adagot készítettünk egyszerre.



a hájas rétegek

30 dkg sertéshájat lehártyázunk, ujjnyi csíkokra vágjuk majd húsdarálón ledaráljuk, és elkeverjük 10 dkg liszttel.
Három egyforma gombócot formázunk belőle, majd hideg helyre tesszük kicsit dermedni.


A rétestészta-lapok

2 deciliter vízben elkeverünk 1 ek ecetet, 1 ek cukrot és egy borsószemnyi timsót. Ez utóbbi gyógyszertárban kapható, és fogalmam sincs, hogy miért kell bele, de az interneten kutakodva nagyon sok hájas tészta receptben megtaláltam, szóval valami okának biztos kell lennie.
40 dkg lisztet elkeverünk 1 tojással, egy csipet sóval, 1 evőkanál olvaszott zsírral és a vízben oldott keverékkel.
Ezzel megalkottuk életem legrémesebb tésztáját: kemény és ragad... finom kihívás kidagasztani. A lényeg végülis az, hogy gyorsan kell vele doglozni, egy idő után ki lehet venni deszkára is, csak ott is goyrsan, mert különben leragad. Nagyon jól ki kell dagasztani, egy selymes tészát kell kapnunk a végére.
Ezekből 3 egyforma gombócot hengergetünk, majd liszezett deszkán konyharuhval letakarva pihentetjük.


Az összeállítás

Pihentetés után kinyújtjuk a tészát sodrófával vékonyra és lehetőlegy tégglalap alakúra. A liszes hájat egyenletesen elkenegetjük rajta kézzel. A hűtő után pont annyira lesz megdermedve, hogy a kézmelegre lágyul és kenhető, viszont nem folyik meg.
Utána kézzel (mint a rétestésztát) kinyújtjuk a következő tésztát (én ezt anyósra és páromra bíztam, mert rájöttem, hogy ez nem lesz az én skillem...), majd ráterítjük a hájjal lekent tésztára, körben kihúzzuk a méretére és ujjal körben lenyomogatjuk, összeragasztjuk.
Újabb réteg hájas krém, majd újabb tészta, és a végén még egy hájas krém következik.


A hajtogatás

Hát, hogy ezt leírni le tudom-e... :)
A hosszabbik oldala mentén a tészta 1/3-át felhajtjuk, majd fentről lefelé a fedetlen 1/3-ot szintén. Utána balról 1/3, majd a fedetlen 1/3 jobbról is rá.
De inkább beszéljen a gif kép (ami 90 fokkal elforgatva készült, de szerintem értelmezhető. ;)


Egy nagyon szépen régetzet tésztát kell kapnunk, amit kilsztezett tálra téve, letakarva 20-30 percet pihentetünk a hűtőben.
Utána ugyanúgy tesszük le a deszkára, mint ahogy felvettük (anyósom azt mondta, és én hiszek neki), majd nyújtjuk és megismételjük a hajtogatást. Aztán újabb pihi, újabb hajtogatás és a végén még egy pihi.
Tehá összesen 3x lett az eredeti lapunk meghajtogatva.


Utána téglalapra (négyzetre, ahogy a hely futja) nyújtjuk, kb 0,5 centi vastagságúra.
Egy régi de nagy pengéjű kést a gázon átforrósítünk, majd azzal felvágjuk kb 8-10 centis téglalalpokra, négyzetekre. Ha a kés már nem serceg és elkezdi húzni a tésztát, akkor újra melegítsük fel, nekem egy adt vágásához 2 vagy 3 alkalommal kellett tűzben tartanom.
Ez fontos, mert különben a kés lezárja a rétegeket, és nem fog szépen szétnyílni a tészta.


Tölteni kalsszikusan házi szilvalekvárral lehet, de bármi jó, ami nem folyik és a sütést is bírni fogja. Vagy, mint párom szereti: dió, citromhéj, cukor és pár csepp meggyszörp keverékéből is mehet bele a töltelék.

Hajtani lehet félbe a téglalapot (akkor csak a két hosszabbik oldal összeillesztésnél nymkodjuk össze); háromszögbe (akkor a csúcsnál); vagy épp bagyuba, ami hót zihet, hogy szét fog nyílni, de attől még jól néz ki. ;)


Sütni pedig forró sütőben (220 fok, vagy nagy láng) mindaddig, amíg szépen szét nem nyílik és fel nem levelesedik. Lassan fog átmelegedni, majd hirtelen fog pirulni, szóval kell rá figyelni.
És óvatosan, hogy az alját ne kapja meg (gázsütőnél esetleg az elején érdemes alufóliát tenni a tepsi alá).

Hivatalosan porcukorral szórva kell tálalni, de ennyi kalória mellett azt mondtam, hogy az már aztán tényleg sok lenne.

Macerás és időigényes süti, de ami a végén a tányérra kerül... az a magyar süteményművészet letökéletebb példánya lesz. Szóval megéri. ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...