Lajos, a kefírgomba

Réges-régen volt egyszer már egy kefírgombám, akivel elég hosszú viszonyt ápoltunk, de egy borús őszi napon (igazából nem tudom milyen, de ez jó hangzatos) kénytelen voltam tőle megválni exférjem unszolására. Ő volt Kefírke, és nagyon hiányzott egy idő után, mert iszonyat finom dolgot tudott csinálni a tejből.

De most, hála keresztanyukám és anyukám közreműködésének, újra beköltözött hozzánk egy kicsi csodalény, név szerint Lajos. :)


Nagyon szeretem a házi kefírt, és olyan egyszerű a gondozása: tejet kell hozzáadni, egy nap alatt nagyon lágy és selymes, 4-6 (vagy akár több is, Kefírkénél asszem két hét volt a rekord, és túl is élte) nap alatt akár igazi csípős kaukázusi-jellegű kefírt is tud készíteni.

Amikor késznek gondoljuk, csak át kell szűrni egy műanyag szűrőn (én a savót néha leöntöm, néha megiszom), kézzel óvatosan kevergetve, majd a szűrőben fenttmaradt kefírgombát kézmeleg vízben átmossuk és már mehet is az új friss tejébe. A kefír pedig azonnal fogyasztható, vagy ha épp nincs kedvünk hozzá, hűtőben eltárolható.

Az egész szobahőmérsékleten tartandó, lezárható, szóval szaga sincs, ezen kívül jól elvan még a bolti tartós tejben is. Persze-persze, a házi az igazi, de az nincs mindig otthon, és Kefírke annó jól vizsgázott "diétából", bízom benne, hogy Lajos is tűrni fogja. ;)


A fenti képen látható az elkészült kefír mág leszűrés előtt, ezen kívül egy profilfotó Lajosról (még pici, de igen aktív, és majd szépen nőni is fog idővel), illetve a kész termék a jobb alsó sarokban.

Pirítóssal imádom. :)

ui.: i <3 Lajos

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések