2014. március 26., szerda

Poharas gyertya viaszmaradékokból

Utálom, hogy egy gyertya sem képes maradéktalanul leégni, és ki kell dobni a végén megmaradt kisebb-nagyobb viaszdarabokat. Ezért aztán amikor a 2013-as adventi gyertyák leégtek, léptem.
Összegyűjtöttem az összes, lakásban fellelhető viaszmaradékot egy régi lábosba, és kis lángon feltettem a gázra. (kanócmaradékok, stb. benne van, majd kiolvad (o; )
Elővadásztam a pince mélyéről pár régebbi üvegpoharat, elmostam, megszárítottam őket.
Még régen vettem előre gyártott kanócot, azokat is előkerestem, és egy-egy csepp viasszal a poharak aljához rögzítettem, a pohár szájánál meg hurkapálcával pozicionáltam.
Kettő hurkapálcát összefogtam X alakban, közéjük tettem 4-5 réteg gézlapot, és maszkolószalaggal ráragasztottam. Ez lesz a szűrő.
A megolvasztott viaszok szép homogén világos narancssárga lett, ennek örültem is. (o:
A szűrőn keresztül szép egyenletesen öntve feltöltöttem a poharakat, majd hagytam, hogy kihűljenek teljesen.
A gézlapok minden szennyeződést felfogtak szépen, beváltak nagyon.
Egy éjszaka alatt hűlt ki teljesen, és mivel a viasz nagyon nagy hőtágulást mutat, így igencsak beesett a közepe mindkét gyertyának.
Ezért olvasztottam még egy kis viaszt, és a tetejére öntöttem, hogy szép egyenes legyen. Kihűtöttem, és kész is! (o;
Tervek szerint majd tavasszal az erkélyen fogjuk meggyújtani őket, mert a rusztikusságuk inkább oda illik majd.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...