2017. február 6., hétfő

A hétvégi kovászos kenyér

Lassan már klasszikussá válik, hogy hétvégén anyósoméknál kenyeret sütök. Javul a technika, már egyre inkább tényleg kenyérnek kezd kinézni. :)

A szombati kenyérkez a kovászt már pénteken bekevertem: a szárírott kovászhoz hozzáadtam egy icipici csipet cukrot, egy negyed sütőélesztőt, 2 ek lisztet és annyi langyos vizet, ami picit magasabban ellepi.
Szombaton reggel újabb 2 ek liszt, majd hagytam, hogy felfusson. Utána 1 kg lisztet összekevertem a kovásszal (persze raktam ki száradni két kis marékkal, szinte szárazra morzsolva a liszttel), langyos vízzel, 3 ek étolajjal és 4 ek sóval.
Kidagasztottam, 1-2 órát pihentettem (majd a háromszorosára kelt közben), majd átgyúrtam, formáztam, vízzel megkentem és körbelocsoltam, majd forró sütőben 20 percig, közepesen melegben pedig további 60 percig sütöttem.



Ennek már majdnem-kenyér-formája lett. Felszelve viszont életem legpuhább kenyerét kaptam, tele szép egyenletes lyukakkal. Büszkeséges.



A vasárnapi kenyér ugyanígy készül, egyszerűen a szombati kovász felét (direkt két adagot raktam ki, hogy anyósnak is legyen a továbbiakban) bekevertem, és vasárnap reggel dagasztottam ki, és sülés közben némi malőrnek köszönhetően szegényke majd 2 órát töltött a sütőben: ugyanis 20 perc után annyira le lett véve a hőfok, hogy nem is sült nagyon tovább, szóval amikor elégedetten vettem volna ki, hogy elkészült, döbbenten tapasztaltam, hogy csak egy hófehér fázós kenyérke kucorog a sütő mélyén... szóval még majd egy órát sült, immár magasabb hőmérsékleten.
Hát ilyen lett:


Sütés után még a forró kenyeret vizes kézzel átsimogattam, így olyan szépen "dalolt", ahogy hűlt. ér igazi cserepek születtek a kenyérre. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...