Megújult strangajtó
Az idei év nagy projektje a nyílászáró csere. Ennek első ütemében az ajtócsere zajlott le. Most már szép új diószínű, tejüveges biztonsági ajtónk van.
De ez a móka itt nem fejeződött be. Olyan szerencsések (?) vagyunk, hogy az ajtón mellett található egy kisebb ajtó is: ez a gáz strang szervizajtaja, egyben pedig nem túl szabályos tárolási lehetőség a számunkra.
Eddig ez az ajtó abszolúte összhangban volt a bejárati ajtóval, és szerettük volna, hogy a továbbiakban is ez elmondható legyen. Mindezt a lehető legkisebb forrás (idő, eszköz, pénz) ráfordítással. Így döntöttünk az öntapadós tapéta mellett.
Sima, barkácsboltban beszerezhető dió színű öntapadós fóliát vettünk. Az ajtó 200 cm x 45 cm, plusz a térbeli ráhajtások... én nagyvonalúan azt mondtam, hogy a 80 cm széles tapétából 4 méter pont elég lesz. Tévedtem. Vagyis megoldható lett, patchwork technikával. Tehát most már mindenképp 4,5 métert vennék.
Első körben az ajtószárnyat vettük le, majd ebből kiütöttük a szellőző műanyag kereteit (sérülésmentesen, mert vissza is kell őket tenni. Ezek után mind a keretet, mint a szárat por,- és zsírmentesre tisztítottuk: ez első körben egy meleg vizes átmosást, majd egy foltbenzines áttörlést jelentett.
Én az ajtókeretet ragasztottam körbe, mindig a külső felülettől a belső felé haladva szépen óvatosan. A védőpapírt az elején kénytelen voltam eltávolítani, így arra is figyelni kellett, hogy ne ragadjon le a fólia idő előtt. A simításhoz egy régi mágneskártyát használtam. (a végére tönkre fog menni, szóval már olyan kell, ami nem fog többet kelleni). A fal síkjától a keret belső feléig beborítottam.
A zsanérokat is lefóliáztam: először a zsanér magasságánál kb. 0,5 centivel nagyobb téglalapot vágtam ki, ezzel körberagasztottam a zsanért, hogy "alul" lógjon túl rajta. Utána ezt a túllógó részt ollóval bevagdostam, és rásimogattam a zsanér aljára, úgy, hogy egymást fedjék. Amikor a nagy fóliával a zsanérhoz értem, a zsanér felső magasságában vágtam be a fóliát, majd a zsanér csatlakozási alapterületének (kb. 2,5 cm magas, 0,2 cm széles) megfelelő téglalapot kivágtam (inkább szűken számolva, nyúlik az a fólia...) majd a zsanért ebbe a lyukba illesztve körberagasztottam. (a képen talán jobban látszik a művelet).
A fólia illesztési vonalait a végén fekete zsírkrétával húztam végig. (a fólia alapvetően fehér, és ez van festve... hiába vékony, valamekkora vastagsága azért van, amin fehér marad) Így szinte teljesen láthatatlanok lettez ezek.
Mindenképp az eredeti ajtót szerettük volna lematricázni, viszont ez gyárilag bordázott volt. Az új ajtónk sík, no meg a hajunkat sem akartuk tépni a fóliázás közben, így a hézagkitöltés mellett döntöttünk. Ezt férjem csinálta: a por,- és zsírmentes ajtó réseit a legolcsóbb (se időjárást, se hőmérsékletet, se fényt, se semmit nem kell kibírnia) repedés hézagkitöltővel kinyomta. Vizes kézzel illetve régi mágneskártyával elegyengette, majd hagytuk megszáradni. Utána még csiszolópapírral egyenesre is csiszolta.
Amikor azt hittem, hogy a keret fóliázása lesz a nagy kihívás... nos tévedtem. Először itt is a zsanérokat készítettem el, utána jött a feladat: ennek a kvázi sík felületnek a leragasztása ezerszer nagyobb kihívás volt, pedig ketten is voltunk rá. Végül a jól bevált "kiszúrom tűvel, és kinyomom a buborékból a levegőt" technikával sikerült elfogadhatóra elkészíteni.
Az ajtót teljesen körbematricáztuk (belső oldalon ehhez már illesztésekre volt szükség), hogy ha már megcsináljuk, szép legyen.
A zárszerkezet nyelveinek utólag vágtam ki a nyílás, illetve ugyanígy tettünk a szellőzőnyílásokkal is. (a keretbe a zárnyelvek helyének pedig csak akkor, amikor már az ajtó a helyén volt, így pontosan jó helyre kerültek a lyukak)
Apropó, szellőző. A műanyagok kiváló állapotban voltak, ellenben roppant mód megsárgultak az idők folyamán. Ezért először is elmostam őket, majd finom csiszolópapírral és vízzel mattra csiszoltam. Hurkapálcára ragasztottam maszkolószalaggal (könnyű dolgom volt, mert volt olyan része, amit nem kellett festeni), az udvaron leszúrtam őket a földbe, majd festékspray-vel egyenletesen lefestettem. A belsejét érdemes alulról fújni, így látható helyen nem folyik meg.
Száradás után ezek is visszakerültek a helyükre.
Bár munkánk még van (lásd például a vakolat és a festés visszaállítása az ajtó körül), de haladunk, és ez egy igen látványos lépés volt. Büszke vagyok rá, szép lett.
De ez a móka itt nem fejeződött be. Olyan szerencsések (?) vagyunk, hogy az ajtón mellett található egy kisebb ajtó is: ez a gáz strang szervizajtaja, egyben pedig nem túl szabályos tárolási lehetőség a számunkra.
Eddig ez az ajtó abszolúte összhangban volt a bejárati ajtóval, és szerettük volna, hogy a továbbiakban is ez elmondható legyen. Mindezt a lehető legkisebb forrás (idő, eszköz, pénz) ráfordítással. Így döntöttünk az öntapadós tapéta mellett.
Sima, barkácsboltban beszerezhető dió színű öntapadós fóliát vettünk. Az ajtó 200 cm x 45 cm, plusz a térbeli ráhajtások... én nagyvonalúan azt mondtam, hogy a 80 cm széles tapétából 4 méter pont elég lesz. Tévedtem. Vagyis megoldható lett, patchwork technikával. Tehát most már mindenképp 4,5 métert vennék.
Első körben az ajtószárnyat vettük le, majd ebből kiütöttük a szellőző műanyag kereteit (sérülésmentesen, mert vissza is kell őket tenni. Ezek után mind a keretet, mint a szárat por,- és zsírmentesre tisztítottuk: ez első körben egy meleg vizes átmosást, majd egy foltbenzines áttörlést jelentett.
Én az ajtókeretet ragasztottam körbe, mindig a külső felülettől a belső felé haladva szépen óvatosan. A védőpapírt az elején kénytelen voltam eltávolítani, így arra is figyelni kellett, hogy ne ragadjon le a fólia idő előtt. A simításhoz egy régi mágneskártyát használtam. (a végére tönkre fog menni, szóval már olyan kell, ami nem fog többet kelleni). A fal síkjától a keret belső feléig beborítottam.
*
Ha esetleg valahol apró rés lenne az illesztésnél, egyszerűen egy kicsit nagyobb darabot ragasztottam alá, majd arra húztam rá az illesztendő síkokat. Mivel elég sötét a folyosónk, és sötét anyaggal ia dolgoztam, ekkora nagyvonalúság megengedett volt.A zsanérokat is lefóliáztam: először a zsanér magasságánál kb. 0,5 centivel nagyobb téglalapot vágtam ki, ezzel körberagasztottam a zsanért, hogy "alul" lógjon túl rajta. Utána ezt a túllógó részt ollóval bevagdostam, és rásimogattam a zsanér aljára, úgy, hogy egymást fedjék. Amikor a nagy fóliával a zsanérhoz értem, a zsanér felső magasságában vágtam be a fóliát, majd a zsanér csatlakozási alapterületének (kb. 2,5 cm magas, 0,2 cm széles) megfelelő téglalapot kivágtam (inkább szűken számolva, nyúlik az a fólia...) majd a zsanért ebbe a lyukba illesztve körberagasztottam. (a képen talán jobban látszik a művelet).
A fólia illesztési vonalait a végén fekete zsírkrétával húztam végig. (a fólia alapvetően fehér, és ez van festve... hiába vékony, valamekkora vastagsága azért van, amin fehér marad) Így szinte teljesen láthatatlanok lettez ezek.
Mindenképp az eredeti ajtót szerettük volna lematricázni, viszont ez gyárilag bordázott volt. Az új ajtónk sík, no meg a hajunkat sem akartuk tépni a fóliázás közben, így a hézagkitöltés mellett döntöttünk. Ezt férjem csinálta: a por,- és zsírmentes ajtó réseit a legolcsóbb (se időjárást, se hőmérsékletet, se fényt, se semmit nem kell kibírnia) repedés hézagkitöltővel kinyomta. Vizes kézzel illetve régi mágneskártyával elegyengette, majd hagytuk megszáradni. Utána még csiszolópapírral egyenesre is csiszolta.
Az ajtót teljesen körbematricáztuk (belső oldalon ehhez már illesztésekre volt szükség), hogy ha már megcsináljuk, szép legyen.
A zárszerkezet nyelveinek utólag vágtam ki a nyílás, illetve ugyanígy tettünk a szellőzőnyílásokkal is. (a keretbe a zárnyelvek helyének pedig csak akkor, amikor már az ajtó a helyén volt, így pontosan jó helyre kerültek a lyukak)
Apropó, szellőző. A műanyagok kiváló állapotban voltak, ellenben roppant mód megsárgultak az idők folyamán. Ezért először is elmostam őket, majd finom csiszolópapírral és vízzel mattra csiszoltam. Hurkapálcára ragasztottam maszkolószalaggal (könnyű dolgom volt, mert volt olyan része, amit nem kellett festeni), az udvaron leszúrtam őket a földbe, majd festékspray-vel egyenletesen lefestettem. A belsejét érdemes alulról fújni, így látható helyen nem folyik meg.
Bár munkánk még van (lásd például a vakolat és a festés visszaállítása az ajtó körül), de haladunk, és ez egy igen látványos lépés volt. Büszke vagyok rá, szép lett.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése