2013. július 27., szombat

Laminált parkettát a közlekedőbe!

Ezzel a bejegyzéssel már nagyon-nagyon régóta tartozom. Még májusban újítottuk fel a közlekedőt. Jó egy hétbe tellett kettőnknek, de azt hiszem az eredmény minden fáradtságot megért. Mindenhol illeszkedik, párhuzamos, szép... még após is elismeréssel szólt róla.
És hát arról se feledkezzünk meg, hogy egyikünk sem rakott még le laminált parkettát, szóval minden, amit csináltunk, teljesen új volt.

 Először a régi linóleumot (és az alatta megbújó házgyári szőnyeget is) felszedtük, a régi ragasztót felvakartuk, alaposan felporszívóztunk, a vízzáró fóliát leterítettük és a hangszigetelő szivacslapokat is beszabtuk és leraktuk.
A minták nem csak itt, hanem a parketta levágásánál is jól jönnek, így érdemes őket pontosan elkészíteni. A minták elkészítéséhez pedig párom ötletét fejlesztettem tovább: a sarkokhoz papírlapokat illesztettem a lehető legnagyobb felületet letakarva, majd a maradék beugrókat maszkolószalaggal pótolgattam ki.
És még egy kis romantikára is futotta: a szivacslapok közé egy kis levelet is csúsztattunk az utókornak. <3

Miután a szivacslapok le voltak fektetve (és egy egész napot álltunk azért, mert a munkaszüneti napon mégsem lehet fűrészelni a kilencediken), elkezdtük a parketták lerakását. Mivel a folyosó L alakú, a parkettacsíkokkal párhuzamos szárban kezdtük a lerakást, így a bejáratnál a hosszú csíkok még párhuzamosak. Hát az egyszerű közlekedő csak első ránézésre volt egyszerű: hét ajtó (tizennégy kikerülnivaló ajtófélfa) és egy radiátor is okozott némi fejtörést. No meg amikor kiderült, hogy ez a folyosó bizony nem is derékszögű... XD

Végül pedig a rózsaszín rajztáblát is elkészítettük. (hát, az egy külön mese lenne, hogy hogy lehet egy 280 centis préselt pozdorjalapot egy Skoda Fábián szállítani szélben... azt hiszem, hogy sokat elárul, ha azt mondom, hogy Törökbálintról a II. kerületbe több mint két óra alatt értünk haza)

Az folyosó végén lévő ajtó helyére az IKEÁban találtunk megfelelő színű és bohókásságú anyagot, amiből én elkészítettem az asztalos-függönyt. Miért "asztalos"? Márt a varrónő ugye függöny esetében ráhagy agyagon a ráncoknak, stb... no én nem... lemértem faltól falig, hozzáadtam a varrásráhagyást, és kész! Varrható is. (o;
Így tanul az ember... De mentségemre szolgáljon, hogy a tagolást viszont nagyon szépen megoldottam: a minta teljesen folyamatosa a két függöny (fent egy rövidebb, lent egy ajtónyi) összeér. Szóval varrni tudok, csak az elmélettel álltam hadilábon.(o;
Képek a végeredményről:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...