2012. november 22., csütörtök

Kerti székek újászületése

Előző albérletemben kaptunk ismerősünktől pár régi kerti széket. Járt hozzájuk egy kis történet, hogy ezek az ismerős albérletében is már régóta használatban vannak, de neki már nem kell; no és, hogy az ő albérletébe is már úgy kerültek, hogy a tulaja meg akart szabadulni tőlük. Egy szó,mint száz,elég öregecskék voltak.

Kemény fa, szóval strapabírásban még mindig verhetetlenek: nem is volt szívem kidobni őket. Viszont sajnos amikor készültek, a faipart egyetlen tartósítási módnak a vastag lakkréteget ismerte. Ez viszont mára már igencsak felpattogzott, sőt, ha az ember leült a székre, szinte biztos, hogy a bőrével szedett is fel némi mennyiséget mindig.

Így hát jött az elhatározás a nyáron: a székek vagy mennek (ez ellen én hevesen tiltakoztam, hivatkozva a környezeti terelés megfellebbezhetetlen tényére), vagy fel kell őket újítani. Hát ez utóbbi történt:

Először felcsiszoltuk mindenhol (ideális esetben darabokra kellett volna szedni, de mivel csapokkal voltak rögzítve az alkatrészei, sajnos ez nem volt kivitelezhető). Ehhez bevetettük két féle csiszológépet és a kezünket is; megtámogatva mindezeket legalább 4-6 féle különböző erősségű csiszolóvászonnal.

Miután ezzel megvoltunk, jött a kellemesebb rész: a pácolás. Mi a teak mellett döntöttünk, leginkább azért, mert az volt otthon. Lakk nem került rá újra: inkább lepácolom 1-2 évenként, mint hogy ezt a csiszolási mizériát még egyszer végig kelljen csinálni.

Szerintem megérte, most igazán szép székeink vannak az erkélyen.

Íme a hadműveletbe bevont székek,fázisonként:

erkelyszekek.JPG

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...