2017. február 22., szerda

Spenótos farfalle

Szeretem a házi tésztát, sokkal tömörebb, ízletesebb, mint a bolti. De persze ritkán jutok el odáig, hogy készítsek, pedig nem is olyan nagy ördöngösség: csak liszt, tojás és víz. A nem olyan rég épp spenótos farfalle készült a konyhámban.


Tehát a tészta: egy tojás, kb 20 deka liszt és annyi víz, hogy az eredmény egy selymes, ruganyos tészta legyen. Jól ki kell dolgozni, minél tovább gyúrjuk, annál jobb lesz az eredmény.
Utána azonnal lisztezett deszkán kinyújtottam vékonyra, majd derelyeszaggatóval téglalapokra vágtam fel. Elég nagyokra, maradjunk a rusztikus megoldásoknál. ;o)
A téglalapok közepét egy gondolatnyi vízzel megkentem (kb. végighúztam a vizes ujjam rajta), majd a hosszabbik oldalak közepénél fogva összecsippentettem őket. 1-2 tanulópéldány után már szép szabályos masnikat tudtam gyártani.


Egy serpenyőben 2 el olajon bár baconszeletet megpirítottam, majd tányérra szedtem őket, hogy az ízletes zsír az edényben maradjon.
A pillangókat forrásban lévő lobogó sós vízbe dobáltam, majd miután feljöttek a tetejére, még pár percig főztem. Utána zutty, már ugrottak is a szalonnazsíros edénybe. Az összes tésztát 3 körben tudtam csak kifőzni, a családegyesítés minden esetben a zsíros edényben történt, ahol átrázogattam, majd lefedtem picit.
A friss spenótleveleket sóval, borssal és némi olívaolajjal és fokhagymával összedinszteltem, majd egy tubus natúr sajtkrémmel összeturmixoltam.

Tányérra szedtem a tésztát, rálapátoltam a spenótos-sajtós öntetet, reszeltem rá némi parmezánt majd megkoronáztam pár szelet ropogós baconnel. Igen finom, bár kalóriában valóban gazdag vacsora lett. (de másnapra ebédnek sem volt utolsó :) )

2017. február 17., péntek

Dobos torta

Hosszú története van ennek. A legelsőt úgy készítettem, hogy akkori párom kedvenc tortája volt. Akkor még igencsak megküzdöttem vele, de mivel 3 születésnapját éltük meg együtt, a végére már egészen tökélyre fejlesztetem a technikát. ;o)
Párom unokahúgának első születésnapja volt most a hétvégén, és a családi kupaktanácsból én sorsolódtam nyertesnek, hogy süssek egy tortát. (jó, ajánlkoztam is rá, meg imádok sütni, szóval kifejezetten jól jöttem ki ezzel) Viszont "idegenbe szakadva", legalábbis távol a konyhámtól és a receptes könyveimtől, kihívás volt bármit is csinálni. Így jutott az eszembe a Dobos torta: meg tudom csinálni, tudom, hogy finom lesz, a receptjét is meg tudom keresni, mert annyira emlékszem rá, hogy azért azért felismerem, hogy "igen, ez az"; és még kinézetre is vállalható... maga a tökély.
Távol a konyhámtól, volt szükségem némi rögtönzési képességre, de meg merem mutatni az eredményt. ;o)



A tészta
hozzávalók:
8 tojás
16 ek szénsavas ásványvíz / szóda
32 dkg cukor
48 dkg liszt
1 csomag sütőpor
csipet só

A tojások sárgáját a cukorral habosra keverjük, majd hozzáadjuk az ásványvizet, a csipet sót és a sütőporral elkevert lisztet. Csomómentesre keverjük.
A tojások fehérjét kemény habbá verjük, majd óvatosan beleforgatjuk a tojásos-cukros-lisztes masszába.

A sütöt 180 fokra melegítjük, majd sütőpapírral bélelt kor alakú tortaformába (20-24 cm) kanalazzuk a massza 1/6-át, eloszlatjuk, hogy a szélén is elég vastag legyen, majd tűpróbáig sütjük. Próbáljunk minél vékonyabbakat sütni, az sem baj, ha több, mint hat lapunk lesz. A maradék lekvárral megkenve elfog fogyni. Próbáljunk legalább egy nagyon szép kör alakú vékony lapot produkálni, az fog kelleni a cukormáz alá.
Konyharuhára egymás mellé pakolva kihűtjük őket.

A krém
hozzávalók:
8 tojás
40 dkg cukor
3 dkg kakaópor
1 csomag vaníliás cukor
40 dkg étcsoki (vagyis négy tábla, ami az én esetemben már csak 36 dkg volt...)
40 dkg vaj

A tojásokat a cukor felével gőz fölött, folyamatosan kevergetve sűrűre fűzzük. Figyelni kell, hogy ne csomósodjon be, igazából akkor már levehetjük a gázról, ha már olyan forró, hogy beledugva az ujjunkat, ki kell kapnunk. De utána is kevergetni kell még, amíg hűl egy kicsit.
A vajat (nem margarin, vaj!) a cukor másik felével, a vaníliás cukorral és a kakaóporral habosra keverjük. Ehhez nagy segítség, ha már a sütés legelején elővesszük, hogy szobahőmérsékletűre melegedjen. Amikor a cukor feloldódott, hozzákeverjük a kicsit már hűlt tojásos masszához.
A csokoládét kockákra tördeljük, és gőz fölött megolvasztjuk. Majd ezt is a tojásos-cukros-vajas masszához adjuk.

Az összeállítás:
Óóó, ebben van már a legnagyobb technikai bravúrom - jó, nem mondom, hogy cukrász-díjas tortákat készítek, de na... már vállalhatóakat.
A legszebb, legköralakúbb és legvékonyabb piskótalapot félretesszük. Ez még később szerepet fog kapni.
Addig is... először is fogjuk azt a tortaformát, amiben sütöttük a tortát, és kihűtjük, majd folpackkal kibéleljük (lógjon túl). Utána bele teszünk egy piskótalapot, majd erre kanalazunk a krémből, ügyelve arra, hogy az oldalán is feltöltse a tésztát. Mivel sütőpapírral sült, most pedig folpack van csak benne, kell lennie egy pár milliméteres eltérésnek a tortaforma és a tészta között. A tészta-krém-tészta-krém rétegzést ismételgetjük. Az oldalán mindig legyen krém, a tetejére pedig szintén krém kerüljön. Fontos(!): kb 1 dl krém maradjon, amit légmentesen lezárva teszünk el a hűtőbe. Elrázogatjuk, hogy minden levegő kimenjen belőle, majd egy nagyobb tányérral lefedjük, és bedobjuk a hűtőszekrénybe.



A szép piskótalapot rátesszük egy nálánál nagyobb alufóliára. Azt kicsit kiolajozzuk újjal a piskóta körül, illetve 1-2 cm-rel alatta is, majd a fóliából a piskóta pereménél körbe egy kis "gátat" hajtogatunk úgy, hogy felhajtjuk a fóliát, és meggyűrögetjük kicsit.
Egy nyeles lábosban ezek után cukrot melegítünk. Kb 30 dkg-ra lesz szükségünk. Ezt folyamatosan kevergetve olvadásik keverjük. Közben elővadásszuk a család leghosszabb, legnehezebb és legélesebb késést, és egy hozzá passzoló mélységű hőálló edényt. Az edény a kés forró vízbe mártásához fog kelleni. A kést és a forró vizet is tegyük a piskóta közelébe - minden másodperc számítani fog. Amikor a cukor már megolvadt, kellemesen karamelles, nincsenek benne kristályszemek és folyik, egy határozott mozdulattal átöntjük a piskótalapra, és a keverőkanállal azonnal el is kezdjük teríteni. Vigyázz, forró! Nagyon kevés időnk van, gyorsan kell dolgozni. Ha megjelennek az első szálak a kanál és a tortalap között... nos, akkor futottunk ki az időből. De nyugi, el lehet teríteni.
Utána azonnal a késért nyúlunk, mártjuk a forró vízbe, majd egy határozott mozdulattal középről kifelé (tehát mindig csak egy sugárnyit) átvágjuk a cukrot. Nem baj, ha nem vágódik át teljesen, vagy épp összefolyik utána; a lényeg a metszés megléte, ami mellett már kihűltebb állapotban úgy fogjuk tudni törni, hogy ne repedezzen meg máshol a cukormáz. Gyorsan kell dolgozni, minden vágás után a vízbe mártva a kést. És a felezős-harmadolós (mindig két vágás közé megyünk, szemmértékkel) technikával szoktam 12-16 szeletre vágni. Amikor az első bevágások megvannak, újra mártjuk a kést, és most már átvágjuk teljesen a cukrot piskótástól. Ha ügyesen dolgoztunk, szép, sima cukorlapokat kapunk.
Szétszedjük őket távolabb egymástól, majd óvatosan lefejtjük az alufóliáról is, tányérra rakjuk és mehet a hűtőbe.
Másnapig...
Akkor elővesszük a tortát, óvatosan kiemeljük a formából a folpacknál fogva, a tetejére tesszük a tenyerünket, nagyon óvatosan megfordítjuk, levesszük a folpackot és egy tényért teszünk rá, majd visszafordítjuk a "talpára". Egy tálba meleg vizet teszünk, a kezünket belemártjuk, picit átmelegítjük, majd lerázzuk, és kézzel simogatva óvatosan elsimogatjuk a torta oldalain a folpack nyomait. A kezünket rendszeresen mossuk , melegítsük a vízben. Nem hiszem, hogy cukrászipari technika, de ennél a krémnél ez nekem nagyon bevált. ;o)
A kimaradt krémből a karamellás lapok számának megfelelő számú halmot teszünk a torta szélére, majd ezekre illesztjük 45 fokos szögben a karamellás lapokat. Mivel soha nem sikerül a középpontjában a pontos illesztés, ezért oda szoktam még egy kis halom krémet tenni. ;o)

És tálalható! :)

2017. február 6., hétfő

A hétvégi kovászos kenyér

Lassan már klasszikussá válik, hogy hétvégén anyósoméknál kenyeret sütök. Javul a technika, már egyre inkább tényleg kenyérnek kezd kinézni. :)

A szombati kenyérkez a kovászt már pénteken bekevertem: a szárírott kovászhoz hozzáadtam egy icipici csipet cukrot, egy negyed sütőélesztőt, 2 ek lisztet és annyi langyos vizet, ami picit magasabban ellepi.
Szombaton reggel újabb 2 ek liszt, majd hagytam, hogy felfusson. Utána 1 kg lisztet összekevertem a kovásszal (persze raktam ki száradni két kis marékkal, szinte szárazra morzsolva a liszttel), langyos vízzel, 3 ek étolajjal és 4 ek sóval.
Kidagasztottam, 1-2 órát pihentettem (majd a háromszorosára kelt közben), majd átgyúrtam, formáztam, vízzel megkentem és körbelocsoltam, majd forró sütőben 20 percig, közepesen melegben pedig további 60 percig sütöttem.



Ennek már majdnem-kenyér-formája lett. Felszelve viszont életem legpuhább kenyerét kaptam, tele szép egyenletes lyukakkal. Büszkeséges.



A vasárnapi kenyér ugyanígy készül, egyszerűen a szombati kovász felét (direkt két adagot raktam ki, hogy anyósnak is legyen a továbbiakban) bekevertem, és vasárnap reggel dagasztottam ki, és sülés közben némi malőrnek köszönhetően szegényke majd 2 órát töltött a sütőben: ugyanis 20 perc után annyira le lett véve a hőfok, hogy nem is sült nagyon tovább, szóval amikor elégedetten vettem volna ki, hogy elkészült, döbbenten tapasztaltam, hogy csak egy hófehér fázós kenyérke kucorog a sütő mélyén... szóval még majd egy órát sült, immár magasabb hőmérsékleten.
Hát ilyen lett:


Sütés után még a forró kenyeret vizes kézzel átsimogattam, így olyan szépen "dalolt", ahogy hűlt. ér igazi cserepek születtek a kenyérre. :)

2017. február 1., szerda

Puncs szelet

A Napóleon szeletnél meséltem a Füzetről. Ez az a megsárgult, foltos füzet, amibe a családi süteményreceptek fel lettek írva, és nemrég megkaptam anyukámtól.
Kíváncsiságtól hajtva újabb sütemény készül: a puncs szelet.



Hozzávalók:

Tészta:
6 tojás
20 dkg cukor
3 db puncspudingpor
1 csipet sütőpor

Krém:
1 kocka Rama
21 dkg cukor
3 tojássárgája
0,5 dl rum

Hab a tetejére:
3 tojásfehérja
15 dkg cukor


A tésztához a 6 tojásfehérjét a cukorral gáz fölött kemény habbá verjük, majd óvatosan hozzáadagoljuk a pudingporokat és a sütőport. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. Bőven fog feljönni, lehet nagyobb tepsibe is tenni. 170 fokon szépen lassan sütjük, szárítjuk.
Amikor kihűlt, egy erős cérnaszállal hosszában kettévágjuk.

A krémhez a margarint habosra keverjük a cukorral, majd belekeverjük a tojások sárgáját és a rumot is. A tésztalapok közé kenjük.

A tetejére a tojásfehérjét a cukorral gőz fölött kemény habbá verjük, majd a tészta tetejére halmozzuk. És rusztikusra hagytam, apróbb csúcsokat formázva a keverőlapáttal. Az eredeti recept szerint tortadarával szórjuk meg... én erre instant kakaóport használtam. ;o)


Érdekes sütemény lesz. Nincs benne liszt, ettől a tésztája habkönnyű, viszont picit száraz; a hab a tetején pedig ragacsosan édes, különösen ellenpontozza a tésztát.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...