2013. április 26., péntek

Barokkos kulcsosszekrény

Vallom, hogy egy lomtalanítás nagyon jó alkalom arra, hogy az ember néhány kincshez jusson. Ez a kulcsos szekrény is ilyen volt: amikor rátaláltam, ez egy fehér, elején spalettás, viharvert, de alapjába masszív volt. Szóval rögtön örökbe fogadtam.
Aztán nagyon viccesen találtam hozzá ezt a barokkos anyagot is. Így már az irányvonal kialakult.
A spalettákat kitörtem, lecsiszoltam. A belsejében a kampók egy kis berakott lécen voltak, ezért ezek közé (illetve alá és fölé is) kartont szabtam be, hogy síkba kerüljön az egész. Az egészet lefestettem sötét rózsaszínre, majd arannyal is átmentem rajta, de azt kicsit már lazúrosabban, hogy átlátszódjon az alapszín. A kampókat is arany színre festettem, miután egy-egy nagyon műanyaggyöngyöt húztam rájuk (aminek a lyukjába belefértek).
Az anyagból kivágtam megfelelő méretet, a kampók helyén kicsi bemetszést ejtettem, majd felfűztem rájuk, és a kartonra ragasztottam. Arany zsinórral körbekereteztem, hogy az anyag széle is szép legyen.
Piros szaténszalagból pici masnikat csináltam, dróttal összefogtam, és ugyanezzel a dróttal még a kampók tövére is rögzítettem. Az egészet körberagasztottam rózsaszín szaténszalaggal, majd arra is piros masnikat raktam. Az ajtóra pedig rózsaszín került. (o;
Valahogy véletlenül úgy alakult, hogy az egyik masni drótja úgy tekeredett, hogy egy kis bumpszli lett belőle. Akkor ez nekem pillangónak tűnt, szóval arany üvegkontúrral (jó sűrű) a bumpszlit lefestettem, és a drótok végére is tettem egy-egy csöppet. Így már tényleg pillangó lett, nem?
Pár papírvirágot raktam még az alsó sarkokba, illetve a fali akasztók elé is. És el is készült! (o:
Sajnos fázis fotók nem készültek akkor még, de talán a leírás és a fotók inspirálnak valakit.



ui.: sajnos azóta ez a szekrényke már nincs meg, Párom valamiért mélyen utálta, szóval hiba minden női praktika... kukába került. De legalább pár évet még kapott nálam anno. )o:


2013. április 22., hétfő

Bögrés répatorta - fázisfotókkal

bögrés répatorta receptjét már korábban megosztottam. Viszont akkor a kép elég silánynak bizonyult.
Persze azóta is jó sokszor készítettem már el, és egyik alkalommal fázisfotók is készültek róla. Most ezt mutatom meg.
És persze a folyamatosan kell változtatni: ebbe most került egy kis gyömbér is. (o;

2013. április 15., hétfő

Az első üvegfestésem: a szarvas

Ezt a képet csak azért mutatom meg, hogy lássátok azt is, honnan fejlődtem. Mert ez alapján csak fejlődni lehet. XD
Gimnázium első évében az egyik osztályterem falán volt kettő üvegfestés. Az egyik ez a szarvas, a másik egy viziló. (erről majd még később)
Nekem nagyon tetszettek, szóval egyik szünetben fogtam egy papírt és ceruzást, és átsatíroztam a képet. Így a kontúrokhoz nagyon szépen hozzájutottam. Aztán délután elcsattogtam a város egyetlen kézműves boltjába, és megvettem a szükséges festékeket és egy tubus kontúrpasztát is. Hangsúlyoznám, hogy életemben nem láttam még ilyet, és akkoriban még nem is volt a google olyan fejlett, hogy bármihez megtaláld a howto videóját. Szóval próbálkoztam. (a harmadik képnél jöttem rá, hogy a tubust nem az üvegen kell húzni, hanem fölötte lebegtetni... no de erről szintén később)
Ez után a felvezetés után akkor íme a "remekmű":

2013. április 10., szerda

Tavaszi koszorú papírvirágokkal

húsvéti ajtódísz után kellett valami ami tavaszi is, szép is, olcsó is, egyszerű is.. szóval legyenek papírvirágok! (o:
Inspiráció keresés közben találtam egy videót, amin tök jópofa módszer van a virágok kivágásához. Ezt bevetettem, a többi meg ötletelés, próbálkozás eredménye.
De nem is mesélek többet, íme az fázisfotók + a kész eredmény.


2013. április 7., vasárnap

Régi nadrág + régi ing = új szoknya

Azt sejtem, nem vagyok egyedül, akinek a farmer nadrágja a combjánál pár hónap alatt elkopik és kiszakad. És akkor egy év után ott állok a szekrényben 2-3 teljesen szép meg jó, de combnál szakadt nadrággal. Ami szinte megvarrhatatlan, mert az egész, anyagában jó kéttenyérnyi foltban meggyengült, és mégiscsak egy eléggé központi része ez a nadrágnak. (o;
Na jó, az első nadrág még párna lett... A második táska... de egy idő után elfogynak az ötletek. Na, ekkor láttam meg a szoknya ötlete Pinteresten. Pár nap alatt mozgósítottam erőimet, és...

A megfelelő nadrág kiválasztása gyerekjáték volt. Egyszerűen benyúltam a szekrénybe. Aztán jött az égi szikra, hogy múltkor láttam, hogy párom egyik inge szuicid hajlamainak engedve a pusztulás útjára lépett (Végre-végre! mert kb 4 számmal volt nagyobb mint ő, de nem tudtam sehogy megszabadítani a ruhától... eddig.), és ez pont megfelelő lesz a szoknya "közepének".
A nadrágot elölről a középső varrásnál szétvágtam, majd így egymásra simogattam az elejét hátulját (a hátulja az ülepénél nagyobb, szóval az ki fog lógni az eleje alól). Az eleje már megmutatja, hogy hol kell vágni, hogy szép szimmetrikus legyen - ráadásul grátiszba ez azt jelenti, hogy a kopott részek (legalábbis nálam) így már pont a levágott részre fognak esni.
Az ing esetében először levágtam az újakat, az oldalvarrást, és a nyakrészt (a vállvarrással együtt).
Utána ráillesztettem a nadrágot, szabókrétával bejelöltem, hogy meddig fog érni, majd erre jó 5 cm varrásráhagyást számolva kivágtam. (a zseb még kérdéses volt, ezért nem látható a képen az, hogy nem vágtam át... de végül nem kellett, szóval nyissz.. )
Aztán jött a kedvenc részem. Komoly logisztikai hadművelettel sikerült rájönnöm, hogy hogy fogjam össze a ruhákat ahhoz, hogy a gombostűzés után a színűkkel legyenek kifelé (he-he, most már könnyű: az egyik szárnál színre színt fektetem, gombostűzöm, aztán a másik lábszárnál némi origami után ugyanez következik).
Gombostűzés után fonák oldalról körbevarrtam egyszer. Utána pedig a szín oldalról körbementem a varrótalp szélességével egyszer (a varrásráhagyást a fonák oldalon szépen beigazgattam mindig alá, hogy levarrja), majd visszafelé is jött egy kör, immár az farmer anyag szélén.
Utána ez jött a másik oldalon is. Pici nehezítéssel, mert már nem lehetett sehogy elkerülni, hogy az egész szoknyát ne kelljen a varrógépen keresztül tuszkolni... oda-vissza. ))o:

Végül már csak a díszítés maradt hátra: a nagy méretű virág.
Ezt először ad hoc jelleggel megrajzoltam papíron, kivágtam, majd színben összeillő (igen, ezek is régi nadrágokból maradtak) anyagokból kivagdostam, és fércöltéssel összeöltögettem az egyik középső elem kontúrjánál. Aztán a legnagyobb mentén pedig magára a szoknyára varrtam fel.


És el is készült a szoknya!






2013. április 3., szerda

Ebéd szeretettel

Páromnak általában én készítek ebédet. Vagy szendvicseket visz, vagy előző este már úgy főztem, hogy  másnap tudjon vinni... nem ragozom, szerintem kis hazánkban nem mi működünk egyedül így.
A szendvicseknél külön szoktam arra figyelni, hogy mind különböző legyen. Tudom, hogy az én heppem, ő abszolúte boldog lenne a tök egyformákkal is...
Valahogy szóba jött egyszer, hogy olyan szépen csomagolom őket, hogy néha komolyan várja a címkét hozzá, hogy milyen szendvics, miből készült... mint amiket a régi büfékben tudott az ember venni. Persze én vérszemet kaptam, és azonnal el is készítettem a saját kis cetlimet.
Medvéstől, ha már egyszer úgy becéz. ((o;
Kinyomtattam egy egész lapot, felvagdostam, és minden este felírom az ebéd nevét, főbb hozzávalóit és a dátumot. A hátuljára pedig valami kis szerelmes üzenet szokott kerülni. (o;
A szendvicsek esetében egyszerűen a kenyérre rakom, és úgy csomagolom, dobozos ebédeknél pedig a konyhába ezért rendszeresítettem egy tekercs dekortapaszt, és abból tépek mindig egy kicsit.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...