Napóleon szelet
Volt egy megsárgult, foltos, téped kockás füze otthon, amibe még nagymamám és anyukám írt recepteket. De micsoda recepteket! Ebben van nagymama utánozhatatlan diós kiflije... meg a zserbó.. meg a mézes-krémes... és mind csupa-csupa emlék.
Ezt a füzetet nemrég megkaptam anyukámtól, amolyan anyáról-lányára szálló ereklyeként, és mivel párom roppant édesszájú, úgy gondoltam, hétvégén ebből választok valamit.
Nos, így került a Napóleon szelet a tányérra.
Erre nem emlékeztem, de anyukám azt mondta, hogy ő írta még réges-rég a füzetbe. Most, hogy elkészítettem, bizton állíthatom, megérdemelte helyét benne. ;)
Hozzávalók:
tészta:
10 dkg cukor
10 dkg zsír
2 tojás sárgája
2 dkg kakaópor
25 dkg liszt
kis löttyintésnyi szódavíz (eredeti receptben nincs, de nem állt volna össze a tészta nekem enélkül, és ártani nem ártott neki)
1/2 csomag sütőpor (ez szintén nem volt a receptben, de azt gondoltam, hogy különben nagyon tömör lesz a tészta... nem bántam meg)
diós krém:
2 tojássárgája
18 dkg cukor (jobb, ha por)
1 csomag vaníliáscukor
10 dkg őrölt dió
4 tojásfehérje
csipet só
A tészta alapanyagait összekeverjük, először a tojást, cukrot, enyhén megolvasztott zsírt és a vizet, majd a porokat is lassan beleadagoljuk. Egy elég kemény, kicsit ragacsos tésztát kapunk, amit én kézzel lapogattam bele a sütőpapírral bélelt kisebb tepsibe.
A sütőt előmelegítjük 180 fokra, majd 15 percig sütjük a tésztát benne. (fel fog picit jönni, meg a teteje olyan "sültebb lesz". Ezalatt elkészül a hab:
A cukrot kikeverjük a tojássárgákkal. Lehetőleg olvadjon el a cukor. A diót összekeverjük a vaníliás cukorral, majd az egészet a tojásos-cukros masszával. A tojásfehérjéket pedig kemény habbá verjük egy csipet sóval. Óvatosan beleforgatjuk a diós krémet, egyenletesen elkeverjük.
A sütőből kivesszük a félig sült tésztát, rákanalazzuk a tojáshabot, majd mehet vissza a sütőbe, amíg aranybarna nem lesz a teteje. Kicsit hűtjük, majd felszeljük. Hűlés közben a tojáshab összébb esik, ez normális.
Az biztos, hogy máskor is fogom csinálni, de a diós habból kétszeres mennyiséggel is ki fogom próbálni egyszer. De pofon egyszerű és nagyon finom! :)
Ezt a füzetet nemrég megkaptam anyukámtól, amolyan anyáról-lányára szálló ereklyeként, és mivel párom roppant édesszájú, úgy gondoltam, hétvégén ebből választok valamit.
Nos, így került a Napóleon szelet a tányérra.
Erre nem emlékeztem, de anyukám azt mondta, hogy ő írta még réges-rég a füzetbe. Most, hogy elkészítettem, bizton állíthatom, megérdemelte helyét benne. ;)
Hozzávalók:
tészta:
10 dkg cukor
10 dkg zsír
2 tojás sárgája
2 dkg kakaópor
25 dkg liszt
kis löttyintésnyi szódavíz (eredeti receptben nincs, de nem állt volna össze a tészta nekem enélkül, és ártani nem ártott neki)
1/2 csomag sütőpor (ez szintén nem volt a receptben, de azt gondoltam, hogy különben nagyon tömör lesz a tészta... nem bántam meg)
diós krém:
2 tojássárgája
18 dkg cukor (jobb, ha por)
1 csomag vaníliáscukor
10 dkg őrölt dió
4 tojásfehérje
csipet só
A tészta alapanyagait összekeverjük, először a tojást, cukrot, enyhén megolvasztott zsírt és a vizet, majd a porokat is lassan beleadagoljuk. Egy elég kemény, kicsit ragacsos tésztát kapunk, amit én kézzel lapogattam bele a sütőpapírral bélelt kisebb tepsibe.
A sütőt előmelegítjük 180 fokra, majd 15 percig sütjük a tésztát benne. (fel fog picit jönni, meg a teteje olyan "sültebb lesz". Ezalatt elkészül a hab:
A cukrot kikeverjük a tojássárgákkal. Lehetőleg olvadjon el a cukor. A diót összekeverjük a vaníliás cukorral, majd az egészet a tojásos-cukros masszával. A tojásfehérjéket pedig kemény habbá verjük egy csipet sóval. Óvatosan beleforgatjuk a diós krémet, egyenletesen elkeverjük.
A sütőből kivesszük a félig sült tésztát, rákanalazzuk a tojáshabot, majd mehet vissza a sütőbe, amíg aranybarna nem lesz a teteje. Kicsit hűtjük, majd felszeljük. Hűlés közben a tojáshab összébb esik, ez normális.
Az biztos, hogy máskor is fogom csinálni, de a diós habból kétszeres mennyiséggel is ki fogom próbálni egyszer. De pofon egyszerű és nagyon finom! :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése