2014. november 23., vasárnap

Spenótos ravioli

Tipikusan olyan dolog, amivel be lehet zsebelni jó pár elismerő pillantást, pedig aztán tényleg nem ördöngösség. Kell hozzá egy adag házi tészta. Ahhoz meg csak liszt, tojás, langyos víz, erős kéz és kitartás. (na jó, ennél picit részletesebben olvasható itt)

De előtte még a spenót készüljön el. Pikk-pakk meg van az is.
Ehhez kell egy nagy zacskó spenót a piacról. Suli miatt szombatonként járok ki Gödöllőre, és útközben vagy egy termelői piac... no a fiatalasszony (ott ezt a nevet kaptam), rendszeresen szokott bevásárolni: tojást, diót, mákot, sütőtököt... ja és spenótot is.
Jól átmossuk, senki nem szereti a homokszemek csikorgását a foga között. Aztán mehet a teflonos wokba, némi olívaolajjal és val meghintve. Fedő alatt puhára pároljuk. Ez alatt kb a tizedére esik össze.
Pitit kihűtjük, a levét leöntjük (sajnos most nincs szükség rá) aztán leturmixuljuk, és zsemlemorzsával javítunk a tónusán.

Vissza a tésztához. A kitartó dagasztásnak köszönhetően van egy keményebb,  ruganyos tésztánk ugye. Késhegy vastagságúra , és igencsak négyzetesre nyújtsuk ki. A felére kiskanállal ráhalmozzuk a spenótot mátrix elrendezésben.
A halmok között vizes ujjal végigsimogatom a tésztát, hogy tapadjon, majd ráhajtom a másik felét, és óvatosan össze is nyomkodom. Végül pizzavágóval felvagdostam.

A négyzetek szélét villával összenyomkodtam (sietni kell, az utolsó pár darabra már kezdett kiszáradni a tészta, és nyúlás helyett tört, szakadt), majd forrásban lévő sós vízben kifőztem őket. A mozgatásnál mindig óvatosan kell vele bánni, de azért nem vészes, nekem egy se szakadt ki. Pár perc elég, mert friss a tészta.

Tésztaszűrőbe szedtem ki, és istenesen meglocsoltam olívaolajjal, hogy véletlenül se tapadjanak össze, mert nem cél az most.
Frissem-forrón tányérra szedtem és parmezán sajttal és pirított hagymával (jó, tudom, fúj-fúj, de imádom a boltit) megszórva tálaltam.
(azért másnap a munkahelyen, mikrózva sem volt rossz (o; )

2014. november 19., szerda

Őszibarack fagylalat

4 darab édes őszibarackot lehéjaztam, kimagoztam és barna cukorral megszórva átsütöttem sütőben. Kihűtöttem, leturmixoltam, majd a hűtőben teljesen lehűtöttem.
0,5 dl habtejszínt kemény habbá vertem, hozzáadtam a lehűtött őszibarackot és fagyasztógépben kifagyasztottam.
És levontam a tanulságokat:
1. a Mizo habtejszín közel sem olyan jó, mint a Lidl sajátmárkása
2. 4 barackhoz túl sok a 0,5 dl tejszín
3. a sült őszibarack mennyei fagyi (o;

2014. november 17., hétfő

Borhab torta

Múlt héten forraltborotzunk férjemmel, de rajtunk maradt úgy az üveg 1/3-a. Már akkor kitaláltam, hogy ebből süti lesz, beraktam hát a hűtőbe. Aztán most Hargitai recepteskönyvében találtam meg hozzá a receptet: borhab lesz belőle. Eredetileg piskótatekercs lenne, de az annyira nem tetszett, viszont eszembe jutott, hogy milyen jó kis tésztája volt a sütőtökös pitének, és van fölösleges tojásfehérjén is (a habkrémhez csak a sárgája kell). Sütés után még szülinapi tortának is kineveztük... ha már születésnapomra nem kaptam.

A forralt bor: 1 üveg vörösbor, cukor, egész fahéj, gyömbérpor, 1-2 ek citromlé és 1-2 dl narancslé, összeforralva. No, ebből maradt a torta alapjának. (o;


3,5 dl hideg forralt bort és 4 tojás sárgáját gőz fölött krémmé kevergetve főztem, majd szintén kevergetve kihűtöttem. 4 dl habtejszínt felvertem, majd hozzákevertem a borkrémet. Végül 20 g zselatint feloldottam 0,5 dl meleg vízben, és ezt is hozzáadtam. (én most tudtam meg, hogy lehet kapni a boltba kapni zselatint... hagyjuk.. szőke...)

Miközben a borkrém sűrűsödött, elkészítettem a tésztát: 4 tojásfehérjét felvertem habbá, hozzáadtam 12 dkg cukrot majd 10 dkg darált diót és 10 dkg darált háztartási kekszet. Sütőpapírral bélelt tortaformában 220 fokon 12 perc alatt megsütöttem. (világos színűnek kell lennie)


Amikor a tészta kihűt, és a hab is elkészült, az utóbbit az előbbire kentem, majd egy éjszakára száműztem a teraszra dermedni.
Másnak kimagozott szőlővel díszítettem. Szerénység ide, szerénység oda: nagyon finom!


2014. november 16., vasárnap

Bécsi kocka

A linzersütés után megkaptam anyukámtól az "ősi családi receptes könyv" fénymásolatát, hogy meglegyen nekem is. Ezt lapozgatva találtam ezt a receptet. (na jó, nem volt nagy lapozgatás, ez a második recept...)
Utólagosan értem a "bécsi" jelzőt, szerintem kávé mellé lehet a legtökéletesebb, de magában sem volt rossz. (ugyanis mi nem kávézunk itthon... meg egyébként sem)

12 dkg darált mandulát, 33 dkg lisztet (eredeti megosztás 15:30 lenne, de nem volt annyi mandulám), 30 dkg rama margarint (némiképp megolvasztottam mikróban), 1 kiskanál fahéjat és 1 ek citromlevet összegyúrunk. Egy igen puha, homogén tésztát fogunk kapni.

20 percre hűtőbe tesszük hűlni. A sütőt közben bekapcsoljuk, kb 170 fokra melegítjük fel. A tésztát a hűtőből kivéve kettőbe osztjuk. Az asztalra sütőpapírt teszünk, erre az egyik adat tésztát, majd kicsit kézzel ellapogatjuk és egy folpackkal a tetején kinyújtjuk. (a folpack lesz az a csoda dolog, aminek köszönhetően nem fog az egész ráragadni a sodrófára) Aztán a fóliát levesszük és a sütőben felügyelet mellett világos színűre sütjük. Tényleg világosra. Utána egyenes asztallapra kitesszük a sütőpapírral együtt. (a sütőből kivéve nagyon puha, de fél perc alatt törékennyé válik!)
A második tésztalappal ugyanígy járunk el.
A kettő között pedig elkészítjük a krémet: 30 dkg diót ledarálunk, hozzáadunk 24 dkg cukrot, 0,5 dl tejet és 6 ek rumot. (ami most nekem nem rum volt, hanem egy Vana Tallinn nevű likőr volt, ami egy igencsak rumízű, csak kicsit lágyabb). Ezeket összefűzzük kis lángon.


Aztán jön a legnehezebb része: az összeállítás. Az egyik lapra elegyengetjük a diós krémet még melegen, majd a másik lapot rátesszük. Ezt csak így leírni egyszerű, a valóságban macerás. Amit én csináltam: a felső lapot lefektettem egy vágódeszkára, az alsó lapra kentem a diót, majd ezt ráfordítottam a sima lapra. Így az első lapon darabokra tört, de a dió össze fogja fogni, és nem látszik. (o; A vágódeszkának köszönhetően pedig könnyen a talpára tudtam állítani.
Még melegen felszeleteljük. Igencsak tömény sütemény, most már kb 2x2-es kockákra vágnám fel.



2014. november 13., csütörtök

Fűszeres-karamellás sütőtöklekvár

A sütőtök szerelmem már évek óta tart, de az, hogy lekvárt is lehet belőle készíteni, csak most lett világos a számomra. Még Szécsényből hazafelé tettem szert egy hatalmas, fehér héj sütőtökre az egyik faluban pár fejkendős nénitől. No, most erre csaptam le, hogy a felfedezésem üvegbe önthessem.

A tököt felszeleteltem, sütőben megsütöttem, majd a héjából kikaparva lemértem a tökbelsőt. 4,5 kg lett, ehhez a mennyiséghez fogom a többi hozzávalót is megadni. Megjegyzem, ez a fehér héjú igazán tökéletes fajta: a húsa vastag, ízletes és gyönyörű színű. Ezt fogom keresni máskor is!

A tököt egy leturmixoltam, elkevertem benne 3 csomag zsemfixet, 50 dkg kristálycukrot, 6 cl pálinkát, 2 tk őrölt fahéjat, 1 tk sót és 5 kupaknyi citromlevet. Kis lángon elkezdtem forralni.
20 dkg kristálycukrot egy lábosban karamellizáltam. Mire szép barna lett, a lekvár is forrni kezdett. Ekkor a karamellt lassan csurgatva hozzáöntöttem a forró lekvárhoz, elkevertem, majd még pár percig főztem.
Kimosott üvegekbe öntöttem, száraz dunsztban hűtöttem ki, majd címkéztem.
És hogy teljes legyen az illúzió az üvegbe rakott tökökről, még kicsit ki is cicomáztam az üvegeket: a fedőre zöld anyagból vágtam köröket, narancssárga rafiával átkötöttem és zöld drótból kacsokat is hajtogattam rá.

100 g tartalmaz:
100 kcal - 0 g zsír - 26 g szénhidrát - 1 g fehérje

2014. november 12., szerda

Őszi erkély káposztával

Ősz, az erkély újratelepítésének ideje. A nyári virágok elnyíltak véglegesen, így érkeznek az új betelepülők: a krizantém és a díszkáposzta.

És a kertész akcióban:

2014. november 10., hétfő

Naplemente gobelin

Egy kis retro 1998-ból. Karácsonyra csináltam anyukámnak, életem eddigi első és egyetlen gobelin-képe. Tudom, kicsi is, egyszerű is... de mégiscsak 12 éves voltam, ne várjunk sokat. (o;

2014. november 7., péntek

Menyasszonyi torta medálon

Ha már rákattantam az esküvői témára, nem álltam meg egy medálnál: készült egy a barackszín tortánkról is.
Sajnos amikor a szélét festettem, a túl folyékony festék beszívódott a papírba, de ezt a medált még így is szeretem.

2014. november 5., szerda

Konfitált pulykacomb

Ahogy anyukámtól tanultam. (o:

A káposztás tésztánál már felkonferáltam, hogy ilyet is sütöttem, hát íme a recept.
Kell hozzá 0,5 kg sertészsír, egy pulykacomb, só, bors, pár gerezd fokhagyma (ez utóbbit nem tudom, hogy anyukám szokott-e bele tenni, de nekem bejött).
A legnehezebb munka rögtön az elején körvonalazódik: a hártyákkal, inakkal teli pulykacombot bizony ki kell filézni és feldarabolni. Aki ismer, az tudja, egy úgy kb 1-1,5 óra elfoglaltságot jelent számomra.
De megéri elszöszmötölni vele, mert a végeredmény akkor fenntartások nélkül ehető.
Sózzuk, borsozzuk enyhén őket.
Második lépésként felolvasztjuk a zsírt egy nagy lábosban.
Kis lángon hagyjuk, hogy ne forrjon túlságosan, majd a husidarabkákat óvatosan beleengedjük. Hozzáadjuk a 3-4 gerezd fokhagymát is, majd kis lángon főzzük.
És főzzük.
És főzzük.
És főzzük.
Úgy 2-3 órát, addig, amíg a hűs omlóssá nem válik, és az oldalán pár helyen már karamellizált részek nem lesznek.
Szűrőkanállal kiszedjük őket (először a hagymát, óvatosan, hogy ne essen szét.., aztán mehet a kukába, teljesítette küldetését), és azon melegen tálalhatjuk. Mehet magába, vagy friss foszlós kenyérrel. (Vagy esetleg káposztás tésztával. (o; ) Ami marad - ha marad - az hidegen is mennyei.
A zsírt pedig még melegen öntsük edénybe, igazán finom pecsenyezsír lesz, ami jó főzéshez, vagy csak úgy zsíros kenyérnek is.

Egyébként így lehet tárolni is a húst: üvegekbe szedjük, majd a zsírral leöntjük, hagyjuk megdermedni. De mivel a hús olyan zseniálisan finom, hogy hacsak nem egy t-rex méretű madár combjából készítettük, akkor pár napon belül elfogy (nálunk a vacsorát nem élte meg...), így ez a metódus teljesen idejétmúlt.


2014. november 2., vasárnap

Az idei töklámpás

Az idei lámpást nagyrészt Szabolcs faragta, én csak asszisztáltam (pl. eltakarítottam a romokat utána).

A faragás komoly pillanatai:

És az elkészült lámpás pedig:


2014. november 1., szombat

Japán sütőtökleves

Van egy 1985-ös japán szakácskönyvem. Igazán zseniális: magyar ember írta, a korabeli magyar lehetőségekhez. Tehát a szakét teljes lelki nyugalommal helyettesíti jóféle hazai pálinkával. De mondom, nagyon jó, mert kezdő "japán szakácsként" igazán jó, ha valami ennyire fogja a kezem. Bár azért ma márpróbálom némiképp visszafordítani japánra, mert több alapanyagot lehet már beszerezni itthon is.
Férjem azt mondta, hogy ha ebből több ehető dolgot összehozok, akkor kaphatok egy "igazi" japán szakácskönyvet is. Hát, főzésre fel!


Egy sütőtököt megsütünk. (most épp a felezős-utólag héjazós technika volt soron) Kimérünk belőle 30 dkg-ot, a maradékot felajánljuk életünk párjának nasiként. El fog fogyni, bár lehet, hogy kicsit be kell segíteni neki.
5 dkg vajat felolvasztunk, 2 ek lisztet megpirítunk rajta, hozzáadunk 5 ek szójamártást, majd felengedjük 1 liter húslevessel. (erre teljesen tökéletes a kockából készült)
Hozzáadjuk a lepürésített tököt, 1 ek cukrot és 1 ek balzsamecetet. Rövid ideig forraljuk, majd forrón tányérokba szedjük és tejszínnel megcsurgatva tálaljuk. Arról nincs információm, hogy mennyire japán, de az biztos, hogy finom. (o;

Ez pedig a tök, csak azért, mert szép:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...