2014. július 28., hétfő

Mandulás őszibarack lekvár

Suzukis találkozón voltunk, és én nőként persze, hogy elkódorogtam a közeli zöldséges felé... (o;
Így bukkantam rá a tökléletes őszibarackokra: illatos, a bőre lehúzható szinte egyben, a húsa lejön a magjáról, a mag egyben van, és az egész édes-ízes. Azonnal felvásároltam a készleteket.
Otthon ettük magában, lett belőle fagyi (majd később írom (o; ) és mandulás lekvár is.
Ez utóbbi pontosan így:
1,5 kg tisztított őszibarackot (tisztítva ennyi már) az aprótógépben ledaráltam. Nem túl apróra, csak hogy kenhető legyen majd.
Fazékba tettem, hozzáadtam egy csomag Haas zselésítő szert, elkevertem, felforraltam, majd belekevertem 15 dkg barna nádcukrot is.
Felforraltam újra, főztem 5 percig, hozzáöntöttem 0,5 dl mandulalikőrt, majd tiszta, kiforrázott üvegekbe szedtem, lezártam, és repültek is a szárazdunsztba. Komoly is őrzőim is voltak hozzá:

Most nem volt nagyon időm cicomázni a feliratokat, ahogy szoktam, de az üvegek azért így is ínycsiklandóak szerintem. (o;

2014. július 25., péntek

Cukkinitócsi chilivel

Először is van az a tócsi, amit otthon tanultam. Ez az etalon, a tökéletes, de azért néha ki szoktam kacsingatni ebből a receptből. Ez a cukkinitócsi egy ilyen "kacsintás", de elég jól sikerült-féle, mert többször szoktam készíteni. (o;
 

A fiatal cukkiniket megmosom, a végeit elvágom, de a héját meghagyom, mert nagyon jó színe lesz. A krumplit azért meghéjazom. Mennyiség úgy érzésre, ki mennyit szeretne csinálni. (nálunk sokat nem lehet, nincs olyan, hogy "sok")
Lereszelem mindkettőt vegyesen, hozzáadok tejfölt, lisztet, sót, borsot, egy jó löttyintésnyi édes-savanyú chiliszósz és még egy kis szárított chilit is, majd jól összekevertem. Nem tudok adagokat mondani, mert tényleg szájíz alapján. Nekem ebbe belement 2 nagy evőkanál tejföl és 4-5 ek liszt, de az függ a zöldség levesességétől is.
Kis olajban kisütöttem mindkét oldalát, majd azon melegen tejföllel és chiliszósszal nyakonöntve tálaltam. No meg egy kis reszelt sajttal. Az férjem szerint mindenhez jó. (o;

2014. július 23., szerda

Kekszes-csokoládés likőrfagylalt

A csokoládélikőrös fagylalt továbbreszelésével született ez a fagyi, ami szerintem még finomabb, mint az elődje.
4 tojássárgáját kikevertem 0,5 dl csokoládélikőrrel, 3 dkg cukorral és 2 ek nutellával. (illetve ahhoz hasonlóval, amit a Lidlben lehet venni)
4 tojásfehérjét kemény habbá vertem. Úgyszintén 2 dl habtejszínt is. A likőrős-tojásos masszát hozzáadtam a tejszínhaboz, majd óvatosan beleforgattam a tojáshabot is, és az egészet a fagyikészítő gépbe öntöttem.
Egy kis csomag (kb. 8 darabos) cukrozott babapiskótát 2 darabot leszámítva apró morzsára törtem, és a még alig fagyódó masszához adtam. 40 perc alatt kifagyasztottam az egészet.
Előre hűtött poharakba szedtem ki, és mindegyikbe 1-1 babapiskótát tettem, és azon hidegen tálaltam. (o;

2014. július 22., kedd

Mandala fa virágcserépen

Még nagyon-nagyon régen készült. Egészen pontosan 2007-ben, csak a képei most kerültek a kezembe. A virágcserepet akrilfestékkel lealapoztam, indigóval átrajzoltam a mintát, majd fekete temperával vékony ecsettel kihúztam.
Utána temperával illetve vízfestékkel festettem ki, majd nagyon sok rétegben akril lakkspray-el lefújtam.
Évekig nagyon jól bevált, mostanra látom azt, hogy az akrilfesték kezd leperegni a cserépről. No de azóta virág van benne, és rendszeresen öntözzük.Legalábbis ezzel vigasztalom magam, mert nagyon fog fájni a szívem, ha a következő átültetésnél ki kell majd dobnom a cserepet. Mert menthetetlen, az biztos, csak azt nem tudom, hogy lehetett volna akkor tartósabbra.
Vagy 7 év már tartósnak számít? (o;

2014. július 18., péntek

Konzervdobozok a kocsi után

Sok tekintetben nem volt hagyományos az esküvőnk, mint például hogy az ebéd után mi beültünk a kocsiba, és menyasszonyi ruhástól, mindenestül elmentünk nászútra.
De hogy a lelépésünk azért maradandó legyen, készítettünk pár konzervdobozt, hogy azt a kocsi után kössük. (o;
Mindenféle konzervdobozokat raktam félre, majd a meghívókból marad papírokkal beborítottuk őket, dekortapasszal rögzítettük + dekoráltuk, és végül még barna filctollal is kerültek vicces képek, felíratok rájuk.

Az egyik kedvencem az lett, amelyikre az általunk eddig meglátogatott helyeket írtuk fel sorban. Ezt útközben elhagytuk, de azért becsületből futottunk még egy kört, hogy összeszedjük őket, és ezt kilapítva találtuk meg az út mellett. Nagyon jól néz ki, ez lesz az egyik, amit el fogunk rakni. (o;

És van pár hivatalos képem is róla. (o;
a felhelyezés...
... amikor elszökünk vele...
... és végül amikor az ifjú asszony leveszi

2014. július 16., szerda

Töpörtyűs hajtogatott pogácsa

Már régebb óta tervezgetem a töpörtyűs pogácsa készítését, de valahogy soha nem mertem belevágni. Aztán a leveles krumplis pogácsán felbátorodtam, és kedves ismerősöm még azt is felajánlotta, hogy hoz nekem finom jóféle töpörtyűt... hát nekikezdtem. (o;
A recept Lajos Maritól származik: egy csomag élesztőt felfuttattam 2,5 dl natúr joghurtban. Csaltam kicsit, és a sütőbe tettem be 50 fokra. (annyira nem akart futni így sem, de azért némi buborékozást mutatott)
25 dkg töpörtyűt átválogattam, hogy bőrös rész ne kerüljön bele, majd az aprítógéppel krémesre daráltam, ztam, borsoztam.
0,5 kg liszthez hozzáadtam 2 tojást, a joghurtos élesztőt, és homogén tésztára dagasztottam. Sót nem tettem bele, mert a töpörtyű elég sós lesz.
Lisztezett deszkán kinyújtottam (igyekeztem négyzetesre), megkentem a töpörtyűkrémmel vékonyan, majd mindkét oldalról a feléig behajtottam. Itt vékonyan zsírral kentem meg, majd alulról-felülről is összehajtottam. Pihentettem 20 percet, majd újra nyújtottam, és ugyanígy hajtogattam. Majd újabb 20 perc után újra, összesen háromszor.
a hajtogatás
Az utolsó pihentetés után kinyújtottam, és éles késsel a tetejét bekockáztam, majd az egészet óvatosan felszeleteltem. Azért nem szaggatom, mert úgy egy csomó rész leesik, amit újragyúrni már nem lehet, tehát gyakorlatilag így tudom a legtöbb 100%-kos pogácsát előállítani (így csak a szélen lévők nem lesznek szépek).
Előmelegített sütőben 200 fokon sütöttem aranybarnára őket. Próbáltuk forrón nem felfalni az összeset, és hagyni másnapra is.

2014. július 15., kedd

Kasnocken

Nászúton Ausztriában voltunk, és több alkalommal ettünk különböző helyi ételt. Ilyen volt ez a Kasnocken névre hallgató tésztaétel is, ami nekem nagyon-nagyon ízlett, és mondtam is férjemnek (még gyakorlom leírni (o; ), hogy ilyet kellene otthon is csinálni.
Az egyik boltban, ahova betévedtünk, volt több helyi receptes könyv is, és az egyikben ki is szúrtam a receptjét. Hát ez a könyv jött velünk innentől kezdve. Én meg bíztam abban, hogy azért egy receptet le fogok tudni fordítani németről magyarra.
Mivel sikerült, így megosztom veletek is a receptet. (o;
Kell hozzá először is egy adag apróra szaggatott nokedli. Nekem most volt boltim hozzá, de következő alkalommal már házilag fogom készíteni, mert az még finomabb lesz.

5 kisebb fej vöröshagymát megpucoltam, a középső részüket felkarikáztam és karikákra szedtem. A leeső végeket, illetve a karikák közepét aprítógépbe tettem. A karikákat forró olajban kisütöttem, lecsöpögtettem.
2,5 dkg vajat felolvasztottam, beletettem az aprított hagymát, aranybarnára pirítottam. A nokedlit úgy időzítettem, hogy addigra följön ki, amikorra a hagyma megpirul. A tésztát közvetlenül a hagymába szedtem ki, és kb. 1 dl főzővizet is hozzáadtam. Elkevertem, picit pirítottam.
20 dkg gouda sajtot (eredetileg Bierkäse kellene hozzá, de azt sajnos itthon még nem láttam, ezért egy közepesen kemény, zsírosabb, ízletesebb sajtot kerestem hozzá... így lett a gouda) lereszeltem, hozzákevertem a tésztához, és lefedve, kis lángon ráolvasztottam. Utána picit pirítottam rajta, majd edénybe szedve a kisült hagymakarikákkal a tetején tálaltam.

2014. július 14., hétfő

Zabpelyhes kenyér

10 dkg zabpelyhet ledaráltam. Összekevertem 40 dkg liszttel, 1 ek sikérrel és 1 ek kősóval. (szalzburgi szerzemény (o; )
1 zacskó élesztőt felfuttattam 1 tk cukorral elkeverve 3 dl meleg vízben. Ezt hozzáöntöttem a liszthez, hozzáadtam még 1,5 ek tökmagolajat, majd Keverkével szépen kidagasztattam. 30 percig kelesztettem, majd átdagasztottam még egyszer. A sütőt 220 fokra melegítettem, amíg felmelegedett, kelt még egyet a kenyér. (most már formázva, mintázva, zabpehellyel szórva)
A kenyeret 220 fokon 20 percig sütöttem (alufóliával letakarva, és mellette betettem 2 dl vizet is), majd 170 fokon még 40 percig. Az utolsó 10 percre vettem le a fóliát, hogy szépen megpiruljon.
A tökmagolajtól mindig kicsit lágyabb lesz a tészta, a kenyérke meg kicsit "szétfolyósabb", laposabb, de szeretem az ízét. (o;

2014. július 13., vasárnap

Bögrés lekváros muffin

Hát, nem a világ legkifinomultabb süteménye, de arra, hogy kipróbáljam keverkét (róla bővebben itt)és a nászajándékba kapott muffinformákat is, tökéletes. Sőt, nem is lehetne jobb receptet találni. (o;
1/2 bögre margarint habosra keverünk 1/2 bögre cukorral és egy tojással. (keverke jól vizsgázott, a hideg kockamargarint is szépen elkeverte...) Én hozzáadtam még 5-6 csepp citromaromát is.
Óvatosan adagolva hozzáadunk 1 és 1/2 bögre lisztet (1/2 csomag sütőporral elkeverve) és 1/2 bögre tejet. Ez a gyakorlatban kb. azt jelenti, hogy felváltva érdemes adagolni hozzá.

A muffinformákba (amik nálam most az új szilikon formáim voltak) eladagolom a tészta 2/3-át. Ezek után mindegyik közepébe tettem egy-egy kávéskanál kakukkfüves-balzsamecetes eperlekvárt. (persze más lekvár is jó, csak én most kicsit pikánsabbra vettem a figurát (o; )
Végül a maradék tésztát is eloszlattam, igyekezvén betakargatni vele a lekvárkupacokat.
Előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.

És itt jött a puding próbája... azaz a forma próbája: amikor kihűltek már kézzel fogható hőmérsékletre, akkor megpróbáltam kivenni a formából, és legnagyobb meglepetésemre (nem volt eddig szilikon formám, illetve jó tapasztalatom vele) a muffinok egy könnyed mozdulattal csúsztak ki a formából. Ráadásul a virágos formát is szépen megtartották. Már most imádom ezt a készletet. (o;

ui: igen, nem sikerült fotót készítenem a kész sütikről, csak ilyen fázisfotó-féleségem lett. Sorry... túl finom volt. (o;

2014. július 10., csütörtök

Gyűrűtartó "párna" papírból

Ennek egyszerű, ám annál viccesebb oka volt, hogy készült:
Nem akartunk francos párnát, meg semmi ilyen dolgot az esküvőre, abszolúte tökéletes volt nekünk, hogy a templomban az ottani kis tálcára lerakjuk a gyűrűket... míg az egyik templomi próbán be nem villant nekem, hogy basszus, ha tök egyforma gyűrűink vannak, méretben csak egy szám különbséggel ráadásul, akkor ott a templomban aztán tuti nem fogjuk tudni megkülönböztetni, hogy melyik kié... Így született az utolsó pillanatban ez a "gyűrűpárna".
Az alapja a meghívóhoz is használt kartonból téptem egy tenyérnyi darabot, erre ragasztottam a csipkéből egy kis csíkot, körbevágtam a papírnak megfelelően, majd egy vékonyabb parafadugóból párom vágott két szeletet, ezt ráragasztottam (hogy ne tudjanak elcsúszni sem a gyűrűk), majd a legvégén feliratoztam is, hogy kinek hova kerüljön a gyűrűje.
Bevált. (o;

2014. július 7., hétfő

A mi esküvői meghívónk

Eltűntem pár hétre nemrég, de már csak ez történik, ha az ember lánya férjhez megy. Esküvő, nászút, feltorlódott munka-hegyek... Viszont most már megmutathatom, hogy miket is készítettünk mi az esküvőre magunk. (o;
Az első ilyen volt a meghívó. Sokat tanakodtunk rajta, volt egy verzió, hogy "kinyomtatjuk, széttépjük és egy celluxot is adunk a borítékban hozzá", ami talán a legjobban érzékeltetni a tanácstalanságunkat; de végül a Pinterestet nézegetve rátaláltam egy nagyon szimpatikusra.
Mivel nem volt hozzá leírás, ezért a legelső dolgunk az volt, hogy kitaláljuk, egyáltalán hogy lehet elkészíteni, no és persze, hogy miből is. (o;

Amik végül szükségesek lettek:
rafia (ez bármilyen papírboltban beszerezhető, és egy guriga bőven elég is lesz)
újrafelhasznált papírból készült karton (ezt volt a legnehezebb megtalálni, végül a Pantonban sikerült találnunk olyat, ami elég sötét (hogy a csipke érvényesüljön) és vastag (hogy el is bírja a csipkét) (160g) - ez ívben lehetett venni, de az üzletben pár száz forintért le is vágták nekünk A4-es méretre - úgy kell vele számolni, hogy minden meghívóhoz szükséges egy A4-es lap)
csipke (ami mint kiderült, rövidáru boltban vásárolható, érdemes műszálas, nem elasztikus és minimum 12-15 cm széleset választani... mit ne mondjak, ebben a kategóriában nincs nagy választék, mi a körúton találtunk egy boltot, ahol volt egyféle minta, ami még jól is nézett ki... - ebből kell úgy... nagyon sok: mi kb. 100 meghívót készítettünk, és ehhez 22-24 méter csipkét használtunk el (kétszer mentünk vásárolni))
ragasztóstift (az a klasszikus irodai, nekem az uhu vállt be a leginkább, de bármelyik jó lehet - 3-4 nagyobb kiszerelésű kellett a 100 darabhoz)
ragasztó spray (1 nagy kiszerelésű kellett, és volt egy tanulság is: az erkélyen fújtuk, még tavasszal (20 fok alatt), és a szobahőmérsékletű ragasztó kb. 20 meghívó alatt hűlt ki úgy, hogy már nem ragadt... szóval ha hidegebb időben készül, akkor ezzel számolni kell)
háztartási csomagolópapír (ez szerintem senkinek nem kell bemutatni.. nekünk 3 csomagnyi kellett végül, aminek minden ívét nyolcadoltam)
pecsétviasz (6-8 rúd fogyott el, és egyébként interneten nagyon könnyen lehet vásárolni)
WD40 (nagyon is hasznos a pecsételésnél... majd leírom miért)
mintás pauszpapír (betétlapnak, a mi technikánkkal 4 db jött ki egy A4-es papírból)
Az anyagbeszerzések után az első a pecsétminta kitalálása volt. Erre levadásztunk pár rusztikus formájú tárgyat a lakásban, és egyesével a viaszba nyomtuk. Ami mindenképp fontos, az az, hogy fém legyen. A többi dologban szabad a fantázia... nálunk végül egy 1930-as évekből való pengő nyert, többek között azért is, mert a templom is abból a korból való.
Apropó pecsét: no, mi kitaláltuk, hogy ne boríték legyen, hanem viaszpecsétes levél, mert az aztán milyen egyedi... mígnem rá nem kerestünk az internetem a pecsétviaszra, hogy hol is lehet venni... ugyanis szinte mindenhol úgy árulják, hogy "pecsétviasz esküvői meghívókhoz"... na bumm! de mindegy, maradtunk az ötletünknél, nekünk tetszett, és "egyedi" maradt. (o;

A szöveg és kép:
egyszerűen worldben készült, a bohemian typewriter nevű betűtípussal, ami nagyon szépen utánozza az írógépet. Íme maga a world dokumentum:
A kép pedig egy korabeli képeslapról került scannelésre és formára igazításra, amin a templom látható még a felszentelés idejéből.
Az ebédre meghívottaknak külön betétlap került a meghívóba, amire az étterem címén kívül annak a templomból való megközelítését elősegítendő, kis rajzolt térkép is került.
A térkép viccesen készült: sütőpapírt tettem egy turistatérkép fölé, alkoholos filctollal átrajzoltam az útvonalat (minden bekötőutat 0,5-1cm-re kihúztam), majd szabad kézzel megrajzoltam a templomot, az éttermet, és pár fontosabb pontot még. Ezt bescanneltük, kicsit effekteltük, hogy színben is stimmeljen, majd ez is a world dokumentumba helyeztük el.

A meghívó összeállítása:
Hát, megpróbálom leírni, de lehet, hogy a képek többet fognak segíteni. (o;
mindig kb. 20-30 darabos turnusokkal dolgoztunk egyszerre, amik kb. egy-egy estét jelentettek (és még ragasztás, súlyozás ügyileg is kezelhetőek voltak)
1. Először is kinyomtattam a meghívókat, a csipkéből pedig akkora darabokat vágtunk le, hogy a papírok mindét oldalon 2-3 centivel túllógjon.
2. a meghívókat félbehajtottuk, és egy fa vonalzóval "leéleztük".
3. a csipkét papírlapra fektettük, és egyenletesen lefújtuk ragasztóval...
4. ... majd a lehajtogatott meghívókra fektettük...
5. ... és behajtottuk a végeit (ami a képen nincs, hogy ezt max kettesével lehet csinálni, és érdemes az elkészülteket lesúlyozni azonnal valami jó vastag könyvel - de tegyünk közéjük fehér papírlapokat! )
6. a meghívót szétnyitva egyenletesen lekentem ragasztóstifttel (a spray-tól hullámos lett!), külön figyelve a csipkét...
7. ... majd azonnal a ragasztás után a meghívó gerincét is meghajtottuk, leéleztük
8. és egy éjszakára lesúlyoztuk az egészet, hogy száradjon, ragadjon meg jól

A boríték hajtogatás:
no, ezt meg sem próbálom leírni... íme képekben:

A csomagolás:
minden meghívót borítékba rajtunk, átkötöttünk rafiával, amire előzetesen felkerült a meghívó felíratok is (ezeket a meghívó papírjából készítettük, egyesével írtam meg őket töltőtollal).
Utána pedig jött a pecsételés. Maga a "pecsét" hát, hogy is mondjam... elég sufnitung lett, de hát erre pont tökéletes volt: egy lapos végű tollra bluetech-kel ragasztottuk rá a pénzérmét, és így nyomdáztunk vele. minden egyes pecséthez megvolt a rituálé: amíg Párom WD40-nel befújt egy pepírzsepit, ebbe tunkodta a pénzt (leoldja az esetlegesen rajtamaradt viaszt + hűti is!), én addig csepegtettem a viaszt, majd az orra alá toltam, ő rányomta, megvártuk, hogy kicsit hűljön, majd jött a következő. Kb. 10 pecsételés után jött némi kényszerű szünet, mert a pénzérme túlságosan felmelegedett, és akkor már nem vált el szépen a viasztól.

És igazából itt lett kész a meghívó. De pár hanglatképet azért még megmutatok róluk. (o;
---

2014. július 5., szombat

Osztrák kenyér

Aminek neve a liszt származási helyére utal pontosan.
Merthogy esküvő (ó igen, volt ilyen is, ezért is tűntem el jobbára, és majd még fogok is róla mesélni!) után Ausztriába utaztunk egy hétre, és én nagyon szeretek az apróbb (vagy épp nagyobb, ha a sólámpára gondolok) szuvenírek mellett nyaraláskor a helyi élelmiszerekből (fűszer, sajt, liszt, felvágott, stb.) is beszerezni egy kisebb kóstolót. Hát így hoztuk haza most egy zacskó Rauch Brotmehlt, ami a csomagolás alapján épp kenyérnek készült. (o;
Most direkt a legegyszerűbb módon szerettem volna megsütni, hogy a liszt íze igazán érvényesüljön.
Egy csomag élesztőt elkevertem 3 dl vízzel és egy tk cukorral, majd a legkisebb hőfokra (kb. 50C) állított sütőben felfuttattam. A keverőtálba kimértem 0,5 kg lisztet, 1 ek sót és 2,5 dkg vajat, majd hozzáöntöttem a felfuttatott élesztőt és kidagasztottam. És akkor most ezzel a kenyérrel fel is avattam Keverkét is, az új konyhai rabszolgámat, akit nászajándékba kaptunk. (illetve a nászajándékokból kaptam, de ugyanaz). (o;
Kelesztettem kb. egy órát a langymeleg sütőben, majd újra átgyúrtam, formáztam, kicsit kelesztettem még az asztalon (amíg a sütő fel nem fűtött 220 fokra), majd egy kis tálka vízzel együtt betettem a sütőbe (alufóliát tettem a tetejére, de csak mert a sütőm igényli...). 20 percig nagy hőfokon, majd még 40 percig 180 fokra mérsékelten sütöttem sütőpapírral bélelt kerámiatálban.
Most végre volt türelmem és csak hidegen szegtem meg. A színe sötét (ezt írták a csomagolásra is), illata igazán finom kenyérillat, állagra tömörebb, sűrűbb, de nem nedves, ízre pedig intenzív, kicsit savanykás kenyéríz. Megérte hazacipelni. (o;
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...