2014. március 29., szombat

Spenótos párna

Rákaptam a spenót ízére. Talán a első 25 év utálatát kompenzálom, de mostanában rendszeresen szokott lenni itthon spenótos vacsora.
Ezzel a receptem egyik reggel ébredtem, és pár nap múlva el is készült.

A tészta a sváb krumplis pogácsa tésztája volt egy az egyben.

Amíg a krumpli főtt, elkészült a spenót: a mirelit tömböt egy lábasban, kis lángon olvasztottam ki, majd fokhagymát adtam hozzá és némi tejet, és kiraktam egy tálba. A labasba vajat tettem, majd amikor elolvadt, hozzáadtam lisztet, és amikor kezdett egy kis színe lenni, beleöntöttem a tejes spenótot is. Sőrőre főztem pár perc alatt. Némi búzadarát is adtam hozzá térfogatnövelésnek.

Kinyújtva tenyérnyi négyzeteket (néhol háromszögeket) vágtam belőle, ezekre spenótot halmoztam, majd a sarkait összefogtam és az éleket összenyomkodtam. Sütőpapírral bélelt tepsiben indultak a sütőbe, hogy a tetejük pirulásáig bent sütkérezzenek.

Melegen igazán finom, de másnap mikrózva sem rossz.

És a plusz egy ötlet: a maradék tésztát "gnocchira göngyölgettem", majd lisztbe hempergetve zacskóba tettem, és ment is fagyasztóba. Jól fog ez még jönni később. (o;

2014. március 27., csütörtök

Chilipaprika

A képeket nézegetve bukkantam a csilipaprikákról készült képekre, és akkor döbbentem rá, hogy ezt a bejegyzést bizony elfelejtettem. (o:0
Szóval az úgy volt, hogy ültettünk több növényt a raklapos ládákba, viszont nem mind lett sikeres. Amikor egyszer voltunk vásárolni a Lidlben, és találtam a fűszernövényes polcon lila chilipaprikát. Lilát! Az nagyon tetszett, mindenképp vettem, és mivel volt hely a ládákban, így oda került.
A chili nagyon hálás növény, 2-3 alkalommal is virágzott, leérett, mire beállt a tél, és végleg meg nem fagyott.
Amikor egy-egy turnus beérett, cérnára főztem őket, és feltettem száradni egy napmentes, de szellős részre az erkélyen.
Amikor pedig már mind beérett, az ősz miatt viszont az erkélyen már nem igazán akaródzott megszáradni az utolsó példányoknak, így előszedtem az aszalógépet, és abban pár óra alatt zörgősre szárítottam őket.
Mozsárban összetörtem, és üvegbe tettem. Mit ne mondjak, piszok erős, de hazai. (o;

2014. március 26., szerda

Poharas gyertya viaszmaradékokból

Utálom, hogy egy gyertya sem képes maradéktalanul leégni, és ki kell dobni a végén megmaradt kisebb-nagyobb viaszdarabokat. Ezért aztán amikor a 2013-as adventi gyertyák leégtek, léptem.
Összegyűjtöttem az összes, lakásban fellelhető viaszmaradékot egy régi lábosba, és kis lángon feltettem a gázra. (kanócmaradékok, stb. benne van, majd kiolvad (o; )
Elővadásztam a pince mélyéről pár régebbi üvegpoharat, elmostam, megszárítottam őket.
Még régen vettem előre gyártott kanócot, azokat is előkerestem, és egy-egy csepp viasszal a poharak aljához rögzítettem, a pohár szájánál meg hurkapálcával pozicionáltam.
Kettő hurkapálcát összefogtam X alakban, közéjük tettem 4-5 réteg gézlapot, és maszkolószalaggal ráragasztottam. Ez lesz a szűrő.
A megolvasztott viaszok szép homogén világos narancssárga lett, ennek örültem is. (o:
A szűrőn keresztül szép egyenletesen öntve feltöltöttem a poharakat, majd hagytam, hogy kihűljenek teljesen.
A gézlapok minden szennyeződést felfogtak szépen, beváltak nagyon.
Egy éjszaka alatt hűlt ki teljesen, és mivel a viasz nagyon nagy hőtágulást mutat, így igencsak beesett a közepe mindkét gyertyának.
Ezért olvasztottam még egy kis viaszt, és a tetejére öntöttem, hogy szép egyenes legyen. Kihűtöttem, és kész is! (o;
Tervek szerint majd tavasszal az erkélyen fogjuk meggyújtani őket, mert a rusztikusságuk inkább oda illik majd.


2014. március 24., hétfő

Farmer házicipő

Mivel otthon és a munkahelyemen is szinte mindig mezítláb vagyok, így már egy ideje felmerült az igény bennem, hogy kellene valami puha házicipő, ami védi a lábam, viszont érzésre nem több, mint egy zokni. Nemrég a C&A-ban láttam ilyet, vettünk is egyet, de épp akkora, mint a lábam, meg vékony anyag is... szóval annyira nagy élettartamot nem jósolok neki. Viszont most, hogy a kezemben volt egy, igazából rájöttem, hogy a szabásmintája nem is olyan bonyolult, mint gondoltam, ezt még talán én is meg tudnám csinálni. Szóval újult erővel vetettem bele magam a keresésbe, hogy legyen egy jó mintám, leírásom.

Meg is találtam a tökéleteset Prudent Baby oldalán: minden lépés képekkel illusztrálva, gyakorlatilag olvasás nélkül elkészíthető az egész. Sőt, még szabásmintát is ad hozzá, bár nekem otthon nem volt nyomtatóm, így csak monitorról nézve, szabad kézzel alkottam valamit... de nem is lett olyan rossz. (o;
Szóval ha szeretnél ilyet varrni, néz meg az ő oldalát, én pedig megmutatom, hogy az én ügyködésem folyamán hogy alakultak a dolgok.

Először is az anyagválasztás: még mindig túltelített állapotban vagyok elszakadt farmernadrágokból, illetve azt gondoltam, hogy valami erősebb anyagból kellene csinálni, így lett farmercipő. A talpának - kísérleti jelleggel - egy  - szerintem - még erősebb anyagot választottam: puhább bőrt.
az elkészült házicipő
A szabás némiképp volt izgalmas, mert mint írtam, nem volt igazából mintám hozzá. A bolti verzió alapján a talpat át tudtam rajzolni (plusz megtoldani 1-2 centivel,a hol kell), az oldalsablont már szabad kézzel produkáltam. És nem is nagyon szabtam el, csak egy picit lett magas az oldalfal (orr és sarokrésznél jó volt), amit úgy korrigáltam a kész cipőné, hogy belülről oldalt levarrtam egy lencse formájú részt szűkítésnek. Ez nem is lett rossz, mert oldalmerevséget ad a cipőnek. De előre szaladtam...
A szabás
A varrás jó játék, mivel nem sok tapasztalatom van abban, hogy hogy is hajtogassuk az anyagokat, hogy beférjenek a varrógép alá. Nem mondom, bontottam pár varrást fel, mert véletlenül nem jól illesztettem az anyagok színe-fonákja sztorit, de fejlődök. (o;
A varrás fázisfotói
A gumizás már rutinmunka volt ehhez képest. A talpba a Deichmanban megvásárolható legolcsóbb "mezítlábas" talpbetétet tettem bele, majd kézzel befejeztem a záró részeket is.
Gumizás-záró részek levarrása
A farmert szerettem volna fehérítővel mintázni, erre némi kísérletezés után a Domestos vállt be a legjobban. Végül hímeztem is, hogy jobban érvényesüljön a minta.
A rózsa fehérítővel és fonállal hímezve
És elkészült! Most tesztüzemben van otthon. (o;

2014. március 21., péntek

Nyerskrumplis gombóc

Ezzel az étellel én még csak otthon találkoztam, kis falumban. Azt tudom, hogy anyukáméknak a szomszéd néni tanította meg (nagyszüleim költöztek csak a faluba, eredetileg nem odavalósiak voltunk), és szerintem maga a tökély. Főleg másnap, pirítva. Igen, mint a tócsi. (o;
A nevét én csak így ismerem, ez már csak a nyerskrumplis (így egybe) gombóc.
Elkészítése pofonegyszerű, maga az étel olcsó és tápláló. Pont mint ahogy egy jó falusi ételtől elvárjuk.
A krumplit meghéjazzuk, lereszeljük (vagy az életveszélyes és harapós reszelőn, ami ilyen felnyitott x-ekkel van tele, vagy a botmixer aprítójával... én ez utóbbit szoktam preferálni), némiképp zzuk, és annyi lisztet adunk hozzá, hogy egy keményebb tésztát kapjunk. Megjegyzem, ez SOK lisztet fog jelenteni.
Utána hógolyó méretű gombócokat formázunk belőle, és forrásban lévő vízbe tesszük őket. Óvatosan kell, mert először letapad, azt picit át kell mozgatni, de utána már nem lesz velük gond.
Kvázi hosszú idő kell nekik, de cukik, mert a felszínre jövetellel jelzik, ha elkészülnek. Kiszedjük, lecsepegtetjük.
Frissem szinte krémesen puha, ilyenkor nagyon finom pörkölthöz, rozsdás marhához, töltött káposztához.
A hűtőben napokig eláll, felszeletelve (vágáskor elég tömör és kemény lesz), és némi zsiradékon megpirítva pedig a "tökéletes krumplis étel". Kívül ropog, belül puha; sajttal, tejföllel önállóan is jó, de pörkölthöz is igazán kiváló kísérő így is.

2014. március 20., csütörtök

Kolbászos gnocchi

Most tartjuk az éves "együnk meg mindent, ami már régóta van itthon" hónapot, így elfogynak azok a dolgok is, amiket már régebb óta őrizgetünk a fagyasztóban, a kamrapolcon.
Mint például a kolbász és a sütőtökös gnocchi is, amit még az ősszel készítettem, és fagyasztottam le.
A kolbászt nagyon vékonyra karikáztam, és a serpenyőben kis lángon kisütöttem. A gnocchit a fagyasztóból kivéve forrásban lévő vízbe tettem, amikor feljött, átdobáltam a kolbászhoz, hogy a kisült zsírban picit ropogós kérget kapjon.
Még Olaszországban vettünk tészta fűszerkeveréket, ami gyakorlatilag rozmaringos fűszersó. Na, ebből tettem még egy picit rá, és a tetejét megszórtam parmezánnal.
Lehet, hogy egyszerű, de gyors, tápláló és tényleg finom is.

2014. március 19., szerda

Szerelmes piskótatekercs

Jegyesoktatásra járunk Párommal, ami nagyon romantikus dolog ugye... csak picit nekünk későn van. Pontosabban nagyon. Ugyanis mi reggel 7-re járunk dolgozni, a jegyessuli pedig este 8 és 10 között van... amikor is az én biológiai órám már igencsak az alvás felé orientálódna. És hiába érdekes, sajnos energiaügyileg már nem vagyunk a toppon.
Talán pont ezért kezdtem el sütit sütni minden alkalomra: pici ráhangolódás, ébredezés maga a sütés, no meg ott is jelzem valahogy, hogy motivált vagyok én, csak álmos is. (o;
Sütöttem már répatortát, Gabi-féle költözős sütit (majd egyszer ezt is leírom), legutóbb pedig mandulalikőrös trüffelkrémmel töltött piskótatekercset. Ennek most nagy sikere volt, még el sem kezdődött a program, amikor már el is fogyott. Pedig nem is volt annyira szép, mint szerettem volna...

A trüffelkrém a szokásos: 200 ml tejszínbe beleolvasztottam egy tavalyi fehércsoki hóembert (o; és étcsokit, összesen 20 dekát. Kihűtöttem - most már sajnos csak a hűtőben volt erre alkalmas hely. Ezt már előre elkészítettem, hogy másnap csak kenni keljen.

A piskótához egy roppant egyszerű receptet örököltem: ahány tojás, annyiszor 4 dkg cukor, annyiszor 6 dkg liszt és annyiszor 2 evőkanál szódavíz. No meg sütőpor a lisztbe. És egy pici só.
A tojássárgájával elkeverjük a cukrot, lazítjuk a szódavízzel, majd hozzáadjuk a sütőporos lisztet és csipet sót. A tojásfehérjét felverjük, lazán beleforgatjuk a masszába, és mehet is a sütőbe.
Én most négy tojással csináltam.

Volt egy nem is olyan rég felfedezett technika, amit már nagyon ki akartam próbálni: a piskótatekercs mintázása színes tésztával, sütőpapíron.
Így a massza elkészülte után kivettem pár evőkanálnyi masszát, amihez piros ételfestéked adtam. A tepsit sütőpapírral béleltem, és erre szívószállal szíveket festettem a rózsaszín masszából: két pötty egymás mellé, majd összehúzzuk őket.
A sütőt előmelegítettem, és ezeket a szíveket betettem a sütőbe, hogy egy picit szikkadjanak. Jelzem, én túl sokáig tartottam bent, szerintem max 1 perc elég! Következőleg így fogom csinálni.
Utána ráöntöttem a színtelen masszát is, elegyengettem, tűpróbáig sütöttem. (ja, és ami maradt piros massza, azt is ráöntöttem sütés előtt... rosszat nem tehet alapon)
Amikor megsült, kifordítottam egy konyharuhára, gyönyörködtem egy sort a megpirult szívekben, majd feltekertem szorosan. Arra kell csak figyelni, hogy a minta kifelé kerüljön.
Feltekerve hűtöttem ki, amikor már langyos volt, kicsit lazítottam a tekercsen, mozgattam, hogy ne törjön majd el.

A krémet habverővel habosítottam, majd megkentem vele jó vastagon a kihűlt tekercset. Feltekertem, és a hűtőbe tettem, hogy a krém szilárduljon még egy kicsit.
Tálalás előtt szeleteltem.

2014. március 17., hétfő

Régi nadrágból tárolózsák

A függőfotel nem mindig maradhat az erkélyen, viszont a tárolása nem egy élmény: van egy több, mint egy méteres farúd, kb. 40 cm vasszerelvény, maga az anyag és még egy párna is.
Ez eddig egy nagy szemeteszsákban volt, de ez nem a legszebb látvány persze. Így - amit már ősszel elhatároztam - most megvalósítottam. Ami persze büszkeség, de hogy 20 perc munkát majdnem fél évig halogatni... hát nem szép dolog.
Szóval az ötletem annyiból állt, hogy egy régi, combban elszakadt nadrágot alakítottam át:
a középvarrást kivágtam, az alját is levágtam, majd kifordítva zsáknak összevarrtam.
Az övrészbe befűztem egy egyszerűbb kendőt, és már kész is!

2014. március 15., szombat

Tonhalas tészta - újratöltve

Még mindig a nagy kedvencem, de múltkor konstatáltam elszörnyedve, hogy milyen rémes képeket készítettem róla anno a recepthez. Hát ezen most változtatok, íme egy mostani elkészítés lépései:
Nem mondom, hogy ezek a képek a fotóművészet csúcsai lennének, de legalább kivehető, hogy mi is történik.

No és egy pici változás a receptben: mivel én már jó ideje nem találkoztam a Knorr Görög Rakott Burgonya porával, és a készleteim is elfogytak, új trükköt vetettem be: gyros fűszerkeverékkel ízesítettem a tejes vizet. Azt kell mondanom, hogy ez is tökéletese megy a halhoz, csak bőven adagoljuk, mert sok tésztát kell megízesítenie. (o;

2014. március 12., szerda

Nemezelt szappan tengeri hangulatban

Teljesen véletlenül találkoztam azzal, hogy a szappan be is lehet nemezelni.
Utánanéztem picit a dolognak, és kétféle elkészítési módot találtam: az egyik a klasszikus nemezelés, a másik a tűnemezeléses technika. Nekem most így tavasszal a lakásban inkább ez utóbbi tetszett meg, így egy hosszabb film alatt neki is estem.
Először lazán betekertem a szappant, majd szépen, türelmesen döfködtem és döfködtem... amíg rá nem feszült a teljes nemezrétek. A sarkoknál még kellett később hozzátenni, hogy ott is meglegyen a vastagsága.
Még most kezdtem csak tesztelni, de ha beválik, akkor azt hiszem, hogy nekiállok, és bebundázom a többi baba szappanunkat is. (o;

2014. március 10., hétfő

Japán erotikus kép pasztellkrétával

Azt, hogy hogyan készül, már megmutattam, de még adós vagyok a hat elkészült képpel. Hát íme:

2014. március 8., szombat

Tócsi, ahogy otthon tanultam

Hárskútról származom, ami egy igen-igen sváb település. Bár igaz, hogy az én családom azon 5%-ba tartozik, akik már a múlt században települtek csak be oda, de nagymamám, anyukám több receptet is megtanult ott.
Az egyik ilyen a tócsi. Szerintem ennél finomabb dolog kevés van a földön. Talán csak a 2-3 napos tócsi, amikor leszeljük és pici olajon megpirítjuk. Na az még jobb. (o;

Nagyon egyszerű és olcsó étel - mint a sváb ételek elég nagy része.
Kb. 1 kg krumplit nyersen megpucoljuk és lereszeljük - vagy mint én, aprítógépben péppé zúzzuk.
t, és 2-3 ek tejfölt adunk hozzá, majd annyi lisztet, hogy ne legyen folyós.
Több helyen ettem már tócsi, de olyan finomat még sehol, mint a hazai. Nem egy alkalommal derült ki, hogy az elkészítésnék tojást is tettek bele. Ez szerintem igazi vétek, mert így is összeáll, viszont a tojástól sokkal nehezebb lesz az egész.
A sütéshez egy kis olajat tettem a serpenyőbe,  felforrósítottam, majd egy-egy evőkanál masszát tettem bele, és kicsit ellapítottam. Amikor kezd aranybarnulni (én kifejezetten épp átsülten szeretem, de lehet ropogósabbra is persze), akkor megfordítottam, és a másik felét is megsütöttem.
Azon melegen, tejföllel, sajttal tálaltam.

És a másnap: amikor szerintem még tökéletesebb.
A megmaradt tócsit hűtőbe tettem, majd másnap kb. falatnyi darabokra vágtam. (először félbe, aztán ujjnyi csíkokra a sztenderd (o; ) Pici olajon átmelegítettem-pirítottam, majd azonnal ment a tányérra, szintén tejföllel.

Ilyenkor a darabkák külseje forró és ropogós, a belseje viszont puha. Mennyei kontraszt.

2014. március 3., hétfő

Sajtos rakott csirke

Anyukám receptje, párom pedig nagyon szereti, szóval szoktam többször csinálni.
Egy nagy csomag bacon szalonna 2/3-ával kibéleltem a jénait úgy, hogy felfelé picit "túllógjon". Trappista és füstölt gouda sajtot daráltam le, a szalonnára szórtam egy részét. A csirkemellet kétujjnyi szeletekre vágtam, kiklopfoltam, ztam, borsoztam, majd lisztbe és felvert tojásba forgattam, és egy rétegben sajtos szalonnára rakosgattam. Erre újabb sajtréteg jött. Ennek a tetejébe raktam a szeletelt gépsonkát.
Erre sajt, lisztbe-tojásba forgatott csirke, újabb sajt, majd a sonka került. Amíg el nem fogynak az alapanyagok. A tetejére a csirke majd a sajt kerüljön.
A maradék tojásba belekevertem egy doboz tejszínt (anyukám receptje szerint tejfölt, de az most nem volt otthon), sóztam, borsoztam, majd a hús tetejére öntöttem.
Végül rátettem a szalonna maradék 1/3-át, erre ráhajtogattam a kilógó széleket, és lefedve 40 percig sütöttem, majd a fedelét levéve még kb 15-ig, hogy ropogós legyen a szalonna.
Köretnek a salátát ajánlom. És hidegen is finom. (o;
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...