2014. január 29., szerda

Napraforgós szoba

2004-ben (18 évesen) megálmodtam, hogy az én szobám márpedig napraforgós lesz. Szülők fülét kvázi nem is kellett sokáig rágni, és megkaptam az utolsó gimnáziumi nyári szünetemben a lehetőséget: festhetek.
Apa csinált persze nagyon sok mindent, de a plafon festésére a mai napig igen elevenen emlékszem.
Az alapszín végül zöld lett, de nagyon sokáig a világossárga volt versenyben, és a mai napig nem értem, hogy hogy hagyhattam magam lebeszélni arról...
A napraforgókat hígítatlan falfestékkel készítettem: a kört ceruzával felrajzoltam (bármi, ami kör alakú volt, jöhetett... maszkolószalag, vizespohár... mindenféle minta volt), aztán vékonyan feketével kihúztam. Szabad kézzel megfestettem a sziromokat is. Először sárgával készült a festés, majd a pirossal még a nedves festékbe "cirmoztam". Legvégül újra kihúztam feketével mindent, hogy szép kontúrok legyenek.

A nyári szünet élménydús hetei voltak ezek, de a szobát már nem is olyan sokat élveztem. Hamar jött a 12. év, az érettségi, utána pedig már elköltöztem otthonról. De ez a nyár szép volt.

2014. január 25., szombat

Bundáskenyér a sütőből

Gyermekkorom egyik meghatározó étele, mivelhogy a szomszédoknál többször volt, nagyon szerettem, de amikor otthon kértem, mindig valami nagyon mást kaptam, mint amit vártam. Évekkel később derült ki csak, hogy valami cukros tejbe való áztatás volt a ludas a dologban.
Miután megtanultam készíteni, újra beleszerettem, de volt vele egy - nem is olyan kicsi - probléma: olajban kell sütni. Ami büdös, mindent büdössé is tesz, ráadásul egy csomó olajat fel is vesz a kenyér is. Aztán interneten találkoztam azzal, hogy van, aki sütőben süti meg. No, most én is kipróbáltam, és jelentem: tökéletes.

5 tojást egy kis tejjel, val, borssal és vega zöldfűszerrel felvertem, majd a kenyérszeleteket ebbe tunkodtam bele (hogy jól felszívják).
A tepsibe sütőpapírt tettem, majd erre transzportáltam át a tojásos kenyereket. A sütőt 200 fokra melegítettem, és kb. 15 perc alatt meg is sültek szépen.


A sütőben sült bundáskenyér íze pontosan ugyanolyan, mint az olajban sültté, csak az égett olaj mellékíz hiányzik hozzá. Nem szárad ki, nagyon finom lesz. No és szerintem kalóriaszegényebb is. (o;

Persze Garfield kérésére még sajt is került rá, de az már csak a hab volt a tortán.

2014. január 22., szerda

Sült camembert paradicsomos kenyérrel

Honnan is jött az ötlet? A Paprika TV-t szoktam főzés közben nézni, és ott egy francia szakács készített camembert-t fűszerezve, sütve, hozzá pedig kenyeret sütött. No, ez nagyon tetszett.
A múltkori paradicsomos-parmezános kenyér után még pont egy kenyérnyi paradicsom kucorgott a hűtőben, és már igencsak ki akartam rakni a szűrét... és ez volt az a találkozási pont, hogy akkor miért is ne lehetne a sült sajthoz paradicsomos kenyeret adni? (o;

A kenyér
Hát semmi faxni. A teljesen szokásos: 0,5 kg liszt, 3 dl víz, 1/2 csomag élesztő, 1 ek só. Egyedüli különlegesség kb. 2 ek olajban eltett paradicsom volt, amit még a dagasztás legelején adtam hozzá, így azok szépen homogénen az egész kenyeret megízesítették.
Amíg a kenyér sült, összeállítottam a sajtot.

A sajt
Két kisebb camembert sajtot szereztem be a projekthez. Kicsomagoltam, jénaira tettem, majd a tetejét óvatosan 3-3, egymásra merőleges bemetszéssel felvágtam. Arra figyeltem nagyon, hogy véletlenül se sértsem meg se az oldalát, se az alját. És mint kiderült, ezt jól tettem. (o;
2-3 gerezd fokhagymát megpucoltam, vékony szeletekre vágtam, majd beszuszakoltam a vágatokba. A tetejére tettem egy ág friss rozmaringot.
Ahogy a kenyér kijött, a sajt ment be. 20 percig 180 fokon sütöttem, majd még kb. 10 percig grilleztem, hogy picit piruljon meg a teteje.
A tányérra óvatosan kell áttenni, mert bár a szőrös bunda keményebb, de benne a sajt teljesen folyékony lesz.

Azon melegen tálaltam a friss kenyérrel együtt.

2014. január 21., kedd

Keresztszemes geometrikus lila párna

A kép minősége is elárulja: nem mostani alkotásom. Nagyon is nem. Nagymamámnak hímeztem még gyerekfejjel. A minta geometrikus, így elég egyszerű, de azért csak nem lett olyan rossz. (o;
Ja, emlékeim szerint egyetlen helyen "hímeztem el", méghozzá az egyik szegélynél egy sorral. Aki megtalálja, jövök neki egy... hmm... maradjuk a sörnél. (o;

2014. január 17., péntek

Pácolt malaccomb, egészbes sütve

A múltkori egészben sült husi után kedvet kaptam még készíteni, mondván nem is olyan nehéz ez, mint amilyennek 27 évig hittem. (na jó, 20 évig, ha úgy 7 éves korom környékére datáljuk konyhai eszmélésem idejét)
A kiindulás most is hasonló volt: kb. egy kiló sertéscomb, megmosva, leszárogatva; vöröshagyma; fokhagyma; házi paprikakrém. Ami most még extraként került hozzá, az anyukám extraerős ajvárja volt. (mivel szegény kenyéren részemről az ehetetlen besorolást kapta ereje miatt... ellenben a husinak igen jót tett)
Először is a husit bepacsmagoltam vastagon a paprikakrémmel és az ajvárral. Ezt így betuszkodtam egy ikeás lezárható tasakba, és mellé küldtem még 4 fej vöröshagymát is. Annyi krémet adtam hozzá, hogy mindent szépen bevonjon az olajos lé. Az összes levegőt kiszuszakoltam belőle, majd lezártam, és a hűtőbe rejtettem egy napra.
Másnap a nagy wokomban két kanálnyi zsírt hevítettem, minden oldalán 2-3 perc alatt fehérre sütöttem a húst. Ekkor hozzáadtam a pácból a hagymát, összezúzva 2 gerezd fokhagymát, majd fedő alatt, kis lángon kb 1,5 óra hosszat pároltam. Kb. félidőben megfordítottam, mert hiába enged levet, az alja tud picit pirulni. No meg úgysem bírom ki, hogy ne nézegessem. Itt jegyezném meg, hogy egy ekkora hús hihetetlen mennyiségű levet képes engedni... Amikor megpuhult, és hústűvel megbökve sem engedett rózsaszín levet, akkor zsírjára sütöttem. Ez a kedvenc részem, mert az egész konyhát mennyei illatok lengik be közben. (o;
Annyira sütöttem meg, hogy
1. a hús aranyszín kérget kapjon
2. a hagymamaradványok még ne égjenek meg.
A húst tálra szedtem, alufoliával lefedve, hogy pihenjen kicsit, és a serpenyőben visszamaradt hagymás szaftot vettem kezelésbe. Egy doboz főzőtejszínt (2 dl) adagoltam hozzá, majd amikor átmelegedett, a robotgép meghatározhatatlan nevű részébe öntöttem, és szép homogénre turmixoltam.
A húst 10 perc pihentetés után szeleteltem (de megjegyzem, másnap, hidegen sokkal szebben tudtam), krumplipürével, zöld ecetes paradicsommal, céklával és persze a szósszal tálaltam.

2014. január 13., hétfő

Kelta tükör

Tükröt festeni szeretek, fotózni már nem annyira. Előbbi kihívás, utóbbi szimplán lehetetlen.
Épp ezért nézd el nekem, Kedves Olvasóm, a képek minőségét / beállatását.

A tükör apukám feleségének rendelőjébe készült - több más festéssel együtt. Inkább csak keretként jelenik meg a nonfiguratív kelta motívum rajta. A tükör szélességre több, mint egy méter volt, nem tudom, ez mennyire érződik a képeken.


2014. január 9., csütörtök

20 perces vacsora olasz módra

Párom már régebb óta rágta a fülem, hogy paradicsomos tésztát darált hússal és sajttal. Szóval a szokásos Garfield-menüjét igényelte már. Hát főztem.
Egy fazékba feltettem forrni pár liter vizet. Még ősszel készítettem sütőtökös gnocchit, amiből akkor fagyasztottam 2 adagot le, no most ez került bele, ahogy felforrt.
A wokomba egy kis olívaolajat löttyintettem, majd beledobtam 3 apró szardellafilét, és kb 30 másodpercig pirítottam, addigra szétestek, és finom illat lengte be a konyhát.
Ha jól emlékszem, a Két éhes olasz című műsorban láttam először azt, hogy paradicsomos-darált húsos ételt ezzel kezdik, így adva neki egy kis különleges ízt. Most próbáltam ki először, de azt kell mondanom, így vacsora után már, hogy már értem miért csinálják így: ettől a három pici halfilétől a paradicsomos szósznak valami mennyei íze lett. (mellesleg a sorozatot ajánlom megtekintésre, a két öreg ahogy vitatkozik, főz és emlékezik... igazi gyöngyszem)
A szétesett halakra rádobtam 25 dkg darált húst. (ez most nálam disznó-marha volt vegyesen) Átsütöttem, ztam, borsoztam, majd hozzá dobtam egy marék gombát, negyedelve. Pirítottam még fél percet, majd felöntöttem egy doboz konzerv paradicsommal. (Olyanom volt itthon, amiben egészben vannak a paradicsomok, és paradicsomlében úsznak... én nagyon szeretem. Ezt még Olaszországból hoztuk, de lehet itthon is kapni ilyet)
ztam, borsoztam és hozzáadtam egy jó adag fagyasztott bazsalikomot (az erkélyen termett a nyáron (o; ).
Amikor a gnocchi feljött a víz tetejére, átszedtem a paradicsomos mártásba. Összekevertem, átforraltam még egyszer az egészet, majd tányérokba szedve, parmezán sajttal a tetején, azon forrón tálaltam.

2014. január 6., hétfő

Tűnemezelt teknős

Amikor a tűnemezelés új volt, én is próbálkoztam vele. Csak az a baj az elkészült művekkel, hogy szabadba kitéve porosodnak, nem igazán használhatóak semmire, elrakva pedig a molyok támadják... szóval próbáltam pár dolgot csinálni, aztán felhagytam ezzel a technikával. De persze az eszközök meg vannak hozzá, ha egyszer újra kedvet kapnék. (o;
Ez az első és egyetlen formafigurám, egy teknős. Minta nem volt hozzá (hacsak az akváriumban akkor keringő hét teknőst nem vesszük mintának), technikailag csak úgy fejből készült.

2014. január 5., vasárnap

Mandulás étcsokoládé trüffel

A kókuszos fehércsokis bonbonok után a következő a mandulás étcsokis trüffelgolyók lettek a következők. (o:
200 ml tejszínt (most főzőtejszín volt itthon, ezzel is tökéletes, csak egy kicsit sűrűbb, szóval keményebb lesz), és 200 g étcsokit gőz fölött felolvasztottam. Amikor homogén lett, hozzálöttyintettem két kupaknyi mandulalikőrt is. Ez nagyon jól bevált: kellemesen mandulás lett, de az alkohol nem érződik benne.
Aztán kihűtöttem. (igen, még mindig az erkélyen.)
A hideg krémet átkevertem, majd kézzel diónyi golyókat készítettem, és darált mandulába forgattam. Mivel nekem nagyon meleg a kezem, ez egy kifejezettem élvezetes rész volt... gyakorlatilag ha két másodperc alatt nem sikerült gömbbé formáznom, akkor az egész a kezembe olvadt. XD

2014. január 3., péntek

Baconös perec

Nemrég nyílt a Bite bakery café az Astorián, és még decemberben úgy határoztam, hogy kipróbálom. A design szép, az tény, de egy tenyérnyi perecért, vagy egy szintén tenyérnyi pitéért elkért 6-800 forint nekem egy kicsit erős volt.
Aztán január első munkanapján hazafelé rájöttem, hogy ilyet én is tudok csinálni.
3 dl langyos vízbe 4 teáskanál cukrot tettem, majd felfuttattam benne (a kb. 50 fokra bekapcsolt sütőben) fél kocka élesztőt.
Egy nagy tálba beleszitáltam fél kiló lisztet, hozzáadtam 1 ek sikért, 1 lapos ek sót, és kb. fél marék bazsalikomot (ezt még a nyárról fagyasztottam le). Végül beleöntöttem a folyékony hozzávalókat: kb. 2 dkg olvasztott margarint (egy nagyobb diónyi volt), a felfuttatott élesztőt, és kb. 2 ek tejfölt. (annyit, hogy egy kellemes, ruganyos tésztát kapjunk)
Jól kidolgoztam, enyhén leolajoztam, majd a sütőben (tudod,  úgy bekapcsolva, hogy épp melegítsen) fél órát kelesztettem. Amikor kivettem, a sütőt felkapcsoltam 220 fokra.
Négy felé vágtam, és kettőt ujjnyi vastagra sodortam, (kb. 60 cm hosszú lett), betekertem 2-3 baconnel, majd perec formájúra kanyarítottam.
A tetejét vastagon megkentem egy felvert tojással, majd a sütőbe tettem (eddigre kb. felmelegedett), először 220 fokon kezdem sütni, majd 10 perc után visszavettem 180 fokra, és aranybarnára sütöttem.
Amíg az elsők a sütőben készültek, addig a másik kettőt is előkészítettem.
Még melegen, fokhagymával és sóval kikevert tejföllel tálaltam. Mennyei volt törni, tunkolni, majd belakmározni. (o:
Ilyet máskor is fogok készíteni.

2014. január 2., csütörtök

Konfitált libamáj

Ismerősömtől kaptam libamájat és libatesthájat is. No meg az instrukciókat, hogy hogy készítsem el. (o:
A hájat a nagy wokomba tettem, egy kis vizet tettem alá (hogy ne égjen le addig se, amíg nem kezd el kiolvadni), majd kis lángon szépen kisütöttem.
A májakat letisztítottam, finoman lemostam, letörölgettem, és beraktam a zsírba. Krumplit tettem még mellé. (zsírban sütve mennyei lesz, ráadásul így a zsír ellepi a májakat is teljesen)
Kis lángon (gyakorlatilag még ne is gyöngyözzön a zsír), kb. 40 percig sütöttem.
A krumplit kiszedtem, és még melegen megettük. A májakat üvegtálba szedtem, majd felöntöttem a forró zsírral is.
Megvártam, hogy kihűljön, majd a hűtőbe tettem. A családi karácsonyozáskor a reggeli asztalnál nagy sikere volt. Sózni csak akkor sóztuk, amikor a kenyérre került.

2014. január 1., szerda

Maci csoki

A kókuszos csokigyártásnál a a bevonó tejcsokiból egy kicsit többet sikerült olvasztanom, amire akadt egy zseniális ötletem. Az edényben nem akartam hagyni, mert abból csak kiolvasztani tudnám újra, szóval kellett valami szilikonos forma, amiből ki tudom szedni később. És ekkor ugrott be a maci formám, amit páromtól kaptam még pár hónapja, de a mérete miatt sütikhez nem igazán stimmelt. De csoki formának nagyon bevált.
Most csak annyit csokim volt olvasztva, ami a maci fejére és lábaira volt elég, de vannak már terveim fehércsoki-tejcsoki kombinációval. (o;

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...