2013. november 30., szombat

Sertéssült paradicsomos káposztával

Ennek az ebédnek az elkészítése egyfajta szüzesség-elvesztésnek is felér. Nagyon sok mindent sütöttem/főztem már, de az egészben sült sertés mindig is mumus volt. "olajban süssük meg az oldalát pár perc alatt, hogy a zamat bent maradjon, aztán pároljuk, végül süssük zsírjára"... hát köszönöm. Az elmélet stimmel, de ebben az egy mondatban három olyan dolog van, amit né még soha...
Eddig. (o;
Egyik szombaton vizsgázni voltam a suliban, párommal kocsival mentünk ki, és hazafelé valamilyen tarcsán beugrottunk egy útszéli piacra, ahol vettünk káposztát, céklát, no és sertéshusit is. (azt hiszem karaj, de csak arra emlékszem, hogy a hentes ezt mondta egészben sütéshez (o:0 )
az a bizonyos hús
Az elkészítés pedig "ahogy a nagy könyvben meg van írva" történt, de azért leírom a receptet, úgy kerek a világ. (o;
Szóval a húst kívülről megsóztam, ás állni hagytam kicsit. (gyakorlatilag ezzel kezdtem, és addig állt, amíg a hagymát, káposztát meg nem pucoltam, fel nem vágtam)
Serpenyőben xxx dkg zsírt hevítettem, majd ebben a hús minden oldalát (ja, mintha persze egy hengeres puha dolognak oldalai lennének... szóval inkább úgy mondom, hogy három részletben, körbe) megpirítottam 3-3 perc alatt.
Utána felöntöttem 1-2 dl vízzel, és hozzáadtam 2 fokhagymát és 2 darab négybe vágott kisebb vöröshagymát. És az egészet még megfejeltem 2 evőkanál házi, sóban eltett darált paprikával. (no.. itt az eltérés.. a receptes könyv piros aranyat ír.. de az tiltólistán van nálam, mert szerintem totál ehetetlen dolog)
a sütés
Ezután jött a lefedve párolás: a vizet mindig pótoltam, illetve egyszer a húst is megfordítottam, mert az alja picit pirult, és hogy egyenletes legyen. Nem is tudom, kb. egy óra, egy óra húsz percet pároltam.
Fedő  levesz, vár. Ez a zsírjára sütés, mint rájöttem. Merthogy a fedő levétel után kb. 2 perc kellett, hogy már sisteregve piruljon. Szépen körbeforgattam a húst, hogy egyenletes aranybarna legyen. A hagymás-paprikás szósszal meg kenegettem.
Utána a hús ment a tálra, alufóliával lefedve kb. 20 perce. (ez volt a paradicsomos káposzta elkészítésének tevékeny része)
A hagymás-paprikás masszát villával krémesre törtem (nem kellett rajta sokat), majd kis tálba raktam. A hús az állás alatt még engedett levet, ezt is hozzáöntöttem, majd hűtőben megdermesztetem: komolyan a legfinomabb dolog, amit egy puha kenyérre tenni lehet! (o;
a hátramarad hagymás-paprikás zsír... a tökéletes tunkolnivaló (o;
A paradicsomos káposztáról kettő dolgot lehet elmondani:
1. ehető lett
2. nem lett igazán jó... hiába raktam bele a receptet pontosan követve a az alapanyagokat (még a sót is kimértem!), valahogy ízetlen lett. Ráadásul elkövettem azt a hibát, hogy a rántást zsírral csináltam, viszont inkább az olajjal főzéshez vagyok szokva (húsok alá szoktam zsírt), és a zöldségételként kicsit nem oda illő íze volt számomra.
De persze nem lett ehetetlen, és kifejezettem élveztem a magyaros konyhaművészetet. (o;
Párom meg értékelte, hogy végre "húst" ehetett, nem csirkét.
a tányéron: egészben sült sertéskaraj paradicsomos káposztával


2013. november 29., péntek

Karácsonyi ajtódísz taplóval és gyertyával

2006-ban készült ajtódíszem karácsonyra. Több évig megvolt, csak sajnos a termések, idő után tönkrementek.
Az alapötletet egy erdei séta alatt találta tapló gomba adta. Ehhez gesztenyét, apró tobozokat, faleveleket válogattam. A mikulásvirágokat pedig olcsó gyertyakoszorúról vágtam le.

2013. november 28., csütörtök

Téli angyalkás nyaklánc

Már régóta szerettem volna egy ilyen angyalkás medált. Nem nehéz csinálni, csak valahogy nem jutottam még hozzá eddig.
Szerelőpálcára egy csepp formájú ametisztet fűztem, majd a szárny jött, utána egy gömb ametiszt, majd a záróelem. És kész is az angyalka. (o;
A láncot még pár hópihével bolondítottam meg: a láncot szétkapcsoltam, a nyitott szembe belefűztem a hópihét, majd újra zártam.
És kész is a téli angyalkás nyaklánc.

2013. november 27., szerda

Festett mécsestartók

Pár éve karácsonyi ajándéknak készült kolléganőimnek. Szabadkézi festéssel, különböző, apró virágmotívumok kerültek az IKEÁs teamécses tartókra.

2013. november 26., kedd

Sütőtökös gnocchi

A házi gnocchi készítését még nem adtam fel. Most sütőtökből próbálkoztam.
A tököket félbevágtam, megsütöttem a sütőben, kihűtöttem, kikapartam a héjából és pépesre törtem. Liszttel, csipetnyi val, tojással, margarinnal közepesen kemény tésztát gyúrtam.
A tésztából hurkákat nyújtottam, felszeltem, villával formáztam, majd lisztezett tálra tettem. Mivel nagyobb adag lett, így egy részét zacskókba tettem, és lefagyasztottam. A többit lobogó forró vízben kifőztem, tökmagolajjal meglocsoltam.
Tejszínes-hagymás sült csirkével tálaltam. (és levontam a tapasztalatot, hogy a gnocchihoz inkább szószos hús való, mint a "száraz" sülthús) (o;

2013. november 25., hétfő

Aszalt alma

Egy kis aszalt alma a télre készülve. (o:
Max hőfokon, 5 óra kellett nekik, hogy finom ruganyosak legyenek. Mennyei csemege.

2013. november 24., vasárnap

Spenótos canelloni, sajtal bundázott pulykával

Olaszországból hoztunk még canelloni tésztát, és most már gondoltam, hogy megpróbálkozom az elkészítésével is. (o;
Egy csomag mirelit spenótot kiolvasztottam, majd egy lábasban feltettem a gázra "átrottyantani". Hozzáadtam 2-3 gerezd fokhagymát, majd amikor a leve kezdett eltűnni, beletettem egy natúr tömlős sajtot. Kis lángon addig főztem, kevergettem, amíg a sajt fel nem olvadt. Mivel még elég folyósnak ítéltem, 1-2 evőkanál házi kenyérmorzsát tettem bele. Picit félretettem hűlni.
Egy jénait kivajaztam, majd felhintettem 1-2 ek kenyérmorzsával.
A canellonit megtöltöttem a spenóttal. Erre nekem az alábbi módszer vált be a legjobban:
a tésztát beleállítjuk a spenótos tálba úgy, hogy az aljáig érjen. Kanállal belelapátoljuk a tölteléket, a tészta külső oldaláról leterelgetjük, az oda került zöld pamacsokat (úgy nagyjából), majd az egész töltött csövet egy határozott mozdulattal kiemeljük az edényből, és vízszintesbe helyezzük a jénai alján. És ezt csináljuk mindaddig, amíg el nem fogy az összes spenót.
Egy tojást kikevertem val, borssal. A pulykamellet szeletekre vágtam, és a tojásba, majd lisztbe forgattam. Trappista sajtot reszeltem, azt a tésztára szórtam vékonyan. Erre került a lisztbe bundázott husi, majd újabb réteg sajt.
Egy doboz tejszínt elkevertek fokhagymával, tejjel, val, borssal és a bundázáskor hátramaradt tojással, majd rálocsoltam a husira.
A jénait fedelével együtt betettem a sütőbe, és 200 fokra melegítettem. (akkor kapcsoltam be). Kb. 40 perc múlva levettem a fedőt, és a tetejét megpirítottam. Forrón - mint minden tésztás rakott dolog - sajnos nem túl dekoratívan szeletelhető, de finom. (o; Hidegen pedig szépen vágható is már.
Szerintem máskor is fogok csinálni, volt sikere. (o;



2013. november 23., szombat

Vaníliás cukor házilag

Elfogyott az első adag házi vaníliás cukrom, ideje volt újat készíteni. A recept változatlan, az eredmény a továbbiakban is büszkeségre ad okot. Ajánlom mindenkinek elkészítésre! (o;

2013. november 22., péntek

Pillangós rizspapír lámpa

A Praktika magazinban volt még évekkel ezelőtt az az ötlet. Nekem is nagyon megtetszett, ráadásul akkor még albérletben laktunk (ahol igazából csak olcsó tuningokat csinál meg ugye az ember lánya), ahol a hálószobában ez nagyon nagyot dobott a hangulaton. A papírbúra az Ikea REGOLIT névre hallgató lámpája volt, a pillangók pedig az összes hobbiboltban kapható tollpillangó.

2013. november 21., csütörtök

Tahini

Apukáméknál szokott ilyen lenni, a receptet is tőlük tanultam már évekkel ezelőtt. Kezdetben nem is annyira ízlett, de mostanra nagyon megszerettem.
Terveztem is, hogy fogok csinálni, csak aztán mindig húztam-halasztottam. Pedig nem egy ördöngösség az elkészítése. Csak az volt a kérdéses, hogy kávédaráló hiányában (költözési veszteség) a botmixer aprítójával is fog-e működni.
Viszont! Kolléganőmmel beszélgettem a szezámmagról (mondtam neki, hogy ha sok van otthon, arra tuti jó eltűrtetési mód a tahini... mire utána akkor elmondtam azt is, hogy ez mi... (o; ), no és így határoztam el, hogy én pedig tahinit fogok csinálni.
Egy zacskó szezámmagot serpenyőben szárazon megpirítunk. (utána összeszedjük a szétrepkedett szemeket a konyha minden pontjáról), kicsit hűtjük. Kávédarálóba (akkor apróbb adagokban), vagy aprítógépbe tesszük, és addig daráljuk, amíg homogén krémes nem lesz.
Ekkor hozzáadunk 1 lapos ek sót, és 2-3 ek pirospaprikát. Elkeverjük, ízlés szerint még ízesítjük (apukámék szoktak pl. tenni bele még reszelt gyömbért is). Tálkába tesszük (amiben még lehet keverni), és annyi olívaolajat adunk hozzá, hogy pasztaszerű legyen.
Hűtőben hetekig eláll, pirított barna kenyérrel pedig felséges. (egy kis sózott paprikával körítve pláne) (o;


2013. november 20., szerda

Áldott állapot

Én megálmodtam, ex-párom megrajzolta, én megfestettem. 
Az eredmény pedig:


2013. november 18., hétfő

Kökénylikőr

A kökény az a kék bogyó, ami akkor finom, ha már megcsípte a dér. Ez elég ismert tény, de valamiért ez nekem ettől egy misztikus dolog lett. Idén véletlenül futottam bele mégiscsak egy jó kis összefoglalóba, hogy mit is lehet vele csinálni. Amikor sétáláskor kiszúrtam egy bokrot, már nem volt kérdés, hogy gyűjtögetésbe fogok kezdni.
A táska zsebeibe összesen 30 dkg kökény fért, de ez pont elég is volt a terveimhez: kökénylikőrt szerettem volna ugyanis csinálni.
A gyümölcsöt megmostam, megszárogattam, majd egy literes üvegbe tettem. Erre öntöttem 30 dkg cukrot.  A házi vaníliáscukromból még volt egy harmad üveg szerencsére, így csak egy kicsit kellett sima cukorból pótolni. Mivel ez igazi vaníliarúddal készült, így ez külön már nem került bele.
Az üvegbe dobtam még 2 fahéjrudat is,  majd az egészet felöntöttem 3,5 dl törkölypálinkával.
Összerázzuk. Az első pár napban még rázogatni kell, hogy a cukor felolvadjon, utána már maradhat békében 4-6 hétig. Persze én nem bírtam ki, és rázogattam egy-két naponta. Baja ettől sem lesz.
Amikor lejárt az idő, leszűrtem. A kökényt megkóstoltam, finom magában is, bár elég részeges. Most beraktam egy üvegbe, azt pedig a hűtőbe... pár napon belül majd kitalálom mi legyen a sorsa.
A fahéjat kiszárítom, és terveim szerint majd ledarálom "karácsonyi" fűszernek.
A likőrt üvegekbe töltöttem, persze egy pohárnyit kóstolónak kitöltöttem.
Párom szerint túl édes lett, szerintem viszont igazán finom kontyalávaló. (o;

2013. november 17., vasárnap

Gomb hagyaték


Anyai nagymamám aktív éveiben varrónőként tevékenykedett. Volt neki egy nagy zacskója, ami telis-tele volt mindenféle gombokkal. Most már évek óta nem varr, a gombos zacskó pedig valahová a szekrény mélyére került.
Interneten sokszor találkoztam különböző gombból készült dolgokkal, amik nagyon tetszettek, csak hát nem volt hozzá alapanyagom. Aztán eszembe jutott a gombos zacskó. Fel is hívtam az anyukámat, hogy tudja-e, hogy hol van, szüksége van-e rá, stb. Tudta, és azt mondta, hogy nem fogja használni, szóval ha járunk feléjük, akkor elhozhatom. Nemrég jártunk. (o;

Nagy zacskóban kis zacskó, abban még kisebb, összegumizva, szétszakadva, kiborulva, összefűzve.. szóval pár órát elsakkoztam, amíg minden gomb a helyére nem kerül. (szín szerint csoportosítottam őket)
Találtam néhány retró zacskót, csomagolást. A kedvencem a Cseszlovákiában készült gombok.
És a szín szerint csoportosított gombok. Hát nem gyönyörűek?
Végül minden átmostam szappanos vízben, szárogattam, most pedig a tökéletes tárolási módon gondolkozom épp. (o;

2013. november 16., szombat

Gnocchi paradicsommártásban

A krumplis pogácsa tésztája lényegében megegyezik a gnocchi tésztájával, így nagyobb mennyiségben készítettem: a felét kisütöttem pogácsának, a másik feléből pedig megpróbáltam az olasz konyha klasszikusának elkészítését.
A tésztát ujjnyi vastag hurkákra sodortam, majd 2 centis darabokra vágtam. Kettő villával megpróbálta valami csíkozást bűvészkedni rá (jó, majd utána nézek a youtube-on, hogy hogy is kellene, mert ez így nem volt az igazi), végül lobogó sós vízben kifőztem. Amikor feljött, akkor tekintettem késznek.
Csaltam, mert a paradicsomszósz egy üveges bolti szósz volt, de legalább olasz. Ezt felhevítettem, beledobáltam a kifőtt nudlikat, átforgattam őket, majd forrón, sajttal hintve tálaltam.

2013. november 15., péntek

Sváb krumplis pogácsa

Ezt az ételt kisgyermek korom óta csinálta (általában) nagymamám. Bableves után szokott lenni, de bármilyen combosabb leves után szerintem finom második fogás magában. A régi burgonyából jobb csinálni, az új még elég vizes hozzá. (persze ebből sem lehetetlen, lásd pl. most engem, de így sokkal több liszt kell hozzá, és tömörebb lesz a végeredmény) Most nálunk egy kis chilis-paradicsomos mártogatóssal volt feltálalva, és Párom azt találta ki vele, hogy majd köretnek fogja kérni vadas marhához következő alkalommal. Szóval a felhasználási tere igen nagy.
Pontos mértékegységeket előre mondom, hogy ne fogok tudni adni, ez olyan érzésre készülő étel. (o;
A krumplit héjában megfőztem, majd hideg vízben kicsit kihűtöttem, meghéjaztam. Eredetileg krumplinyomón kellett volna átküldeni, de olyat már évek óta nem lehet kapni normális minőségben... otthon volt, nekem már nem sikerült vennem... Szóval jobb híján a bitmixer aprító részében zúztam szét. Ez bevált. (o;
Hozzáadtam 2 kisebb tojást, t, borsot és egy diónyi margarint. Picit összegyúrtam (ragacsos lesz), majd lisztet adtam hozzá. (Ettől még ragacsosabb lesz). Aztán még lisztet. És még lisztet... mindaddig, ameddig a tészta egy közepes, inkább kemény gombóc nem lesz, és nem fog szerelemmel ragaszkodni mindenhez, amihez hozzáérhet.
Utána lisztezett gyúródeszkán 3 mm vastagra nyújtottam felülről is liszteztem, hogy a sodrófához se ragadjon véletlenül sem), és egy pohárral köröket szaggattam belőle. A maradékot összegyúrtam, újra szaggattam, újra gyúrtam.. amíg el nem fogyott mind.
Palacsintasütőben fél ujjnyi olajat (vagy zsírt, vagy vegyesen) hevítünk, majd ebben a pogácsák mindkét oldalát aranybarnára sütjük. Utána papírtörlőre szedjük, jól leszárogatjuk, és azon forrón tálaljuk. (o;

2013. november 13., szerda

Flow Leadership Konferencia vendégkönyve

2011-ben volt 10 éves a munkahelyem, a Flow Csoport. Ezen apropóból született a Flow Leadership Konferencia, ami oly sikeres lett, hogy idén immár harmadik alkalommal fogjuk megtartani 2013. november 14-én.
A vendégkönyvet az első alkalomra készítettem: a borító scrapbook borítóelem volt, a lapokat A0-és kartonból szabtam ki. Mindegyikre került egy kis "vízjel" is logónk formájával, természetesen ceruzával.
Az előlapra a logót vékony filclapból vágtam ki, és ragasztottam fel, a felírat pedig alkoholos filctollal készült.
No és a szívem csücske: a filcből varrt tolltartó sem hiányozhat mellőle soha.
Első évben került bele több bejegyzés, ezen felbuzdulva immár harmadszor lesz velünk holnap.

És hogy azért egy kis howto is legyen a bejegyzésben: íme, így készül az idei konferencia bejegyzése a könyvbe. (mert természetesen itt is az arculatunk megfelelő betűtípust kellett használni)

2013. november 12., kedd

Kenyérmorzsa házi kenyérből

Van olyan, amikor a legfinomabb házi kenyérből is megmarad egy csücsök. És hát az otthon készült kenyerek másod-harmad naposan nem olyan finomak, mint a bolti társaik. Ekkor szoktam őket felszelni, kitenni száradni, majd amikor jó kopogósak lettek, az aprítóval kenyérmorzsát gyártani belőle.
Így kettő legyet ütünk egy csapásra:
1. nem kell zsemlemorzsát vásárolnunk
2. a vasárnapi rántott csirke igazi finom házi morzsában sül aranybarnára. (o;

2013. november 11., hétfő

Velence medál

Idén nyár végén jártunk Velencében, szóval friss az élmény a gondolákról és lagúnákról. Bár érdekes volt az, hogy ameddig a romantika és a lagúnák városaként próbáltam nézni, addig elég bóvli érzésem volt, viszont amikor rájöttem, hogy ez egy nyüzsgő kereskedőváros, máris beleszerettem.
Hazafelé jövet egy szupermarketben szert tettem egy újságra, amiben most felfedezte egy szép velencei képet. Már láttam is lelki szemeimmel a pillecukros medál után a következőt.
Itt már tanultam, és a lencséket a papírlapra ragasztottam, és csak mikor a ragasztó szikkadt, akkor vágtam ki. Az oldalát ennek színváltó (padlizsán-arany) akrilfestékkel kentem be, tökéletesen illik hozzá.
Most ez a medál épp a nagy kedvencem.
Közelebbről a kész, mindkét oldalról fotózva:


2013. november 10., vasárnap

Kötszeres dobozka

Ezt az édes régi dobozt párom hozta haza egyik nap. Nagyon megtetszett, csak koszoska volt szegény, szóval némi súrolószerrel kénytelen voltam rámenni.
Ez elég nagy kihívás volt úgy, hogy a belső felére papír volt ragasztva, amihez bár nem ragaszkodtam, de eltávolítani nem lehetett, így vigyázni kellett rá.
Most már a vécében a szekrényke tetején tart szolgálatot, a kötszerek vannak benne (a változatosság kedvéért). (o;

2013. november 9., szombat

Pillecukor medál

A műanyag lencse mögé rejtett kép, mint nyakláncmedál, már régebb óta foglalkoztatott, de most jutottam olyan helyre, ahol meg tudtam venni a (filléres) alapanyagokat.
Szóval alkotásra fel!
Először is átlapoztam a régi újságaimat, és kiszúrtam egy muffinos oldalt, amin szebbnél szebb pillecukorral díszített remekek voltak. Erre rápróbálgattam a lencséket, majd körberajzoltam, és kivágtam. Ez utóbbi tök fölösleges művelet, mint kiderült... sőt, csak nehezített rajta.
A lencsét szemüvegtörlővel letakarítottam, a lapos oldalára nyomtam egy nagyobb csepp folyékony UHU ragasztót, majd a papírlapra préseltem. (no, és itt könnyebb a dolog, ha a papírlap szép nagy, mert azon még lehet igazgatni... utólag meg mindkét esetben körbe kell úgyis vágni...)

Miután megszáradt, körbevágtam. Szaténszalagból vágtam egy 2 cm-es darabot, a lencséket beragasztóztam, és közéjük fogva a szalagot, összeragasztottam őket. Amikor megszáradt, akrilfestékkel az illesztés körben lefestettem.
Nem készítettem hozzá külön láncot, illetve nincs fix lánca. Van egy majd fél méteres láncom, arra fűzöm fel, illetve azon tervezem cserélgetni, ha már több lesz. (o;
És a végeredmény:

2013. november 8., péntek

Türkiz rózsás nyaklánc

Idén (is) hódítanak a hosszú vintage hangulatú nyakláncok, és ennek a divatelemnek kivételesen tudok engedni.. ezek nekem is tetszenek. Ellenben egy nyaklánc 2-3 ezer forint, ami részemről kizáró tényező. Szóval irány a Gyöngyház a Blahánál, és némi válogatás után meg is vannak a saját nyakláncaim alapjai.
Az első, ami elkészült, egy türkiz medálos lett, íme:

2013. november 5., kedd

Almafa mandala

Hát ez sem épp mai alkotásom. Egyszer apa hozott nekem négy vagy öt kör alakú üveglapot, és volt egy mandalás könyvem, amiben meg volt jócsomó minta. Hát a többi már összerakható. (o;

2013. november 4., hétfő

Frankfurti kelbimbóleves

Nem vagyok egy túl leveses fajta, de van pár, amit szeretek. Vagy legalábbis érdeklődöm felé. Ilyen ez a frankfurti kelbimbóleves is.
Az alaprecept szintén Hargitai György leveses szakácskönyvéből származik, persze némi módosításokat tettem. Ilyen például, hogy kelkáposzta helyett kelbimbót használtam. (o;
Szóval a kelbimbót megtisztítottam, és elnegyedeltem. Két fej hagymát apróra szeltem és olajon aranybarnára pirítottam. Hozzáadtam egy gerezd fokhagymát is. Rádobtam a kelt, elkevertem és 4-5 percig kevergetve pirítottam. Így összeesik kicsit, és illatozva pörkölődik. Felengedtem 3 dl vízzel, rászórtam egy tisztességes adag majorannát, és lefedve kis lángon 10 percig pároltam.
Közben 3 ek olajat felmelegítettem, hozzáadtam 2 ek lisztet, és zsemlebarnára pirítottam. Levettem a gázról, hozzáadtam 1 kk pirospaprikát, és kicsit hűlni félretettem.
Amikor a kelbimbó átpárolódott, felöntöttem még 7 dl vízzel, és belemorzsoltam egy zöldségleveskockát. (hogy ellepje), és felforraltam. A leves vízéből egy merőkanállal a rántáshoz adtam, elkevertem, majd a levesbe öntöttem.
A virslit felkarikáztam, a levesbe dobtam, még egyszer átforraltam, és tálalható! (o;

2013. november 2., szombat

A mi töklámpásunk

November eleje idén sem múlhatott el tökfaragás nélkül, csak a beszámoló késett meg kicsit.
Bár nem gondolom, hogy túlságosan világbajnokok lennénk a témában, de én meg vagyok elégedve az eredménnyel.
A tavalyi óta meg rájöttünk arra is, hogy hogy lehet szépen skalpolni: egy üvegtálaz kell a tetejére tenni sablonnak.
Az elkészítés fázisai:

És az elkészült tökfej:

2013. november 1., péntek

Még egy sütőtökös-chilis kenyér

Sütőtök szezon van, most kell a sütőtökös kenyeret sütni sokat. (o;
A kenyérreceptben az alábbi pici módosításokat tettem:
- az élesztőt 1,5 vízben futtattam fel, a nedvesség másik felét a sütőtökpűré fogja adni
- fűszernek a só mellett egy csapott evőkanál chilit adtam
- az olaj ebben a kenyérben most sima napraforgóolaj volt

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...