2013. szeptember 29., vasárnap

Pesto (próbálkozás)

Adva van egy hatalmas (erkély, kilencedik emelet viszonylatban) bokor bazsalikom. Adva van, hogy ősz jön... Én pedig régóta pedzegetem a pesto gondolatát.  (o;
Először is a bazsalikom kiírtása volt soron. Megköszöntem neki a nyarat, a szép zöld lombot, az illatát... aztán szépen lemetszegettem az ágait, és kézzel letépkedtem a leveleit.

Utána jött az aprítógép. Megtömtem bazsalikommal, adtam hozzá parmezán sajtot (múlt héten voltunk Olaszországban, szóval van itthon készlet(o; ), fokhagymát, t és olívaolajat. Aztán aprítás, újabb bazsalikom, sajt és olaj, újabb aprítás. A végén az összes belefért végül egyszerre.
(a képen látható mennyiségű bazsalikomhoz elhasználtam a teljes sajtot is, két duci fokhagymagerezded és kb 1 dl olajat... de ahogy úgy adta magát...)
És igen, tudom, hogy kellene bele még fenyőmag is. De azt se Olaszországban, de itthon nem találtam még a boltban. Biztos az én hibám, de ez van. Így se lett rossz. (o;
Végül üvegbe töltöttem, kezemben kicsit leütögettem közben, hogy a levegő kijöjjön, majd kb fél centi olajat töltöttem még a tetejére.
Hát, azt csak remélni tudom, hogy eláll. Majd kiderül.

2013. szeptember 28., szombat

Dió is került a kamrapolcra

Méghozzá nem is akármilyen történettel!
Azt hiszem, idén olyan dolgokat sikerül csak elraknom, amiket abszolúte nem is terveztem. Valahogy a sors így hozzá. Igencsak kalandos módon a dió is így alakult. (o;
Történt ugyanis, hogy Párommal nekiindultunk a pincének, hogy lepakoljunk pár dolgot. Én lakásból ki, ő utánam, ajtó csukódik. "Kulcs?" - hangzik a kérdés. A választ gondolom nem kell részleteznem. Aki pedig volt már panelban, annak az ajtók működési levét sem kell bemutatni. (Aki esetleg nem, annak mondom: belül kilincs, kívül csak gomb... szóval ha egyszer kizáródtál, akkor oda vissza sehogy...)
Nem gond, sógor épp az előbb volt itt, gyorsan utána, mert anyóséknál van a tartalékkulcs, és akkor ő segít bejutni. Hát sógor sehol már. Summa summárum, a pincébe ugyan bepakoltunk, de a lakásba bizony bejutni sehogy sem lehet.
Munkamegosztás: én maradok, a pincében van mit csinálni, párom hazamegy (szerencsére csak párszáz méter), és megpróbál bejutni abba a lakásba (ja persze, anyósék most nyaralnak...). Ez úgy hozzávetőleg 2 óra alatt, sógor kecskeméti autópályáról való visszarángatásával sikerült is véghezvinni.
No.. de mit csináljak én a pincében/házban/ház előtt eddig?
És akkor felsejlett a diófa emléke. Szimat, meglesz az a fa, csak nem olyan nagy a telek! És meglett. Szóval összeszedtem amit csak találtam a fa alatt, és megtörtem. Betonszegélyes ex-homokozó + flip-flop papucs kombó... de a végére úgy belejöttem, hogy már szép szabályos "féldiókat" produkáltam. (o;
Majdnem egy egész üveggel lett, mire párom visszért, csak pár szemért sétáltunk le még délután.
Már pedzegetem a diós kenyér témakört. (o;

Aszalt szilva

A szilvából nem csak lekvár készült, a magozásnál félre tettem egy jó nagy tálnyival, amit még azon éjjel az aszalógépbe száműztem. A használati utasítás szerint 10 óra kell neki, de azt már a paradicsom óta tudom, hogy ezt valami beszívott mókus határozta meg, köszönöm viszonyban nincs a valósággal. Ez most is bejött... 16 és fél óra kellett ezeknek.
De az eredmény felülmúlhatatlan: egy üvegnyi mélylila és mézédes nyár-esszencia és napfény-íz.

2013. szeptember 25., szerda

Makramé kötél a függőfotelhez

A függőfotel az erkélyen találta nyárra helyet. Viszont amikor épp nem ülünk benne, muszáj kikötözni, hogy egy esetleges vihar ne csapja neki az ablaknak.
A kötél, amivel kezdetben kikötöztük, az egy fehér vastagabb kötél volt. De ez annyira nem tetszett nekem, szóval egy esős hétvégén elővadásztam a hímzőfonalaimat, és elkezdtem csomózni egy madzagot.
Piros-piros-fekete-narancs-piros-piros-sárga-fekete-sárga... pont mint a függőfotel színei.
Azt, hogy miért csavarodott be, nem értem. Ennek elméletileg teljesen egyenesnek kellett volna lennie. Talán csak az lehetett az oka, hogy a piros fonalak kb. 20%-kal vastagabbak voltak, mint a többi. Ki tudja?

Hát... ha jól számolom, kb. 20 órámba tellett, mire elkészült, de az erkélyünk így még hangulatosabb lett. Egy kis Dél-Amerika.

2013. szeptember 20., péntek

Sütőtökös-chilis kenyér

Még a hó eleji bevásárlás alkalmával cipeltem haza az idei első sütőtökömet, de aztán szegényke az asztalon ragadt dekoráció gyanánt. Máig.
Holnap vizsgázni megyek, szóval ma tanulás van. De a sütőtöknek nem tudtam ellenállni nagy buzgalmamban, szóval az egyik szünetben felkockáztam és bezsuppoltam a sütőbe. Ilyenkor úgyis folyamatosa rágcsálok, akkor legalább egészségeset egyek. (o;
Szóval elkészült a sült sütőtök. Viszont azt már úgy elterveztem, hogy sütőtökös kenyeret fogok készíteni, ezt  a tervet meg csak nem lehet úgy sutba dobni. Szóval délutáni szünetben nekiálltam a kenyérdagasztásnak. A jól bevált receptemtől csak némiképp tértem el: az élesztőt kb. 1 dl vízben futtattam fel, a többi nedvességet ugyanis a pürésített sütőtök adta. Fűszerként még chilit adtam hozzá (sajnos még nem házi, az még szárad), az olaj pedig most tökmagolaj volt. Nagyon szép narancsszínű színe lett a tésztának.
A szokás módon dagasztottam-kelesztettem-átgyúrtam-kelesztettem-vágtam-kelesztettem-sütöttem.
A sütőben alufóliát terítettem rá (csak "rádobtam" egy lapot, hogy tudjon nőni, ne akadályozza, csak a hőt mérsékelje épphogy), mert picit gyorsan pirult a teteje.
Igazából nem tudom eldönteni, hogy jó-e a kenyérnek, hogy nagyobb tálba sütöm: jobban szétterpeszkedik így, és kevésbé lesz magas. Bár gondolom ízlés dolga...
A mintázás még elég kezdetleges... de ha valaki felismerni vél benne egy tököt, az nem a véletlen műve.
Még van mit gyakorolni. (o;


2013. szeptember 19., csütörtök

Paradicsomos-bazsalikomos krumplis kenyér

Úgy néz ki, a kenyérsütés teljesen rabul ejtett. (volt már ilyen egyszer, akkor hónapok sütöttek, ha kellett, ha nem)
Pár napja krumplipüré készítését direkt 2 kisebb szemmel többet főztem, hogy tudjak burgonyás kenyeret csinálni. Ma pedig isteni sonkához jutottam a Szalámboltban (éljen a Rukkola, megismerek egy csomó jó helyet!), szóval minden adott egy finom házi kenyérhez. ;-)
Szokásos módon készítettem, csak kevesebb vízzel, mert a krumpli mellett egy paradicsomot is összeturmixoltam. Ezen kívül csak egy marék bazsalikomot adtam hozzá. És megint a sütőben kelesztettem. ;-)
Feltúrtam a lakást is, így végre találtam egy vadi új sniccerpengét, amivel szépen be tudtam vágni a tetejét. Így már tetszik.

Reggeli tálalás pedig valahogy így nézett ki:

2013. szeptember 18., szerda

Paradicsomos-bazsalikomos kenyér

Életem eddig legjobban sikerült kenyere: habkönnyű lett, magasra feljött, foszlós és illatos. Egyszóval mennyei. (o:
De nem akarom magam fényezni.
Az alaprecept a szokásos:
0,5 kg lisztet, 1 lapos ek sót egy maroknyi frissen szedet, és összetépkedett bazsalikommal jól összekeverünk.
1 dl meleg vízben elkeverünk 1 tk cukorrot, majd felfuttatjuk benne 1 cs. instant élesztőt. A hétvégén otthon elég hideg volt, ezt a sütőt bekapcsoltam kb 30°C-ra, és ide tettem az élesztőt. Ennyire szépen még soha nem futott fel! Mindig így fogom csinálni.
Végül hozzákeverünk 1-2 ek olajat.
2 paradicsomot lehéjaztam, majd botmixerrel összeturmixoltam. (ez lesz a maradék kb. 2. dl folyadék)
A száraz és a nedves hozzávalókat összeöntjük és jól megdagasztjuk.

Meleg helyen megkelesztjük. Na és hol máshol persze, mint a még mindig a finom kézmeleg sütőben? Amikor kétszeresére nőtt, átdagasztjuk, és ilyenkor én már a leendő (nálam egy kiolajozott cseréptál) sütő alkalmatosságba tesszük vissza újra a kétszeresére keleszteni.
Amikor feljött, a tetejét éles késsel bemetsszük  majd forró sütőbe tesszük (kis tálka vízzel együtt), aranybarnára sütjük. (érdemes a hőfokot kissé mérsékelni a végére)
Hivatalosan nem jó neki a forrón szeletelés, de mi most konkrétan forrón faltuk be, vega kolbászkrémmel kenve, vagy épp pácolt sajttal párosítva.

2013. szeptember 16., hétfő

Ajtódísz termésekből

Itt az ősz, és nekünk még mindig a nyári ajtódísz volt a bejárati ajtón. Igazából már nagyon frusztrált, de nem jött az ihlet... csak nem jött.
Aztán ma hazafelé jövet egy utcai árusnál csipkebogyót láttam csokorba kötve... megvan! Mi sem egyszerűbb, mint lesétálni az udvarra, összeszedni az őszi terméseket, aztán koszorúba fűzni őket.
Ja, hogy nincs itthon koszorúalap? Nem baj, van valami habszivacs cső (hajdan azt hiszem légkondi csőszigetelésnek vette), mielőtt Párom észrevenné, már nyiszálom is méretre, maszkoló szalaggal kerekítem is. Vannak itthon tengerimalacok is... nekik meg van széna.. innen már csak egy lépés, hogy cérnával a koszorúalapra rögzítsek pár marékkal. (o;
Ezek után már csak a termések rögzítése volt hátra, amit ragasztópisztollyal (csak 3 égési sérülést szenvedtem... nálam ez jó arány) gyorsan véghez is lehet vinni.
És íme, az őszi terméskoszorú az ajtóra:

2013. szeptember 15., vasárnap

Szilvából: lekvár és szörp

Véletlenül alakult úgy, hogy idén szilvához jutottam. Nagyon szeretem a szilvát, a kedvenc lekvárom is, de valahogy annyira rá voltam állva a paradicsomra (amit nem is sikerült végülis szereznem), hogy nem is vettem volna észre, hogy szilva-szezon van, ha egyik kedves ismerősöm nem említi meg, hogy jó áron tud szilvát. Hozzon? Persze, 10 kiló jó is lesz indulásnak!
Hát így főztem én be szilvát idén...

Mivel a szállítmány a hét közepén érkezett - az állapota alapján pedig már igencsak fel is kellett dolgozni - így kénytelen voltam munka után, több részletben elhúzva befőzni.
Első nap megmostam, félbevágtam, kimagoztam. És lecukroztam. Ne sokat, 7,5 kg szilvához 1,25 kg cukrot adtam. Viszont így megoldódott a hűtés nélküli tartósítás problémája (merthogy ugye befőzni csak másnap tudom), ráadásul a főzési idő is leredukálódott, mert eresztett előre egy csomó levet.

Erről a "csomó léről" kicsit: a szilvákat kézzel lapátoltam át a fazékba, a visszamaradt levet pedig felraktam főni egy kisebb fazékban. Forraltam kicsit, hogy sűrűbb, sziruposabb legyen, majd tettem bele egy késhegynyi szalicilt, és üvegbe töltöttem. (besűrítve is több, mint 1,1 liter lett)
Ez jó lesz szörpnek, meg öntetnek. (azt gondolom, hogy natúr csirke mellé egy kis érkezési keményítővel összeforralva frenetikus öntet lesz... és sajttortát is tervezek készíteni)

A szilvákat botmixerrel letörtem, majd felraktam a tűzhelyre, had rotyogjon. A befőttes üvegeket még előző este előáztattam, így most már csak a címkék leszedése volt hátra. Aztán irány a mosogatógép! 70 fokon mosogat, ennél tisztábbra és sem tudom.
A szilvához hozzáadtam 3 csomag Haas 3:1 lekvár zselésítőt (időhiány van, szóval használjuk kicsit a modern konyhatudományt is...), majd felforraltam. Főztem kb. 1 órát, mire szép homogénre szétfőtt a héja is. A lángot mérsékeltem, majd kimertem 3 üveggel a lekvárból.

A maradékhoz fahájat adtam, elkevertem. Újabb 3 üveg lekvárt mertem ki.
A fazékba öntöttem még kakaóport is. Így készül a csokis-fahéjas szilvalekvár. (csokit nem lehet jól hozzáadni, mert a kakaóvaj kicsapódik a lekvárban, és ilyen fehér szigetek lesznek benne, de a kakaópor bevált)
Ezt is üvegekbe mertem.
Címkézés a szokásos módon: papírra írtam/rajzoltam a feliratot, majd az egészet széles celluxra ragasztottam, és úgy az üvegre. A papír így vízhatlan, biztonságba van, viszont eltávolítani is könnyű majd. Nekem bevált. (o;


2013. szeptember 14., szombat

Amerikai palacsinta

Szeretek palacsintát sütni. Viszont sajnos szükséges hozzá egy jó palacsintasütő is: öntöttvas, vagy kerámia, de az biztos, hogy semmi tapadásmentes bevonat meg egyéb flinc-flanc nincs rajta... Na ez, az, ami viszont a mai napig hiányzik a háztartásomból. )o:
Szóval alternatívát kellett találni a vékony palacsintára: hát akkor legyen amerikai palacsinta! Tudod, amit a filmekben szoktak csinálni reggelire: vastag, puha és édes.
A hozzávalók: tojás, sütőporral elkevert liszt, tej, csipet , cukor és egy kis olaj. (a normál palacsintába én se sütőport, se cukrot nem szoktam, de ehhez dukál)
A pontos adatokat nem tudom, de a lényeg, hogy a végén egy folyós, de jó sűrű masszát kapjunk, ami nyersen is nagyon finom édes.

A serpenyőben egy körömnyi vajat olvasztottam, de mint kiderült, ez nem is olyan szükséges lépés, ha tapadásmentes bevonatú a dolog. A Pinteresten látott módszer tényleg bejön: egy kifogyott ketchupos flakonba töltöttem a masszát, és ebből adagoltam a serpenyőbe. És végre nem csöpögött végig a serpenyőn, a tűzhelyen, a mindenhol... ez az ötlet megvéve! (o;

Gyorsan átsül, megfordítottam, aztán a másik oldalát is aranybarnára sütöttem. (a benne lévő cukortól kapja ezt a gyönyörű színt)
Egymásra halmoztam őket, és házi lekvárokat adtam hozzá. Fenséges hétvégi reggeli!


2013. szeptember 13., péntek

Spenótos csirke a sütőből

A spenót az elmúlt évek nagy felfedezése számomra. Ugyanis finom! (o:
Persze a spenótfőzelék még mindig nem a kedvencem, de a lasagne besamelmártásába keverve például már szinte tökéletes. No meg a sütőben csirkével rétegezve is. (o;

Egy hőálló kerámiatál aljára fektetek pár vékony szelet szalonnát. (1. nem ragad le a hami; 2. az a finom füstös íz...)
A mirelit spenótot kiolvasztom, lábasban picit átrottyantom fokhagymával, és egy kis tejbe áztatott kenyeret is adok hozzá. (tényleg ne sokat, mert én elkövettem azt a hibát egyszer, hogy többet raktam bele, és nem túl leveses lett)
A csirkemellet csíkokra szelem, a spenóttal összeforgatom, majd a tálba öntöm. A tetejére sajtot tettem.
Alufóliával letakarva 30-40 percig sütöttem. (a sajt is aranybarna lett addigra)
Krumplipüré illik hozzá.


Hagymás-paradicsomos lepény

Az alap recept az egyik ősöreg Pratikából származik, de már fogalmam sincs mikoriból. Viszont már első olvasásra megragadott, és a mai napig a fejemben van. Egyszerű, bár kissé időigényes. De nagyon-nagyon finom!

A mirelit leveles tésztát elővesszük kiolvadni (ez alatt készül el a többi hozzávaló kb.).
Fél kiló hagymát apróra vágunk, 1-2 gerezd fokhagymát szintén. A hagymát némi olajon feltesszük főni/pirulni/párolódni. Kis vizet tegyünk hozzá, és ezt pótoljuk folyamatosan, hogy ne égjen le. Hozzáadjuk a fokhagymát is kis idő után, némiképp sózzuk. Az egészet barnára-krémesre pároljuk folyamatos kevergetve, kis lángon. Ez kb. egy órát fog igénybe venni, és akár fél liter vizet el eliddogálhat közben. Az utolsó 10 percben fog a térfogata igencsak összeesni.
Nyugi, a párolástól finom édes lesz, a markáns hagymaíz el fog tűnni belőle.


A leveles tésztát kinyújtjuk, sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük. Rákenjük a hagymakrémet, majd vékony karikára szelt paradicsomot és mozzarellát oszlatunk el egyenletesen a tején.
Ropogósra sütjük, melegen frenetikus, de ha marad, hidegen is isteni.

2013. szeptember 10., kedd

Festett üvegtálca

Az valami ősöreg művem. Meg még egy picit annál is öregebb. Szóval amikor az első üvegfestésemről írtam, kicsit hazudtam, mert ez még jóval az előtt készült. De ezt nem számítóm igazi üvegfestésnek, ez még vízbázisú festékkel készült, ami után még évekre rá fedeztem fel, hogy létezik oldószeres is (aminek sokkal-sokkal szebbek a színei).
Szóval nem is tudom, de úgy kb. a '90-es évek közepére tenném az elkészültét.
A kivitelezésben apukám segített még sokat, de az ötlet viszont teljesen saját volt.
Az alapfelállás az, hogy kell két vékony egyforma méretű üveglap. Az egyikre kerül a minta, majd száradás után a kettőt úgy fordítjuk össze, hogy a minta belülre essen. (kopásállóság megoldva (o; )
V profilú lécből keretet szabunk neki, majd faragasztóval összeállítjuk. Beleragasztjuk az üveglapot, majd vékony léccel "belülről" is keretezzük. Végül rövid lécekből fület is kap. Legvégül pedig lelakkozzuk a fát. (aki nem találta ki még, annak elárulom, ezt csinálta az apukám)

Az elkészült művek:

Ami még a slusszpoén, hogy én a Praktika magazinnak küldtem erről képeket, leírást, és 2005. júliusában meg is jelentették az olvasóink küldték rovatban. (o:

update: közben megtaláltam a mintát, ami alapján a kisebb tálca készült. Szögjal Rinpocse Pillanatról pillanatra c. könyvének egyik illusztrációja került rá.


2013. szeptember 8., vasárnap

Királylány a toronyban

Az előző lakás fürdőszobájába szerettem volna egy tükröt, és megálmodtam, hogy egy sima üveglap legyen, amin L alakban egy kis mesejelenet van vártoronnyal, királylánnyal, herceggel...

A mintát expárom rajzolta meg papírra, az instrukcióim alapján. Én indigóval átvittem a tükörre, kikontúroztam, kifestettem. Igazán büszke voltam rá, nagyon finom színeket sikerült keverni rajta. Szinte mindenhol fehér festékkel alapoztam, és amíg még folyós volt, addig színeztem meg.

A sors keserű fintora, hogy a tükör elkészülte után hamarosan össze is törött. Sajnos a ragasztó nem volt elég erős, hogy megtartsa. ))o:


2013. szeptember 5., csütörtök

Pácolt csirke vacsorára

Szeretem a csirkehúst, mert gyorsan lehet vele dolgozni, bármivel fűszerezhet, pikk-pakk kész van, és el sem lehet rontani.
Gyakran szoktam azt csinálni, hogy veszünk egy nagyobb tálca csirkemellet, amit kifilézek, felszelek, és 2-3 adagra osztom. Műanyag dobozba különböző pácokat készítek, ebbe berakom a csirkét, lezárom, összerázom, aztán a hűtőben napokig elvan. Este pedig csak a wokban forrósítok egy kis olajat, hagymát fonnyasztok benne, rádobom a pácolt husit, megsütöm, ha szószosabbra szeretném, esetleg adok hozzá egy kis vizet, étkezési keményítőt, aztán már csak köretet kell varázsolni, és 20 perc alatt kész is a tökéletes vacsora kér fő részére.
A pácolás sem ördöngösség: ízlés szerint bármilyen fűszer, folyékony vivőanyagban. Lehet ez triviális étolaj, de ha mustár, joghurt, ecet, stb., akkor ez kifejezetten jó, mert ezek még elő is puhítják a husit.
Íme kettő recept, amit én mostanában csináltam:

1. "Kínai" csirke
a pác alapanyagai: ketchup (bőven), mustár (csak egy kicsi, mert különben túl domináns lesz), currypor, fahéj (csipetnyi), bors, 1 ek halszósz (sós nagyon, nem kell hozzá só emiatt!), 1-2 ek világos szójaszósz, sűrített paradicsom (1-2 tk), sózott darált paprika (1/2 tk)
Ehhez, amikor már a husi kifehéredett, szoktam hozzáadni különböző zöldségeket (mirelit wok keverék a legtökéletesebb, most sajna nem volt otthon más, csak brokkoli), és mindig adok hozzá étkezési keményítőt is. Spagettitésztát szoktam főzni hozzá (ennek a főzőlevéből öntöm a keményítő mellé a vizet), és a végén az egészet a wokban összeforgatom. Nálunk nagy favorit. (és soha nem lehet eleget készíteni, ezért most pl. virslivel szaporítottam még egy picit)


2. Almás-fahéjas csirke
a pác alapanyagai: almaecet, fahéj, barna cukor, , joghurt, csirke fűszersó
Kísérleti próbálkozás volt, de nem is sikerült olyan rosszul. (o;
A joghurt a hő hatására kicsapódott, de ez első pillanatban nézett csak ki rémesen, utána szép homogén lett. Ehhez is adtam most egy kis keményítőt, így krémesebb lett. Krumplipüré volt hozzá a köret.

Szóval pácolásra föl! És ha valakinek lett valami tuti receptje, ossza meg velem is ám! (o;

2013. szeptember 3., kedd

Üvegbe zárva: tárkony

A tárkony az erkélyünk nagy túlélője. Annyira, hogy tavasszal már a felét el kellett ajándékoznom, de még azok után is hatalmas bokrot hajtott. Annyira, hogy most drasztikus lépésre szántam el magam: annak az ölnyi bokornak a felét, ami jelenleg a mi futótárkonyunkon volt, levágtam, és felfűztem száradni.

Aztán, miután nekiállt vadul újra hajtani, a másik felét és szárításra ítéltem. Az első kör már elkészült, a második még szárad. Az elsőnek 1-2 hét kellett neki, de nem volt olyan iszonyatos kánikula. Azt csináltam, hogy amikor már megszáradt 95%-ra, akkor pár órára kitettem napra, hogy igazán zörgős, és jól morzsolható legyen. Aztán egyszerűen a szárakat az ujjaim közé fogva lehúztam a leveleket. Picit összemorzsoltam, majd üvegbe töltöttem.

Télen majd jó lesz a ragulevesbe, és mellesleg igazán szívet melengető érzés a fűszeres polcon a saját "terményeimet" látni. (o;

2013. szeptember 2., hétfő

Aszalógép első bevetése: paradicsom

Idén próbálkoztam már paradicsom aszalásával, bár akkor igencsak kezdetleges módon. Arra jó volt, hogy rákapjak erre a tartósítási módra... no meg, hogy az aszalógép felkerüljön a hőn-áhított-dolgok listájára.
Anyukám érzékelte a "problémát", és azonnal fel is ajánlotta: kaphatok egy aszalógépet születésnapomra, ha szeretnék - már hogy a francba ne szeretnék! - és akkor hozzuk előre a dolgot: vegyük meg most, szülinapra akkor meg már épp a nyár esszenciájaként elrakott befőttesüvegek fognak örömet szerezni. Szóval kaptam egyet. (o:
Hazafelé úton találkoztam egy nénivel, aki házi paradicsomot árult, tőle vettem is pár kilóval. Akkor már minden adott az első próbálkozáshoz ugye. (o;

A paradicsomot megmostam, éles késsel lehéjaztam (biztos finomabb lesz így, no meg a kis terroristáknak - tengerimalac - is engedni kell, mert olyan ugye nem lehet, hogy az egész lakást paradicsom-illat lengi be, ők meg ne kapnának belőle...), majd felszelte cikkere, kimagoztam. Ez utóbbi melléktermékéből készült a frenetikus vega kolbászkrém.

A cikkeket elrendeztem az aszalógépen, majd a leírásnak megfelelően beállítottam a 70°-ot és a 6 óra időtartamot... ami után a paradicsomok még kicsattantak a nedvességtől, szóval többszöri hosszabbítással azt az időt olyan 16 órára bővítettük. (o;

Az, hogy mennyi víz volt benne, ledöbbentett. Illetve az, hogy mennyi paradicsom maradt a végére.

A száraz parikat üvegbe tettem, felöntöttem napraforgóolajjal, majd lezártam őket, most pedig lent várják a telet a kamrapolcon.

Némi anyagmaradékot felhasználva még tetszetős kis sapkát is kaptak, íme lépésről-lépésre az elkészítése:

Van valami felemelő jó érzés abban, ha az ember maga rak el dolgokat télire. Még ha többi idő és pénz, mintha ugyanaz megvenné. Merthogy ugyanazt egyszerűen nem lehet megvenni. Ez pótolhatatlan. (o:

2013. szeptember 1., vasárnap

Barackos méhkas süti

Kaptam egyszer egy fénymásolt receptes könyvet, amiben csupa-csupa sütés nélkül elkészíthető süti volt, többek között a "méhkas süti" néven futó is. Ez már akkor is tetszett, csak hát sajnos a leglényegesebb dolog hiányzott hozzá: a méhkas forma.
Szóval el felkerült a konyhai bakancslistámra, de nem egy túl előkelő helyre.
Aztán...
Páromat felvették Győrbe villamosmérnök Msc szakra, és elkísértem a beiratkozásra. Aztán a városban sétálva, az egyik bolt kirakatában megláttam a hőn áhított formákat. Azonnal akcióba is lendültem.

A recept roppant egyszerű, igazából csak az a nehezítés benne, hogy rengeteg idő egyesével elkészíteni a méhkasokat (persze csak akkor, ha az ember olyan maximalista, mint én, és ragaszkodik hozzá, hogy márpedig a kisci formának vannak a legszebb arányai...).
Interneten böngésztem kicsit, és az alapreceptet csak egy kis barcklekvárral tunigoltam meg. (fogyjon végre alapon)
25 dkg darált háztartási kekszet, 15 dkg porcukrot elkeverünk, majd 10 dkg olvasztott margarint, 4 ek sárgabaracklekvárt, 2 ek rumot és 1 ek tejet hozzáadunk. Összegyúrjuk.

Ezek után jön a macerásabb rész. Féltem attól, hogy beleragad a massza a formába: jelentem, ilyen nem történik. Viszont 3-4 kasonként kezet kell mosni és törölni, mert ha nem száraz az ember keze, akkor a sárga massza sokkal nagyobb vonzódást érez a tunkoló ujjunk, mint a műanyag forma iránt, és richtig nem hajlandó bent maradni a helyén.

És végül a kész művek:


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...