2013. augusztus 31., szombat

Bazsalikomos-sonkás kenyér

A házi kenyér receptjét kicsit megbolondítottam: friss bazsalikomot, és füstölt főtt sonkát adtam hozzá. (Anyukámtól kaptam füstölt szűzpecsenyét, csak szegényke kicsit kiszáradt a hűtőben... hát úgy kopogósra. Szóval mentsük meg alapon feltettem vízbe,megfőztem és felszeleteltem. Így került a kenyérbe.)

A recept egyszerű, ahogy azt egy kenyér recepttől várjuk:
0,5 kg lisztet, 1 lapos ek sót, borssal, bazsalikommal és a főtt sonkával jól összekeverünk.
2,5-3 dl meleg vízben elkeverünk 1 tk cukorrot, majd felfuttatjuk benne 1 cs. instant élesztőt. Végül hozzákeverünk 1-2 ek olajat.
A száraz és a nedves hozzávalókat összeöntjük és jól megdagasztjuk. Meleg helyen megkelesztjük, átdagasztjuk. Forró sütőbe tesszük (kis tálka vízzel együtt), aranybarnára sütjük.


A kenyeret persze nem addig kell sütni, mint én tettem, csak Párom elterelte a figyelmem, és pár perccel később jutottam a sütő közelébe, mint kellett volna. De az íze még pont jó lett.

2013. augusztus 26., hétfő

Levendulás zacskó a ruhásszekrénybe

Megszáradt az anyukámtól hozott levendula, ideje volt elrakni a szekrénybe. Imádom a gyapjú pulóverek közt megbújó zizegős kis zacskót, a nyár illatát, ami a ruhákat is átjárja. No meg a molyok ellen is véd. (o;


2013. augusztus 25., vasárnap

Kuszkuszos tonhalsaláta

Hétvégén általában kétszer szoktunk enni: reggel egy kiadós reggeli, majd délután hat felé egy estebéd.
Ez az "recept" is egy álmos szombat reggel született, de sikere volt páromnál is - pedig eddig mindig fújt a tonhalra - és az elkészítése az ötleteléssel együtt sem tartott tovább 10 percnél.

Egy üvegtálba löttyintek egy teáskanálnyi olívaolajat, majd rászóróm a kuszkuszt (most épp mediterrán ízesítésű volt otthon). Egy kannányi vizet felteszek a vízforralóban.
A paradicsomokat alul keresztben bevágtam, és hőálló tálba raktam.
A sós lében eltett tonhaltörzset kicsit lecsepegtetem. (a Lidl-ben nagyon jó minőségűt lehet kapni jó áron)
A felforrt vízből az előírt mennyiséget a kuszkuszra öntöm, elkeverem, majd lefedem.
A többi víz meg megy a paradicsomokra. Fél-egy perc után a paradicsomokról leöntöm a vizet, és lehúzom a héjukat. A bemetszéstől indulok a száruk helyéig, így nagyon könnyen megy. Aztán kivágom a szárukat, és felszelem.
A kuszkuszt fellazítom villával, hozzáadom a tonhalat és a paradicsomot, majd átkeverem az egészet.
És kész! (o:


2013. augusztus 24., szombat

100. bejegyzés

2012. ápriliában kezdtem blogot vezeti, leginkább talán azért, hogy dokumentáljam tevékenykedésemet. Először is csak magamnak, mert már sokszor és sem tudtam, hogy mennyi mindent csináltam  eddig már meg. Aztán idővel meg már kicsit "kifelé" is: inspirációnak, ötletnek... na jó, meg hogy egy kicsit meg is mutassam, hogy miket is készítek.

2013. augusztusára elérkeztem a 100. bejegyzéshez. Szép kerek szám ez már. Büszke vagyok a blogra, olyan lett, amit én szívesen nézegetnék. Azt meg remélem, hogy másoknak is tetszik.

Szóval billentyűzetre fel, remélem velem tartasz a következő százra is! (o:


2013. augusztus 22., csütörtök

Vega kolbászkrém

A recept ötlete anyukámtól van, de mivel nem vette fel a telefont, hogy lediktáltassam vele, így a végleges recept kettő dologból tevődik össze:
- amire emlékszem, hogy mesélt
- és amit én improvizáltam hozzá.
Hát így lehet anyukás főzést rendezni 140 kilométeres távolságból is. (o:

Az előzmények: szülinapi ajándéknak (szülinap még később lesz, de most van apropója... szóval szülinapra majd csak egy virág jár) anyukámtól kaptam egy aszalógépet. Ezen rögtön felbuzdulva vettem hazafelé paradicsomot is egy nénitől, és az aszaláshoz elő is készítettem őket: lehéjaztam, felszeltem és kimagoztam.
És itt a fő alapanyag: a 4-5 deciliternyi paradicsomlé maggal, némi paradicsomhússal.

A 3 nagyobb hagymát felszeltem, némi olajon feltettem a kedvenc wokomba, és kis tűzön kezdtem el főzni/párolni. A paradicsomlevet folyamatosa adagoltam hozzá, mindig annyit, hogy ne égjen le a hagyma. Tettem hozzá kettő kis fokhagymagerezdet is. Amikor az összes paradicsom elfogyott, kicsit lesütöttem (kell az a kis füstös íz), majd még fél deci vízzel felöntöttem. Amikor az is elfőtt, ztam, borsoztam, adtam hozzá egy kis házi paprikakrémet és egy teáskanál pirospaprikát is.

A botmixeremhez tartozik egy ilyen aprító doboz is. A nevét nem tudom, de ma már szinte mindhez látom, hogy adnak ilyet. Ebbe átnyaláboltam a meleg hagymás-paradicsomos szósz, és kicsit szétturmixoltam. Hozzáadtam  kb. 2 evőkanál vajat, ezzel is kikevertem, majd utoljára még kb. evőkanál búzacsírát is. Krémesre turmixoltam.

És íme: elkészült a vega kolbászkrém! Miért kolbász? Mert megszólalásig hasonlít az íze egy igazi húsos kolbászkrémhez. Pirított kenyérrel frenetikus!

ui.: páromnak feltálaltam kenyéren, picit belenyammogott, de az egészet elpusztítani csak akkor volt hajlandó, amikor elmondtam neki részletesen, hogy mit is eszik. Utána persze befalta, és azt mondta, hogy ötös skálán négyre értékeli. Ez nagy bók ám! (o;

Gyöngysárkány

Első drótara  fűzött állatkám. Már amennyiben állatnak lehet nevezni ugye egy sárkányt. (o:
Sajna minta már nincs meg, hogy megosszam, de azért a kész művet bemutatom.
(egyébként ha jól emlékszem, akkor a Holló és Társa kreatív füzetek valamelyikében volt a minta)


2013. augusztus 20., kedd

Színre hangolva

Sógorom új lakásba költözött, amit most készül épp (kékben) belakni. A fürdőszoba sárga-kék csempés, viszont a hőn áhított lámpa sárga-narancssárga színben volt csak beszerezhető. Így érkezett hozzám a megkeresés, hogy bizony az a narancssárga kockát kékre kellene cserélni...
Először is irány a Mamut I., mert az én üvegfestékjeim egyike sem hőálló, azt meg már tudom, hogy a normál festék olvad a lámpán. Szóval kiégethető magasfényű akrilfestéket vettem, az jó üvegre is, az izzó meg majd "kiégeti".
Párom lecsiszolta az eredeti festéket, majd egy mosás-szárítás után én következtem: egy réteg kék festékkel.
Nem egy nagy kaland, de jó példa, hogy kis munkával bármi az ízlésünre igazítható. (o;

2013. augusztus 18., vasárnap

Rozmaringos-fokhagymás sajt olajban

Anyukámtól származik a recept eredetileg, ő mondta ezt nekem pár éve.

A friss rozmaringról lecsipegetem a leveleket, a fokhagymát lehéjazom, a trappista sajtot 1x1 centis kockára szelem, és az összeset egy befőttes üvegbe zuttyintom. Felöntöm olívaolajjal, hogy teljesen ellepje.
 

És irány is a hűtőszekrény! 1-2 hét alatt finom lesz, és ha az olajból nem lóg ki a sajt, akkor gyakorlatilag bármeddig eláll. (legalábbis addig tuti, ameddig el nem fogy (o; )

update1: mivel a hűtőben az olívaolaj megdermedt, ráadásul nekem helyszűke is kezdett kialakulni a hűtőben, így az első hét végére az üveg kiköltözött a hűtőszekrényből. A sajtot teljesen fedte az olaj, így volt esélyem arra, hogy nem romlik meg.

update2: szeptember 15-én, tehát kb. egy hónappal az elrakás után bontottam ki, és azt kell mondanom, valami nagyon-nagyon finom dolog várt az üvegben. Tényleg bejött a szobahőmérsékleten pácolás! Szerintem még jobb is lett, mintha hűtöttem volna. (olyat egyszer már csináltam, de most sokkal krémesebb lett a sajt) Az íze pedig... fokhagyma és rozmaring, olívaolaj... frenetikus! Puha omlás kenyérrel a tökéletes vacsora már. (o:
Íme egy hónaposan:

2013. augusztus 13., kedd

Aszalt paradicsom olajban

A dolog elég kísérleti-jellegű még, de ha sikerül, akkor nagyon finom csemegét csináltam. (o;
Az aszalás gondolatával már régebb óta kacérkodom, de most a lehetőség is adott lett. Ugyanis az erkélyen nevelt paradicsomok képesek voltak egyszerre bepirosodni, én pedig egy tálban a napon hagytam őket, hogy érjenek még egy picit. Hát a kánikulában az érésből hamar lett aszalódás... így kaptam az ötleten: aszaljuk meg mindet "rendesen"!
Sajna az erkélyen reggeltől kb. 12-ig van napsütés, ráadásul bejött a "rosszidő" is így kénytelen voltam kicsit rásegíteni.
A sütőbe sütőpapírra elrendeztem a parikat, és 70°C környékére állítottam a sütőt. Sütőajtó fakanállal kitámasztva természetesen.
Mivel 2-3 óra után párom már komolyabb kiselőadást tartott a sütő energiafogyasztásáról, kénytelen voltam kicsit felturbózni az eseményeket. Szóval - kövezzetek meg - a sütő hőfokát 120°C-ra emeltem. Az eredmény nekem így is tetszik (bár nem volt referenciám ahhoz, hogy kellene kinéznie), és némi kompromisszum pedig szükséges az életben ugye. <3
Miután elkészültnek nyilvánítottam, hagytam kihűlni. Egy befőttes üveget elmostam tisztára, majd a paradicsomokat 1-2 fej fokhagymával vegyítve beledobáltam. Szórtam rá egy kis sót (ha most csinálnám, már így aszalnám). Felöntöttem olajjal (főként napraforgó, de került bele egy kis olíva is), majd lezártam, és irány a polc! ("egyszer élünk" alapon, mert ugye nem gondolja komolyan kedves paradicsom, hogy a hűtőben még erre is van helyem...)
Ja, és már töröm a fejem egy aszalógépen. (o;


2013. augusztus 11., vasárnap

Bazsalikom télire

Tavaly fagyasztottam, de idén úgy gondoltam, hogy a költséghatékonyabb - és nem utolsó sorban - természetesebb megoldást választom: szárítani fogom.
Mivel nem állt szándékomban az egész bokrot elpusztítani (egyébként a Lidlben vásárolt 15 centis csenevész bazsalikom mostanra egy több mint fél méter magas bokorrá fejlődött), így csak a nagyobb leveleit csipkedtem le.
Kosárba tettem (ez megfelelően egyben tartja, mozgatható és szellős), és az erkélyen egy árnyékos helyet kerestem neki. A közvetlen napfény roncsolja a szín,- és ízanyagokat, azt olvastam.
Most 30 fok fölött volt napokig az idő, ráadásul a páratartalom is alacsonyan volt, így egy hét alatt ropogósra száradtak a levelek. A térfogatvesztés igencsak meglepett. (ld. a képen)
Utána egyesével fogtam őket, és az ujjaim között szétmorzsoltam egy tálba. (azért egyesével, mert ha valamelyik mégsem száradt meg teljesen, azt itt még ki tudtam szúrni)
És el is készült a házi szárított bazsalikom. Üvegbe tettem, és irány is a sötét fűszeres-szekrény.

Amikbe használni szoktam: paradicsomos ételek (pl. lasagne ), no és a mirelit pizza elmaradhatatlan házi tuning-feltéte is.


2013. augusztus 5., hétfő

Raklap-virágláda bélelése

Az erkélyünkön kialakított horizontális kert raklapokból készült. A ládák kialakítása nem volt nehéz (fejben... mert azért fűrészelni, szegelni, csiszolni, pácolni már a valóságban kicsit izzadtságszagúbb dolog).
Viszont még ki kellett találni azt is, hogy hogy tegyük időtállóvá, azaz vízhatlanná őket a virágok beültetés előtt.
Párom zseniális ötlete a tófólia volt, amiből második nekifutásra már sikerül is vásárolnia pár négyzetmétert valamelyik barkácsboltban. (Budapesten az árvízzel egy időben sehol sem lehetett ugyanis.)
Szintén párom ötlete volt a kivitelezés is: szerzett egy papírdoboz, ami pont beleillet a ládákba, és arra hajtogatta rá a tófóliát, majd rögzítette tűzőgéppel.
De azt hiszem, képekben ez látványosabb:

És a végeredmény:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...