2013. július 30., kedd

Fűnyírás a kilencediken

A raklaposa falunkon három ládácskába került fű, élelmezési célokat szem előtt tartva. XD
A csalogató melegnek, és a gondos öntözésnek hamar meglett az eredménye: ma már nyírhattam is.
Ennek persze a malacok örültek a legjobban... (o;



2013. július 28., vasárnap

Bőregér

Hétvégén a Deák-téren jártunk a kézműves vásárban. A legtöbb dolog a szokásos volt: matyómintás telefontokok, "Budapest" feliratú pólók, kerámiák, stb., stb. A hátsó sarokban viszont volt egy bőrműves, akinél - többek között - bőrből készült denevérek voltak... Na, ez jó ötlet, ezt meg kell csinálni itthon. (o:

Szóval az én minimális bőrműves ismereteimmel felvértezve nekiálltam bőregeret gyártani.
Először is elkészítettem a sablonokat, bőrből kivágtam. A szárnynak drótmerevítést is csináltam, a fődarabokat összeállítottam.

A lábait drótból készítettem: a drótot fekete hímzőfonallal tekertem be, majd ezt is ragasztóval a hátlaphoz illesztettem.

Legvégén pedig az egészet kitömtem vattával, Palmatexel összeragasztottam, az arcát párommal elkészítettük bőrből.
Elkészülte után be is költözött a mi kis bőregerünk a nappaliban kiállított Enkei felnire. A keresztségben a Virág nevet kapta. (o:


2013. július 27., szombat

Laminált parkettát a közlekedőbe!

Ezzel a bejegyzéssel már nagyon-nagyon régóta tartozom. Még májusban újítottuk fel a közlekedőt. Jó egy hétbe tellett kettőnknek, de azt hiszem az eredmény minden fáradtságot megért. Mindenhol illeszkedik, párhuzamos, szép... még após is elismeréssel szólt róla.
És hát arról se feledkezzünk meg, hogy egyikünk sem rakott még le laminált parkettát, szóval minden, amit csináltunk, teljesen új volt.

 Először a régi linóleumot (és az alatta megbújó házgyári szőnyeget is) felszedtük, a régi ragasztót felvakartuk, alaposan felporszívóztunk, a vízzáró fóliát leterítettük és a hangszigetelő szivacslapokat is beszabtuk és leraktuk.
A minták nem csak itt, hanem a parketta levágásánál is jól jönnek, így érdemes őket pontosan elkészíteni. A minták elkészítéséhez pedig párom ötletét fejlesztettem tovább: a sarkokhoz papírlapokat illesztettem a lehető legnagyobb felületet letakarva, majd a maradék beugrókat maszkolószalaggal pótolgattam ki.
És még egy kis romantikára is futotta: a szivacslapok közé egy kis levelet is csúsztattunk az utókornak. <3

Miután a szivacslapok le voltak fektetve (és egy egész napot álltunk azért, mert a munkaszüneti napon mégsem lehet fűrészelni a kilencediken), elkezdtük a parketták lerakását. Mivel a folyosó L alakú, a parkettacsíkokkal párhuzamos szárban kezdtük a lerakást, így a bejáratnál a hosszú csíkok még párhuzamosak. Hát az egyszerű közlekedő csak első ránézésre volt egyszerű: hét ajtó (tizennégy kikerülnivaló ajtófélfa) és egy radiátor is okozott némi fejtörést. No meg amikor kiderült, hogy ez a folyosó bizony nem is derékszögű... XD

Végül pedig a rózsaszín rajztáblát is elkészítettük. (hát, az egy külön mese lenne, hogy hogy lehet egy 280 centis préselt pozdorjalapot egy Skoda Fábián szállítani szélben... azt hiszem, hogy sokat elárul, ha azt mondom, hogy Törökbálintról a II. kerületbe több mint két óra alatt értünk haza)

Az folyosó végén lévő ajtó helyére az IKEÁban találtunk megfelelő színű és bohókásságú anyagot, amiből én elkészítettem az asztalos-függönyt. Miért "asztalos"? Márt a varrónő ugye függöny esetében ráhagy agyagon a ráncoknak, stb... no én nem... lemértem faltól falig, hozzáadtam a varrásráhagyást, és kész! Varrható is. (o;
Így tanul az ember... De mentségemre szolgáljon, hogy a tagolást viszont nagyon szépen megoldottam: a minta teljesen folyamatosa a két függöny (fent egy rövidebb, lent egy ajtónyi) összeér. Szóval varrni tudok, csak az elmélettel álltam hadilábon.(o;
Képek a végeredményről:

2013. július 23., kedd

Koriandermag begyűjtve

Mint említettem az erkélyről készült beszámolómban már, az egyik virágládába koriandert is ültettünk. Mostanra elnyílt már, és millió apró bogyót hozott. Mivel már a száradás tüneteit mutatta, túl dekoratívnak nem volt mondható, így kiköltözött tőlünk. De hogy azért legyen valami értelme is a nálunk eltöltött hónapjának, úgy döntöttem, hogy a magokat begyűjtöm. Most száradnak.


Egyébként utánanéztem a koriandernek, és az alábbi mondatot találtam: "A növény a nevét zöld állapotban poloskaszagáról, a görög kőris (poloska) szóból kapta.". Na szóval akkor nem én hallucináltam be, hogy annak igen is bogárszaga van. (o:

forrás: Wikipédia
Az írják róla több helyen, hogy pácok, sültek (szomszédasszonyom szerint a húsvéti sonka levélbe kell 5-6 szemet tenni) és savanyúságok (legalábbis anyósom erre lelkesült fel) ízesítésére alkalmas.
Hát most lesz miből kipróbálni. Azt hiszem, először valami husi pácolásánál fogom bevetni.



2013. július 21., vasárnap

Ígértem, hogy a kizöldülésről is hírt adok

Előzős bejegyzésemben, ami a raklapból készült erkélyfalukról szólt, utaltam arra, hogy lesz zöldítés is. (o;
Névnapomra anyóséktól-apóséktól virágokat kaptam. Illetve a lehetőséget, hogy az Oázis kertészet kőbányai telepén kedvemre válogathassak a kerti növények között. Ez még megspékeltük párommal egy gyors Conrad mintabolt látogatással lampionsor végett. (ez utóbbi lépés, úgy tűnik, nem annyira volt megfizetődő, ugyanis jelenleg sajnos még nem sikerült világosodásra bírni)

Növény-téren lett pár új beköltöző: kakukkfű (imádom!), csüngő rozmaring (párom ragaszkodott hozzá, hogy legyen valami lógós növény... én meg ragaszkodtam hozzá, hogy fűszernövényt szeretnék... hát így lett ő), bukszus, sziklakerti évelők, kis fenyő (párom akarta.. én annyira nem), valami pici fehér virágú növény, valami magas lila virágú növény, babérlevél és valami pici pamacsos zöld bokorka.
És nem is húzom tovább, íme az eredmény:
Az étkező és a relax sarok "verziók".
Ezen kívül még fűszerkert, szárító, tanulóhely, barkácssarok... ((o;
Pár részlet még:
És a kihagyhatatlan kedvencem:


2013. július 20., szombat

Az erkélyfal, mint kihasználható felület

Erkélyfüggők vagyunk. Ez most pont már viccesen kétértelmű, de arra gondolok, hogy a lakás kiszemelésekor is már kardinális pont volt az erkély megléte. (Hát igen: ez az egy ige volt elmondható arról a 30 év alatt megszürkült falú, galamblakta loggiáról, ami ehhez a lakáshoz tartozott. De mi szerettük az első perctől fogva.)

Először is kifestettük fehérre. Ez csak első látásra volt könnyű feladat, de egy széken állni a kilencediken, és a fejed fölött pemzlizni az ecsettel a korlátnál... ott már annyira nem volt természetes a mosolyunk.
Eredetileg beton virágláda is tartozott az erkélyhez, de ezt mi már nem láthattuk. Így a műanyag ládák jöhettek csak szóba, bár ezek rögzítésén párom és apósom heteket matekozott. De az eredmény esztétikus és biztonságos lett. (három sodrony, amik még szemescsavarokkal is össze vannak fogatva a ládák között... tőlünk aztán semmi le nem esik, az tutik)

Utána beszereztük az tökéletes asztalt az IKEÁból. Azért tökéletes, mert összecsukva pont befér az erkély párkánya alá (még az esőtől is védi valamennyire), kinyitva viszont pazar lakomákat lehet csapni rajta. És az sem mellékes, hogy ez között a két állapot között egy könnyed mozdulat, és max 5 másodperc a különbség.

No meg az a hat fiók sem piskóta: elnyelnek mindet a gyufától a poháralátétekig, a szalvétától a szappanbuborék-fújóig.
Kettő tuningot azért ezen és végrehajtottunk: lepácoltuk teak színűre, és minden lábára kapott kereket párom által. Így már mozgatni is gyerekjáték lett. Baromi büszke vagyok erre az ötletre.
A megörökölt székek felújításáról pedig már itt is beszámoltam.


No és akkor a lényeg: az ajtóval szemközti hatalmas (immár) hófehér fal, ami úgy igényelt valamit.
Párom roppant mód kitartó módon ragaszkodott az IKEA fali paneléhez, de végülis némi családi ráhatással sikerült meggyőzni, hogy raklapokból is lehet jót csinálni. Ha nem jobbat. (Tudom én, hogy nem meggyőztük, csak beadta a derekát, de a végeredményt látva azért bízom benne, hogy már nem fáj a szíve utána.)
Az internet nyüzsög a raklapos ötletektől, ezeket végigcsemegézve mi is megálmodtuk a miénket. Azt találtuk ki, hogy játszva kicsit a térrel, nem mindenhol hagyjuk meg a raklap "lábait" polcnak. És ezt meg is terveztük, persze miben másban, mint Excelben. (o;

Após segített nekünk raklaphoz jutni, így kezdődhetett is az érdemi munka. Párom felcipelte az erkélyre őket (hol máshol csinálnák ezt ugye? (o; ), és napokon keresztül, munka után hősiesen küzdött az elemekkel. Kiderült, hogy a raklapot nem is olyan könnyű szétszedni, mint ami elsőre látszik. Bazi vastag és erős szegek tartják, de az én emberem megküzdött velük: a hét végére elkészült a nyers váz, a megfelelő helyen levagdosva, a megfelelő lécek kiütve. És még arra is figyelt, hogy az általam oly szépnek tartott beégetett jelzésekből is a szépek megmaradjanak.


Aztán eljött még csak a java! És mi átcihelődtünk párom szüleihez, mivel ott van kert. És jött a hajrá: minden ládácska kapott egy aljat (ehhez kellet egy negyedik raklap is donornak), mindenhol megcsiszoltuk, végül mindet lepácoltuk teak-re. Ez persze csak így leírva ilyen egyszerű, a valóságban egy egész napunk ment rá. De végre készek lettek! Sok tanulságot nem tudok mondani, minden adja magát. Talán egyetlen: mindenhol meg kell csiszolni a fát, mert ahol nincs, ott olyan szinten szívja magába a pácot, hogy szinte semennyi nem lenne elég hozzá. Szóval a másodiknál már a hátlapot is csiszoltuk. (o;


És a véghajrá is eljött: párom apukájával karöltve egy délutánon felfúrták a falra. Én meg hazaérve majd összepisiltem magam a gyönyörtől. Azonnal be is kezdtük lakni: gyertyatartók, kerámiafigurák kerültek rá.


Tervben pedig még szerepel egy kültéri gömblámpasor és a növények beültetése is. De ez már egy következő poszt lesz. (o;


2013. július 17., szerda

Felfüggesztve

Az én hős emberem másnapra szerzett 16-os fúrószálat, és mire hazaértem már fent is várt az erkélyen az a piros csíkos álom.
Miután befészkeltem magam, egyetlen dolog jutott az eszembe: ebben a függőfotelben szeretném az életem hátralévő részét leélni.
Imádom! <3


2013. július 16., kedd

Függőfotel beszerezve

A szerelem tavaly nyáron kezdődött... nem is tudom hogy. Felköltöztünk a kilencedikre, ahol van loggia, és szép a kilátás. Meg találkoztam a Függőágybolt FB oldalával valahogy. No meg láttam nem messze tőlünk egy lakást, ahol az erkélyen lógott egy ilyen gyönyörűség. Szóval beleszerettem.
Tavaly még csak nézegettem, csócsáltam párom fülét. Ígéretet kaptam rá, de idén már komolyabb offenzívába is kezdtem ("jó, legyen neked fékrendszer, nekem úgysem lesz függőfotelem soha, tudom én" - szóval volt pszichológia hadviselés bőven (o; ).
Most előnévnapi (illetve előszülinapi, mert azt beszéltük, hogy talán nem a november a legjobb alkalom egy kültéri bútor beszerzésére, szóval megcseréljük a névnap-születésnap ajándékérték-relációját), szóval előszületésnapi ajándéknak megkaptam ezt a brazil csodát. A neve Denana Rio, és már nagyon-nagyon várom, hogy az én hős emberem felfúrja nekem a betonba. ((o:

2013. július 15., hétfő

Meggyből: befőtt és szörp

Idén párom nagymamájának meggyfája igazi főnixmadárként - mármint már épp kivágni akarták - idén feltámadt. Olyannyira, hogy legalább 5 vödör meggyet termett. Család kivonult, leszüretelt, így kerül hozzánk kettő vödör meggy.

Én még aznap nekiestem és kimagoztam. Klasszikus módot választottam: lavórba a meggy, rá a víz. Ennek hatására tiszta is lesz, meg a kukacok kis kapitulálnak nagyrészt. A víz fölött magoztam, aztán egyik vödörbe ment a mag, a másikba a gyümölcs. Nem kis munka, de van benne egy jóérzés... olyan "én-a-hős-nő-mit-meg-nem-teszek-a-családomért" feeling. (o;
Egyébként kb. 6 órába és pontosan 37 szúnyogcsípésbe került, de végül kaptam 9,5 kb. gyümölcshúst.
Ezt egy hatalmas fazékban lecukroztam: minden kiló gyümölcshöz 1/2 kg cukrot számolva. Sima kristálycukor: válság van, meg anyáink is így tették már.
A további lépéseket egyeztettem anyukámmal és anyósjelöltel is. Mivel mindketten kb. ugyanazt mondták, íme az eljárás:
1-2 napi cukorban áll a megy, amit néha kevergetünk... bazi sok levet enged.
Befőttes üvegeket kimosunk, csírátlanítunk (mosogatógép 70 fokon mosogat.. jó lesz az (o; ).
A meggyet kissé kinyomjuk és az övegekbe töltjük. Belenyomkodjuk. Rátöltünk. Belenyomkodjuk. Annyira, hogy ne legyen levegő köztük, és a meggyből kijövő lé teljesen ellepje.
Teszünk rá egy kis szalicilt. (a boltban valóban nem kapható, de a gyógyszertárban igen (o; )
Celofán-szalicil-celofán... majd a fedő.

A visszamaradó léhez még hozzáöntöttem kb. egy kiló cukrot, majd felforraltam vele. És ez is ment övegekbe. (sajna egy része műanyag palackba, mert más nem volt itthon. A szájához szórtam egy kis szalicilt (ez egy kis szigetet képezett a tetején, fel sem oldódott), majd a celofán-szalicil-celofán-kupak párosítás.

Végül maradt a feliratozás, és el is készült a nagy mű: meggybefőtt és szörp télire.

ui.: Párom már most környékezi a szörpöt... (o;

2013. július 13., szombat

Sörösdoboz lepkék

Évekkel ezelőtt volt még a Praktikában, hogy sörösdobozból hogy lehet lepkét csinálni. Emlékszem, egy Borsodis dobozból próbálkoztam, kétszer vágtam el a kezem, majd végül letörött a lepke szárnya is... hát, nem pont az lett a végeredmény, ami az újságban volt. (o:
Most újra előszedtem az ötletet. Az újságot nem találtam meg, de nem is volt rá szükség. Google a barátunk, szóval lepke mintához elég gyorsan hozzá lehet jutni. A lepek elkészítéséhez kettő speciális dolog kell:
- domborító eszköz (tehát valami kemény, gömbölyű fejű dolog)
- dekorgumi (vagy bármi más, ami elég stabil a domborításnál alapnak, de elég puha ahhoz, hogy bele tudjon nyomódni is a minta a fámba)
A doboz színes oldalára érdemes átrajzolni a mintát, úgy könnyebb lesz ollóval kivágni utána.
A pontos menetéről pedig inkább képekben:

A lepkék elkészülte után jött a drótra fűzés:

Végül a kész művek elhelyezése a virágok között:

Amire párom csak annyit mondott: "balkon díszítés alkesz módra". ((o:
(igen, a növények nevei boros dugókra vannak írva)



2013. július 10., szerda

Kémeink jelentik

Hogy így néz ki az, amikor én az erkélyen szüretelek. (o:

Ez pedig az, amit épp ajnároztam akkor:

2013. július 9., kedd

Levendula hangulat

Múlt-múlt hétvégén voltunk anyukáméknál, ahol a kertben kettő hatalmas bokor levendula van. Az az igazi illatos, méhdöngicsélős lila-zöld álom.
Mielőtt eljöttünk volna, szedtem egy nagy csokorral, összekötöttem, megszárítottam. Most az erkélyen illatozik (a lakásból párom kiköltöztette), majd ha zizegősre szárad, akkor a virágokat organza zacskóba rakom, és irány a szekrény mélye.
Nyárillatú emlék lesz. (o:

2013. július 7., vasárnap

Emlékfal krétával

fészekrakás-újítás, Mavir sólyomfigyelés, garázsszekrény, szerelem, balatoni autózás, Keszthely, retró, Yetro-maraton, harangláb, Zala-folyó, Balatonfüred, füredi sportnap, Döfi, anyalátogatás, vihar, pocakos tukán, Figula pincészet, borvásárlás, Tihany, A Kör - RAM, eperszedés, eperbefőzés, ebay, légterelő, árvízvédelem, gumicsizma, Duna-tetőzés - 891 cm, japán étterem, evőpálcika

A teljesség igénye nélkül. (o;

2013. július 2., kedd

Élet az erkélyen

Vidéken nőttem fel. Mondjuk inkább úgy, hogy falun. Volt kertünk, vetettünk krumplit, répát, paradicsomot... meg úgy nagyjából mindent, amit egy bakonyi kertben meg lehet termelni. Főképp nagymamám intézte, de végülis az egész család kivette a részét belőle. (én például a krumpli ültetés-töltés-szedés szentháromságban működtem mindig közre... no meg a répát is szívesen ritkítottam egy kis petrezselyemlevél azonosítás ürügyén - merthogy a föld feletti részük ugye nagyrészint azonosnak néz ki, szóval megkülönböztetni csak alulról lehet)
Aztán felkerültem a nagyvárosba, ahol nemhogy krumplit nem kellett tölteni, de még csak nagyon virágot sem láttam. Aztán 2011 év végén úgy hozta a sors, hogy költöztünk, és a kiszemelt fészek - bár igaz, hogy a kilencediken van, de - erkélyt is tartalmaz. Illetve loggiát, de ez olyan csúnya és értelemlen szó, hogy hagyjuk.
Már tavaly is birtokba vettem. Volt ott bazsalikom, tárkony, liliom, petrezselyem... no meg koktélparadicsomot neveltem rajta. Ennek különben kettő eredménye lett:
1. az egész lakóközösség csak úgy ismert, mint a paradicsomoslány (merhogy a helyi tacepaon próbáltam megszabadulni a fölös tövektől - egyébként mind elvitték) Jól sült el, mert lett is néhány ismeretségem.  És kicsivel jobban jártam ezzel a megnevezéssel, mint párom, mert ő innentől a "paradicsomoslány férje" lett. XD
2. augusztus közepére az árnyékolást is megoldottuk, mert az én "kis" paradicsomjaim úgy kb 1 méteresre nőttek... nőttek volna nagyobbra is, de az ollót rendszeresen csattogtattam így is. (o;

Szóval a tavalyi nyár után lett néhány konklúzió:
1. a fűszernövényeket NEM magról neveljük, mert egy évezred, mire kikelnek... jó lesz a Lidl-ben vásárolt cserepes is... majd kiültetjük, aztán kb. 2 hét, és olyan szépen gyökeret ereszt, hogy alig tudunk a főzésben lépést tartani a levelek mennyiségével
2. a liliom a balkonládában kitelel, ellenben a pincében nem (szegények.. és csak le akartam pihentetni őket télre, de ezek örök álomra szenderültek)
3. a tárkony gyakorlatilag elpusztíthatatlan: magról kikel, ölnyi levelet hoz, kitelel a ládában (mit kitelel, él és virul: a márciusi fagyokat úgy húzta ki probléma nélkül, hogy már több, mint tíz centis hajtásai voltak), és ráadásul a második évben még finomabb.

Ezeket megfogadva időn az alábbi felhozatal van:
1. rozmaring - tavaly sajna nem túl nagy affinitást mutatott a növekedésre, de az idei (Lidl, cserepes) jól érzi már magát
2. tárkony - a már fent részletezett túlélő
3. koriander - életem tévedése. Mindig is szerettem volna, mert a főzős műsorokban is ott használják, meg milyen jól hangzik már "egy friss csokor koriander". Képes voltam tavasszal több boltot is végigjárni, mire találtam. Aztán amikor jött az első főzés, és elkezdtem felvagdosni... még nem jutottam a csokor végére, mire már a kukában volt... valami iszonyatosan büdös. Olyan, mint amikor a molylepke a kezed között végzi.. brrr... Egyébként köszöni szépen, jól érzi magát: legalább fél méteresre nőtt, virágzott (ez legalább szép), most épp bogyókat nevel. A koriandermag használható főzésre?
4. petrezselyem - szintén cserepesként érkezett, nagyon szép, bár eddig csak a tengermalacok ették, de tervezem, hogy készítek végre valamit belőle. (o;
5. paradicsom - az Oázis kertészetből, kifejezetten balkonparadicsom. Nagyon cuki, 20 centire nőtt meg, és tele van kis golyókkal. De az nem tetszik, hogy most nem hoz újabb virágot. Talán majd ha leérik.
6. eper - mert egyszerűen mindig is vágytam rá... nem túl gazdaságos, de a miénk. (o:
7. liliom - a fent részletezett okokból kifolyólag ez már a 2. generáció (o;
8. bazsalikom - Lidl cserepesként érkezett, bokrosodik ezerrel (tavaly 3 zacskó levelet fagyasztottam le, mert nem tudtam felhasználni, annyi volt), és finom illata is van.
9. fű - nem olyan.. az a klasszikus... a malacok imádják. No ezek persze speciális malacok, rendszeresen kapnak tárkonyt, koriandert, petrezselymet is. (o;
10. tuja - na, erről a továbbiakban kérdezzétek páromat.. én nem tudom, miért kell a kilencediken egy több mint egy méteres tuját nevelni a ládában...
11. levendula - tavaly vetettem magról, csak kicsit későn, így nem virágzott. De kitelelt, idén virágzott is egy kicsit, és még a leveleinek is fantasztikus illata van. Imádom. (o:
12. citromfa - mivel a nappali ablakot már kinőtte, kiköltözött... de nem tudom télen mi lesz vele még. Majd kiteleltetem. (o;
Mindez három virágládában  plusz két cserépben csücsül,  szépen felcímkézve parafadugókkal. Gondoskodást, na az igényelnek: naponta-kétnaponta öntözni kell őket (paradicsomék a melegben napi két litert is elszürcsölnek), tápoldatozni kéthetente (Tesco általános virágtáp.. egy kertész azt mondta, mindegy milyet veszek, mert mindben a foszfor a lényeg... szóval jó lesz nekünk ez is), no meg a fazonírozást is igénylik folyamatosan, mert ha nem vagdosnám őket, már szép kis dzsungelünk lenne. (o;
Hát így élünk itt mi, fent a kilencediken. XD
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...