2013. június 30., vasárnap

Udvarhelyi fatál

Anyukámnak most van a születésnapja, és idén olyan ajándékot tudtam neki adni, aminek azt gondolom, hogy nagyon örült.
A pirogravírozás első próbálkozása jól sült el, így az ötlet adódott: neki is csináljunk egyet. Ráadásul ők (párjával) pont a természetközeli étkezés hívei... szóval a fa, mint tál-alapanyag, jó választás lesz.
A minta is adta magát - szintén csak érdeklődésüknek megfelelően - valami magyar népi motívumot szerettem volna rá. 20 perc interneten való magyaros minta utáni szörfözés után rájöttem, hogy nekem lapul valahol egy 1970-es kiadású népművészeti mintagyűjteményem, Udvarhelyi varrottasok néven. Na, ennél keresve sem lehetne jobbat találni, mert ezek igazi párnák másolatai, és nem a most oly divatos, ám semmi köze a valósághoz kalocsai... Szóval vadásztam egy szimpatikus mintát az albumból, kicsit átszabtam, hogy a tálra passzoljon, aztán már készült is az ajándék.
Megszenvedtem vele, mert piszok kemény volt a fa, és nehezen / lassan égett meg. (az első tál a Macskafogó, a második a Sorstalanság teljes hosszát igénybe vette... ha valakit érdekel)
Persze kettő, mert hát ketten vannak, és ha már egy nőnek tálat adunk, akkor azt ugye úgy kell, hogy az otthon melegét (ebédjét) megosztani is tudja az otthoniakkal... szóval jutott párjának is. (o;
De a lelkére kötöttem, hogy használják is!
Pár fázisfotó:
 És az elkészült műről egy közeli még külön. (mert a blogger valamiért a hosszú képekből valami aberrált-átméretezett förmedvényt hoz létre, és legyen mégiscsak normális méretben is látható)

2013. június 27., csütörtök

Egyszerűen szívekkel

Azt már említettem, hogy nemrég esküvőre voltunk hivatalosak. A már bemutatott pirogravírozott fatálak mellett adtunk még egy apróságot: a Studi Ghiblitől a Yamada család című filmet.
(Egyébként ezt komolyan minden friss házasnak kötelező lenne megnézni. Igazán komoly témát feszeget nagyon is életszerűen és viccesen megírva.)

A csomagolás dekortapasszal készült. Bár nem túl bonyolult technika egy előre kivágott szív egyik oldalát beborítani dekortapasszal a másik oldalán ezek végét leragasztani, majd az egészet az ajándékra feltenni, de mégiscsak látványos. (o;

2013. június 24., hétfő

"Hozzatok egy tál sütit"

Múlt hétvégére egy kedves ismerős pár esküvőjére voltunk hivatalosak. A meghívóban az szerepet, hogy ajándék helyett egy tál sütit vigyünk. Hát ezt komolyan vettük. (azóta a férj már kifejtette az "és" és a "vagy" kapcsolás különbözőségét (o; )
Szóval vittünk egy tál sütit. Illetve kettőt is. A süti vendégváró lett (na, az külön posztot megérne, hogy milyen egy tejkrémes, réteges sütit sütni kánikulában... de ezt most inkább kihagyom), de a tálca volt maga a különleges. Budapesten fatálat szerezni szintén egy külön élmény. De a lényeg, találtam két megfelelő méretűt.
A meghívón a menyasszony-vőlegény párosa volt egy nagyon aranyos rajzzal megörökítve. Na, mi ezt a rajzot vettük alapul, és ezt égettük bele a tálcába. Ez egy igazi közös ajándék párommal, mert az ötletgazda is ő volt, no meg a kivitelezésben is "feleztünk".
És szerintem az átadás is jól sikerült, merthogy meg kellett az ifjú párnak ugye találni az ajándékot, amihez mi csak annyi instrukciót adtunk (az átadott ajándék DVD film mellé), hogy "lesz még, és tuti elő fog kerülni". Nekem úgy tűnt, örültek is neki. (o;
Mivel a pirogravírozás után nem került lepácolásra a tálca, így még szimbolikus is lett a dolog: az esküvővel kezdődően (a süti ugye) a tálakon a közös életük egy-egy pillanata (jó ebédje, vacsorája (o; ) nyomot fog hagyni, és így fog sötétedni évről-évre mindkettő tál. Nekem nagyon tetszik ez a gondolat.

A technológia egyszerű, inkább csak bátorság kell hozzá. (meg türelem... meg idő...) A kép indigóval került a
És hát akkor az elkészítésről a képek.

Zsófi, Csabi, nagyon sok boldogságot nektek!

2013. június 19., szerda

Töltött cukkini

Igazából nem is akartam bejegyzést csinálni hozzá, de aztán jól is nézett ki, finom is lett, meg a kép sem lett rossz... szóval úgy alakult, hogy megírom. (o;
A Lidlben lehet kapni mostanában cuki gömb-cukkiniket, szóval a hóközepi bevásárlás alkalmával a mi kosarunkban is landolt pár. Na, abból töltött cukkini lesz, tudtam én. (o;
A darálthusit előző este befűszereztem: ment bele só, bors, mustár, ketchup, paradicsomsűrítmény, egy kis tormakrém, fokhagymapor és még egy kis majoranna is. Senki ne kérdezze, miért pont ezek. Ez ilyen fúziós konyha: fúzionáljuk, ami van, meg amilyen kedvem épp van. (o;
Este főztem még egy kis rizst, hogy másnapra kihüljön.
Másnap délután jött el az összeállítás ideje: a cukkinik "kalapját" levágtam (erről még külön a szárát is), a belsejüket meg kikapartam. Ennek a kaparéknak kb. a felét odaadtam a tengerimalacoknak, mert megszimatolták a kedvencüket. (ez a lépés elhagyható (o; ) A másik felét botmixerrel (nekem van ilyen aprító egysége is, egy külön edény, amiben a kések alul pörögnek) leturmixoltam. A husihoz adtam ezt, vízbe áztatott száraz kenyeret (mert volt itthon, mert nem akartam kidobni, és mert jó töltőanyag) és a rizst. Jól összemasszíroztam, majd betöltöttem a cukkinikbe. Jól megtömtem, és még kb. 2 cm magasan túl is. A tetejébe húztam a kalapjukat, majd az összeset egy jénaiba pakoltam. Meg a kimart tölteléket is. (o;
Kb. 2 dl forró vízben feloldottam egy húsleveskockát, és az aljára öntöttem (ebben fog párolódni).
Lefedve kb. 40 percig sütöttem, majd fedél nélkül még úgy 20 percet. Ha már puha a zöldség, akkor kész van.
A cukkiniket, töltelékeket tálra szedtem, alufóliával letakartam. A visszamaradt levet egy lábasba öntöttem, liszttel, tejjel mártás sűrűségűre főztem.
És voila, kész is! (o;

2013. június 18., kedd

Francia körmök rózsaszín-zöldben

Előző bejegyzésemben hosszan fejtegettem, hogy na aztán tőlem mennyire is távol áll a körömlakk, és hogy az "hej de különleges és egyedi" poszt lesz.
Mostanáig. (o;
Suli végeztével kicsit lazult az időbeosztásom, szóval vasárnap a Titánok harca című nagy sikerű filmmű teljes hosszát a körmeimmel tölthettem.
Az eredmény:

2013. június 15., szombat

Eperlekvár

Mint már említettem, idén voltunk szedd magad eperföldön. Persze a hazacipelt epret valahogy fel is kell dolgozni. Így készült eperlekvár.
Semmi extra tippem nincs. Egyszerűen lecsumázom, átmosom, fazékba teszem, botmixerrel leturmixolom, hozzáadom a zselésítő anyagot (eddig a Dr. Oetkert dzsemfixet használtam, most kipróbáltam a Haas termékét.. nem tudom ízre milyen, de ez utóbbi főzéskor szimpatikusabb lett, mert nem habzik úgy fel), hozzáadom a cukrot, főzöm pár percig, majd tisztára mosott, meleg (mosogatógépben ez tökéletesen megoldható) befőttes üvegekbe töltöm, bezárom, majd dunsztban kihűtöm, végül is feliratozom. (o;
De azért képekben:

A feliratozásról kicsit bővebben:
Papírból kis címkéket vágtam, és erre tűfilccel epret rajzoltam, majd ráírtam, hogy miből is készült (ha valaki nem ismerné fel a rajzot (o; ), és hogy milyen évjárat is. Van itthon vastag Scotch celluxom. Ezt nagyon szeretem, szép és strapabíró. A címkéket erre ragasztottam rá színével (igen, úgy vágtam le a papírokat, hogy picit keskenyebb legyen, mint a cellux szélességet), majd így ragasztottam az üvegre fel. Ennek kettő előnye van:
1. a felirat vízálló
2. viszont ha kiürült az üveg, utána könnyen eltávolítható (o;

2013. június 11., kedd

Szivecskés körmök

Na, ez egy olyan bejegyzés lesz, amit aztán nem egyhamar fogtok tőlem újra látni. (o;
Engem úgy alapesetben is évezredenként egyszer lehet kilakkozott körmökkel látni, úgy meg, hogy még több időt is szenteljek neki... talán ez a harmadik alkalom összesen.
De mit ragozom? (o:
Szóval volt az úgy, hogy kolléganőm felhívta figyelmem, hogy az avon katalógusban van jucizöld (igen, ez egy szín, legalábbis nálunk.. és leginkább a lime színhez rokonítható) körömlakk. Hát ezt egy vérbeli jucinak vennie kell ugye... Ha már a köröm zöldek, és némi kompromisszumok árán még párom is megtűrte őket, akkor jöhet a következő lépés: fessünk rá szívecskéket is! (Igen, ezek szivecskék ott... két pötty fogpiszkálóval, majd összehúzva egy felé.) Biztos vagyok benne, hogy nálam ebben a műfajban sokkal tehetségesebbek is vannak... de én maximálisan meg vagyok elégedve ezzel a színvonallal. (o;

És íme az eredmény:

Előreláthatóan úgy max 2-3 napig fogom elviselni, de most nagyon mókás. (o;

2013. június 9., vasárnap

"Balaton" ajtódísz

Nyár van... legalábbis szeretném ezt érzeni. Így a bejárati ajtónk új ajtódíszt kapott. Kedvenc településem, Tihany került rá, mellé pedig egy kis balatoni hangulat.

A terv:

És az elkészült mű:

2013. június 5., szerda

Táblafesték házilag

Boltban táblafestéket csak zöld és fekete színben lehet kapni, de egyik sem mondható túl szépnek. A  házi elkészítésére pedig több receptet is találtam, bár az alapanyagok szinte mindenhol azonosak voltak, de az arányokban igencsak eltértek. Így hát a jelszó: kémiai kísérletre fel! (o;
Ami egyezett: kell hozzá fugapor (homokmenteset írnak sok helyen, bár fogalmam sincs, hogy az milyen...) és fal,- vagy akrylfesték.

Persze nem tudom megmondani a tutit: gondolom minden festék, fugapor más, de nálam az alábbi keverési arány vált be:
5 evőkanál HÉRA Design falfesték (ez a leírás szerint vízzel hígítható, de száradás után teljesen lemosható - ideálisan hangzott, és be is vált)
2,5 csapott evőkanál Weber fehér fugapor (az a Praktikerben kapható legdrágább volt, de tapintásra a legfinomabbnak tűnt)
3 teáskanál víz
Így egy elég sűrű, kissé szemcsés, de ecsettel tökéletesen felvihető folyós anyagot kell kapni.
(ha több fugaport teszel hozzá, akkor az egész egy cuki, szinte törékeny gömbbé áll össze kb. 5 másodperc alatt... próbáltam (o; )

A festéket érdemes minimum kettő, egymásra merőlegesen rétegben felvinni. Több weboldalon találtam arra utalást, hogy utána finom csiszolópapírral csiszoljuk meg... szerintem tök fölösleges.

Száradás után pedig már birtokba is vehető az új táblánk. (o;

2013. június 2., vasárnap

Epres reggeli: gyümölcslé és "müzliszelet"

Tegnap szedd maga eperföldön voltunk. Ezt mindenkinek csak ajánlani tudom, mert olcsó, élmény és még finomabb is az eper, mint amit a boltban tudunk megvenni.
A kocsiba 24 kg eper került, persze nem mind hozzánk jött haza, de bárhogy is nézzük, az tény, hogy szép mennyiséghez sikerült hazajuttatni. Természetesen eperlekvár (erről majd később fogok írni) készült belőle.

Nemrég szert tettem egy gyümölcscentrifugára (köszi anyu! (o; ), és akkor most adta magát, hogy reggelire nincs is jobb, mint a frissen préselt eperlé. Meg készült hozzá kivilé és, csak azért, mert abból még volt a hűtőben. (azt időben felmértem, hogy ha a kivit (zöld) összekeverem az eperrel (piros), abból egy nem túl szép (barna) folyadékot fogok kapni... szóval külön kancsóba kerültek.) (o;

A maradék rost se menjen kárba, így abból müzliszeletet készítettem:
a gyümölcspüréhez hozzáadtam egy kis mézet, kókuszreszeléket és egy jó adag zabpelyhet. Sütőpapírral kibéleltem tepsiben 180 fokon 50 percig sütöttem. És kész is a finom, rostban gazdag nasi. (o;

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...