2012. április 24., kedd

Gyöngyszövés - fecskefarkú lepke

Sok pici apró gyöngy, egy jó minta egy lepkéről.. a többi adja magát. Hát így készült a pillangó.

Azt sajnálom, hogy a gyöngyök nem voltak pont egyforma méretűek, és ekkora méretnél az már bizony látszik. Most már biztos, hogy japán gyöngyből csinálnám. De akkor ez volt, és a minta azért talán így is élvezhető maradt.
pillangoszeves.jpg

2012. április 23., hétfő

Gyöngy bonsai

A gyöngyfűzés mér régóta kíséri az életemet. Néha fellángol, néha csillapodik persze, de a kezdetektől jelen van.

Miután egy seregnyi kisállat elkészült már, és a drótra fűzés akadályát is sikeresen vettem elkezdtem próbálkozni a formákkal. Így jött a virágok, a levelek fűzésének ötlete, végül ezek fává alakítása. (azóta már találkoztam ezzel a technikával, de amikor ezt csináltam, nem volt semmilyen minta vagy technikai leírás hozzá számomra)

Hát így született a gyöngy bonsai.

bonsai_kesz.jpg

2012. április 21., szombat

Parafa poháralátét

Évek óta gyüjtöm a parafadugókat. Annyira szépek! És a borillatú puha fát egyszerűen nem lehet kidobni. Bár igazából felhasználni sem. Nekem hosszú hónapokon keresztül lapultak a szekrényben (még egy költözést is túléltek), úgy, hogy fogalmam sem volt,hogy mi is akarok velük csinálni. Egyszerűen kellettek, és sokáig elég is volt ennyi. Pedzegettem ugyan különböző ötleteket, de mindegy elvetett ilyen-olyan indokokkal. Aztán megtaláltam ezt, és szerelem volt első látásra. Íme:

kesz2.jpg

2012. április 19., csütörtök

Bögrés réptorta

Elég süteményes típus vagyok. Ami pedig csokis, az mind biztos, hogy a kedvenceim közé kerül. Az a sütemény pedig, amihez nem kellenek sem egy sarkvidéki expedíció logisztikai előkészületei, se egy forma 1-es istálló felszereltsége, a szívem csücske lesz. A bögrés répatorta egy igencsak hibrid recept, legalább 3-4 összegyúrásával született. De szerintem frenetikus lett!

BeFunky_ViewFinder_2.jpg

1/2 bögre cukrot (kristály és barna vegyesen is lehet, de helyettesíthető mézzel is) összekeverünk2-3 ek margarinnal. Hozzáadunk kb. 1/2 bögre tejfölt és kb. 5 szál reszelt répát. Ezt jól összekeverjük.

Hozzáadunk még 1 kis tábla csoki apróra darabolva, 2-3 ek kakaóport, 1 ek fahéjat. Végül belekeverünk a 1/2 csomag sütőporral elkevert 1 bögre lisztet.

Kissé sűrűbb masszát kapunk eredményül. Ez mehet a kivajazott tortaformába, vagy a papírral kibélelt muffinformákba, majd előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük.

Amikor kihült kissé, a tetejét bevonhatjuk olvasztott csokival (és tettem rá némi fehércsoki-reszeléket is).

2012. április 18., szerda

Vitorlás a tengeren

Ez az egyik kedvenc képem, főleg a színei miatt (bár elég sok kedvenc van, tudom). Valamikor az internet őskorában találkoztam ennek a képnek az eredetiével. A festett képről készült fotóból én csináltam utána meg a mintát, hogy megfesthető legyen. És hát íme, ez lett az eredmény.

(És igen: valóban az egyik árboc eltűnik. Mint írtam, egy festett üvegképről készítettem, és valami csökken agykapacitás miatt nem értelmeztem, csak másoltam a látottakat: és hát az eredeti kép is így volt megfestve. Ez ennek a képnek a vádjegye már.)

Az akkori barátomnak készült, és a bevallása szerint a mai napi őrzi.

115_1509 másolata.JPG

2012. április 17., kedd

Konyhai papírtörlő tartó

A '90-es években, mint oly sok háztartásba, nekünk is rendszeresen érkezett az Otto katalógus. Leginkább azokért az élvezetes percekért tartottuk meg, amit a WC-n ülve eredményezett a böngészése.

Az utolsó 10 oldalon nem ruhák voltak, hanem mindenféle, a háztartásban általában tökéletesen hasznavehetetlen, dolgok. Ezek között az oldalak között bukkantam rá egy papírtörlő-tartóra is, ami megtetszett. Némi atyai fülrágás után elkészült a fa váza, és neki is eshettem a festésnek. Temperával készült, a víz,- és zsírállóság kedvéért pedig kapott egy jó vastag lakkréteget a végén. Elég kezdetleges volt még a technika, de hát fel kell vállalni a kora zsengéket is.

paprtorlo_effekt_kesz.jpg

Ja, és legvégül, csak úgy, a minta kedvéért, elkészült egy fakanál is. Persze használhatatlan, így csak dekorációs szerepet tölt be, de hát akkor is. Ott van, és kész. (o;

2012. április 16., hétfő

Mogyoróvajas csirke

Nagyon szeretem a csirkemellet: gyorsan lehet nagyon változatos és rendkívül finom ételeket készíteni vele. Így alakult az alábbi tuti recept is.

A mogyoróvaj az amcsi filmek rendszeres konyhai mellékszereplője, így nagyon vártam már a találkozást egy üveggel. Szerelem volt első látásra, aztán a kóstolás után a szenvedély csillapodott: az íze nem rossz, de a kenyérre kenve egy roppant ragacsos dolgot eredményez, ami az ember szájpadlását gondolja a legmegfelelőbb helynek. De az íze... megéri ezzel kezdeni valamit! Na, így került a csirkére.

A 1/2 kg csirkemellfilét ujjnyi darabokra szeleteljük, majd olajjal, frissen őrölt borssal és grillcsirke fűszerkeverékkel összekeverve egy műanyag zárható dobozban a hűtőbe száműzzük egy éjszakára. (ha nincs időnk, akár meg egy óra pácolás is elég neki)

1 fej vöröshagymát kockára szelünk és olajon egy wokban elkezdjük pirítani. (ne égessük, inkább öntsünk alá 1-2 evőkanál vizet) Amikor kicsit már megpárolódik, hozzádobjuk a lepácolt husit. Fehérre sütjük. Akkor hozzáadunk 3-4 evőkanál mogyoróvajat, majd azzal elekverve aranybarnára sütjük.

kesz.jpg

2012. április 15., vasárnap

Gémek a vízben

Egy természetbarát ismerősöm kérésére készült az alábbi üvegkép. Kihívás volt, mert ez volt az első alkalom, hogy tükörre festettem, és kénytelen voltam megtapasztalni, hogy ezen matérián a kontúrvonalak duplán látszódnak, méghozzá az üveg vastagságának megfelelő mértékű eltolódással. Viszont a minta felrajzolása valóban gyerekjáték volt az interneten talált tipp alapján: egyszerűen átindigóztam.

gemek_festes másolata.jpg

2012. április 14., szombat

Öt perces tonhalas tészta

Szeretek jókat főzni. Ennél már csak az "ötletesen és gyorsan jókat" szeretem jobban. A zacskós porok híve viszont nem nagyon nagyok: kicsit olyan érzésem van velük, mintha azt a bizonyos mesebeli kőlevest készíteném... jó drágán. De mint mindig, most is van néhány kivétel, a görög rakott burgonya ízei fantasztikusan harmonizálnak a tonhallal.
Az elkészítés módja természetesen máshonnan ered. Valamelyik ilyen poron találkoztam a Stahl Rafinériák megjegyzésben azzal, hogy nyers tésztát öntsünk fel vízzel, és a sütőben készítsük el. Több kísérletezgetés után alakult ki a végleges recept, íme:

1 zacskó tészta (a legideálisabb a kis cső tészta, de bármilyen másik is megfelel, amik között van hely)
1 vagy 2 konzerv tonhaltörzs (mérettől függ, meg, hogy mennyire szeretnéd tonhalasra)
1 zacskó Knorr Görög Rakott Burgonya por
2 dl tej (valami rejtélyes módon a tejes vízben főtt tészta nagyon finom lesz!)
- kb. 2-3 dl víz
reszelt sajt

Egy jénaiba, vagy más, hőálló tálba beleöntjük a tésztát. Úgy szárazon, egyenesen a zacsiból. Hozzáborítjuk a tonhalat, olajostól. (utóbbi fogja a tálat is kiolajozni) Ezt jól elkeverjük.
A Görög Rakott Burgonya port a tejjel, és úgy 2 dl vízzel elkeverjük, majd ráöntjük a tonhalas-tésztás keverékre.
Még annyi vizet öntünk hozzá, hogy a tésztát szépen ellepje. (kevergetni kell kicsit, hogy a tészták között a levegő kiszoruljon)
És már mehet is a sütőbe (jénai esetén ugye a hideg sütőbe, de gondolom előmelegítettel is működik).
Amikor a víz már nem látszik, és az alja kicsit kezd aranyodni (úgy 15 perc környékén), akkor kisit kivesszük, megszórjuk reszelt sajttal, majd mehet vissza, hogy az is szép aranybarna legyen.

BeFunky_OrtonStyle_1.jpg

 Nem hiszem, hogy az effektív munka öt percél több lenne vele, és ami még egy nagy előnye: összesen két edényt kell elmosni: egyet, amiben a folyadékok össze lettek keverve a porral, egy pedig, amiben sült.

2012. április 13., péntek

Egy tükör új élete

Korán felfedeztem az üvegfestést. Nagyon tetszett, hogy a kontúrok pontos meghúzása után a minta már kialakult, és bátran játszhattam a színekkel, csak arra kellett figyelnem, hogy a vonalakat ne lépjem át. Élveztem azt,hogy a különböző árnyalatok hogy olvadnak egymásba, hogy minden egyes színnek megvan a saját viselkedése átlátszóság, keveredés és fedőképesség terén is.

De egy szó, mint száz: volt egy időszak, amikor elég sok üvegkép került ki a kezem közül. Kezdetben csak otthonra, aztán idővel a nálunk megfordult vendégek kérésére megrendelésre is. Egy kedves házaspár is így keresett meg: volt nekik egy régi tükrük - néhol már vakotás is - de nagyon szép faragott kerete volt. Egyetlen kérésük az volt, hogy a festendő kép stílusban, színvilágban is passzoljon ehhez. Hát így született ez a szecessziós virág. Itt egyfelől a kontúrok színével, másfelől pedig a a vázánál a színek keverésével játszottam el.

kereetes viragok kesz_1.jpg

2012. április 12., csütörtök

Papírmacskák

A Praktika magazint már jó rég óta járatom. Meg-megcsinálok belőle valamit, vagy épp elraktározom egy-egy jópofa ötletét, és ha tehetem, megvalósítóm.

Hát így született Jázmin és Klotildka is: ballagáskor irodalomkedvelő, és eme tantárgyat lelkesen oktató Tanár urunk számára készültek. Természetesen az Élet és Irodalom lapjaiból. (az külön sztori, hogy elmentem az újságoshoz, hogy "Csókolom, van ÉS?" "Háát.. van egy példány, de múlt heti még." "Ó! Nem baj, csak a macskára ragasztok belőle és kitöltöm homokkal!"... hát az újságos arcát nincs szó, ami leírná ezek után. Szerintem komolyan gondolkozott azon, hogy rámereszti az állatvédőket, de végül hozzájutottam az áhított újsághoz.)

Az alap konstukció nagyon egyszerű: lufiból és papírból el kell készíteni a macska vázát. Ezek után tapétaragasztóval áttocsogtatott papírlapokkal beborítani több rétegben a művünket. Utána a macska ánuszán keresztül a lufit el kell távolítani (vagy legalábbis megfelelően meglékelni a papírfigurát), hogy a homokot tölcséren keresztül beletöltsük. Legvégén még pár papírfecni a foltra, és kész is a papírmacskánk, küldhetjük is fel a polcra, hogy támassza szökni készülő könyveinket.

 cicak_kesz.jpg

Házi kenyér

A kenyérsütés egy igencsak misztikus dolog. Nagymamáink varázslata ez, amikor a lisztből, sóból és vízből az asztalra került a mindennapi kenyér. Ezt a mágiát próbáltam felújítani kicsit. Igazából évekig szemezgettem csak a dologgal. Utánanéztem könyvekben, de belefogni nem igazán mertem. Aztán - és itt jön a romantikus történet vége - kezembe került Stahl egyik receptes könyve, amiben a pizza receptjénél írja le, hogy ez gyakorlatilag kenyértészta, és milyen pofonegyszerű elkészíteni. A pizzát elkészítettem, és tényleg nem lett rossz. Néhány próbálkozás után úgy értékeltem, hogy már elég bátor vagyok a kenyér elkészítéséhez is, és nem csalódtam. Az eredmény belül puha, kívül ropogós, mennyei illatokat eregető kenyér lett!

kenyer.jpg

Íme a recept:

0,5 kg lisztet (fele lehetőleg kenyérliszt, fele bármilyen másmilyen, pl graham, rozs), 1 lapos ek sót, és bármilyen fűszert, magot, piriított hagymát, stb.-t jól összekeverünk.

2,5-3 dl meleg vízben elkeverünk 1 tk cukorrot, majd felfuttatuk benne 0,5 csomag élesztőt (vagy 1 cs. instantot). Végül hozzákeverünk 1-2 ek olajat.

A száraz és a nedves hozzávalókat összeöntjük és jól megdagasztjuk. Meleg helyen 20-25 percig kelesztjük. Ezalatt úgy kb. a 2-2,5-szörösére fog dagadni. A  tésztát kicsit átdagasztjuk, majd cserépedénybe tesszük, és újra 2-szeresére kelesztjük. A sütőt a legmagasabb hőfokra felmelegítjük, és a kenyeret betesszük. (ha az átdagasztással együtt kapcsoltuk be, nekem kb. pont addigra kel meg újra, mikorra elég meleg a sütő) Fontos, hogy mellé tegyünk még 1-1,5 dl vizet is hőálló tálkában. A sütő hőfokát úgy 20 perc múlva mérsékeljük, így a kenyér kb 40 perc alatt szép aranybarnára sül. Amikor elkészült, kiborítjuk, és a forró kenyér tetejét hideg vízzel bekenjük, hogy finom kérget kapjon. Konyharuhába takarva kihűtjük, hogy szépen lehessen szeletelni.

Szezámmaggal szórt fehér kenyér
update1: hacsak nincs kánikula, akkor azt csinálom újabban, hogy a sütött épp hogy bekapcsolom (ez az enyémet 30 fok) és abban futtatom fel az élesztőt, meg utána ott kelesztem a kenyeret is. Tuti tipp. ;-)

update2: az én sütőmben úgy sül szépen, hogy egy alufóliát hanyagul a kezdetektől a tetejére dobok. Különben túlságosan megpörkölődne a teteje. De ez ugye sütő függő... de az ötlet jól jöhet. (o;

2012. április 11., szerda

Gyöngyhurka

Először is a névről:  eléggé visszataszítóan hangzik, tudom, de
1. nem találtam jobb nevet neki, mert tényleg így néz ki
2. a technikát tényleg így hívják magyarul.

Miután lelkesen megfűztem egy teljes állatkertnyi gyöngyállatot (volt ott még sárkány és télapó is), és az egész családot elláttam már gyöngynyakláncokkal, valami kihívást kerestem. Az interneten bukkantam a technikára, és jött a nagy felismerés: ez még nekem is új, nem is láttam ilyet, akkor az tuti különleges lesz (azóta bebizonyosodott, hogy a frászt különleges, egyszerűen senkinek nem tetszik, azért nem találkoztam vele). Egy szó, mint száz, eszeveszett tempóban indultam neki a készítésének, és talán 3 elkészült nyaklánc után láttam be, hogy ennek nem sok értelme van, ha soha nem fogom felvenni őket.

Persze eddig a megtapasztalásig eljutni is csak több felismerésen keresztül sikerült:
1. a lezárás szép lesz, ha "kúposan" minden 2. szembe öltünk csak, és így fogyasztjuk el a henger vastagságát
2. ha a kezdésnél hagyunk olyan 25-30 cm cérnát, akkor az "eleje" is ugyanolyan szépen eldolgozható, mint a vége
3. egy jól kiválasztott ceruza nagyságrendekkel gyorsítja a munkát, mert egyszerűen körbe kell szőni csak.

Mindez képekben is:

gyongyhurka_effekt kesz.jpg

Akit pedig érdekel a minta, kattintson ide vagy ide.

Kezdetek

Millió dolgot csináltam már eddig is, és sokszor próbáltam tematikusan összeszedni ezeket, de igazából soha nem jutottam sokáig ezzel.

Mostanra elég sok rendeződés történt az életemben, azt hiszem, itt az ideje megmutatni, hogy mit is csinálok én. (o;
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...