Kockás bevásárlólista
Az áruházakban (szerencsére) az összes dolgot kategorizálva találunk. Az üdítők, a tésztafélék, a tisztálkodási szerek, vagy épp a mirelit áruk... mind-mind szépen, egy kupacban találhatóak meg.
Viszont a lakásban a dolgok el,- és kifogyása semmilyen rendszerességet nem mutat. Képes a cukor után elfogyni az ablaktisztító, majd a fagyasztott brokkoli... és ha még az ember leül, hogy vásárlás előtt végiggondolja a listát, akkor is tuti, hogy az ajtóban jut eszébe legalább három dolog, amit csak felfirkál a papír aljára.
És itt adva van a probléma: az áruházban vagy kilométereket gyaloglunk, míg mindent be nem sikerül rakni a kocsiba, vagy az összes sornál órákig bogarásszuk a listát, hogy beazonosítsuk azokat a tételeket, amiket abból össze kell szednünk.
Na... ezen megoldások egyike sem felelet meg az én kocka-világképemnek eléggé, így megszületett a kategorizáló-bevásárlólista. A lényege egy egyszerű mátrix: minden sor egy-egy vásárolandó tétel, az oszlopok pedig az áruházak részlegeit jelentik.
Gyakorlatban pedig: ahogy valami jelzi, hogy utánpótlásra szorul, egyszerűen felírjuk a listába. De nem elégszünk meg a nevével, hanem annak az áruházi részlegnek, ahol meg fogjuk találni, a cellájába teszünk egy X-et. Vásárláskor egyszerűen azt csináljuk, hogy mikor egy adott részlegen vagyunk, csak azokat a termékeket nézzük a listán amelynek az adott oszlopba X-et raktunk. Így már pillanatok alatt átlátható az egész!
Íme, így néz ki:
Aki kedvet kapott, innen töltheti le.
Viszont a lakásban a dolgok el,- és kifogyása semmilyen rendszerességet nem mutat. Képes a cukor után elfogyni az ablaktisztító, majd a fagyasztott brokkoli... és ha még az ember leül, hogy vásárlás előtt végiggondolja a listát, akkor is tuti, hogy az ajtóban jut eszébe legalább három dolog, amit csak felfirkál a papír aljára.
És itt adva van a probléma: az áruházban vagy kilométereket gyaloglunk, míg mindent be nem sikerül rakni a kocsiba, vagy az összes sornál órákig bogarásszuk a listát, hogy beazonosítsuk azokat a tételeket, amiket abból össze kell szednünk.
Na... ezen megoldások egyike sem felelet meg az én kocka-világképemnek eléggé, így megszületett a kategorizáló-bevásárlólista. A lényege egy egyszerű mátrix: minden sor egy-egy vásárolandó tétel, az oszlopok pedig az áruházak részlegeit jelentik.
Gyakorlatban pedig: ahogy valami jelzi, hogy utánpótlásra szorul, egyszerűen felírjuk a listába. De nem elégszünk meg a nevével, hanem annak az áruházi részlegnek, ahol meg fogjuk találni, a cellájába teszünk egy X-et. Vásárláskor egyszerűen azt csináljuk, hogy mikor egy adott részlegen vagyunk, csak azokat a termékeket nézzük a listán amelynek az adott oszlopba X-et raktunk. Így már pillanatok alatt átlátható az egész!
Íme, így néz ki:
Aki kedvet kapott, innen töltheti le.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése